A tizenötödik születésnapját ünneplő Budapesti Könyvfesztivál a hétvégén új és tágasabb helyszínen várta gazdag programokkal és kiállításokkal a könyvek után érdeklődőket. A rangos esemény a Budapesti Kongresszusi Központból a Millenáris Parkba átköltözése – az elvárásoknak megfelelően – jelentősen növelte a látogatók számát, melynek egyik leghangsúlyosabb erőssége lett többek között, hogy a park teremtette környezetnek köszönhetően például a kisgyermekes családok számára is elérhetőbbé, vonzóbbá és ember-közelibbé válhatott az európai színvonalú könyvmustra.

A Millenáris épületeiben tematikusan szerveződtek a kiadók, illetve a velük kapcsolatos rendezvények: a fogadó épületben sorakoztak a gyerekkönyvkiadók standjai, a gyerekeknek és felnőtteknek szóló képregények, melyek jelenléte újításnak számítottak az előző évek fesztiváljaihoz képest. A Jövő Házában az irodalmi, világirodalmi, művészeti és a tudományos kiadványokat lehetett fellelni, a Teátrum főleg a nagyobb beszélgetések helyszínéül szolgált, illetve a szabadtéri színpadon gyerekműsorok szórakoztatták a legkisebbeket.
A Könyvfesztivál idei díszvendége, a kultikus figura, a nyolcvanas évektől az irodalmi köztudatban rajongást és botrányt egyaránt kiváltó Amerikai Psycho írója, a Budapest Nagydíjas Bret Easton Ellis volt. Vele többször is találkozhatott a nagyérdemű: csütörtökön a Lévai Balázs által folytatott pódiumbeszélgetésen, a szombati Európai matinén, ahol Bret Easton Ellis, Ingo Schulze, M. Nagy Miklós és az Európai kiadó igazgatója, Barna Imre beszélgettek, és természetesen a kihagyhatatlan könyvdedikáláson.

Díszvendég-országként a sok ezer éves kultúrájából táplálkozó Kína mutatkozott be igen gazdag könyvkínálatának ízelítőjével, amit a könyveket lapozgató és felfedezgető látogatók számára a kínai stand gazdag választéka tett érzékelhetővé, illetve a kínai küldöttséggel való beszélgetések, könyvfesztiváli bemutatók és nem utolsó sorban a Kína változó arcait magyar szemmel bemutató fotókiállítás. Természetesen számos más ország jelenléte is hangsúlyos volt a díszvendég-ország mellett, hiszen több mint harminc ország képviselte magát könyves küldöttségei, a kiadók és hazai könyvei révén, amelyek közül jelentős volt a német spanyol, portugál, orosz és román jelenlét.

A fesztivál ismertetői több mint ötszáz kiadó és kiállító jelenlétéről tájékoztatnak, ami ugyan számszerűségében, mint olyan, az egyszerű látogató számára nem volt annyira érzékelhető, viszont az mindenképp igen, hogy sok, sőt, nagyon sok könyves stand kínálta a kiadványok tömkelegét és az újabbnál újabb meglepetéseket az igen szép számban odalátogatók számára.
A vásári hangulat forgatagában és az olykor eldurranó lufik hátterében izgalmas előadások, roppant változatos témájú beszélgetések és könyvbemutatók tették igazán tartalmassá és igen változatossá a Könyvfesztivál programját, ugyanis a látogatók a négy nap alatt összesen 340 program közül válogathattak.

Az idén az Elsőkönyvesek Fesztiválján már tizennyolc ország képviseltette magát tehetséges fiataljai révén Európa legkülönfélébb térségeiből. A nyolcadik alkalommal megrendezett rangos fesztiválon Magyarországot Dunajcsik Mátyás képviselte.

A Könyvfesztivál csütörtök délután zajló hivatalos megnyitóján Hiller István oktatási és kulturális miniszter ünnepi beszédében a kínai kultúra fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen a kultúra iránti felelősségnek a más kultúrák felé való nyitottság és az érdeklődés is elengedhetetlen részét képezi, ugyanakkor hangsúlyozta a „nyolcvan filléres áldozatot és felelősséget magyar kultúra iránt”. Beszéde és annak ritmusa olykor meglepő hitelességgel idézte a kampánybeszédek logikai csavarjait, miközben a rózsáról is lerántotta a leplet, melyet a hivatalos megnyitóra érkezők kaptak az épületbe lépéskor. Nem kellett tehát tovább találgatni a „mégis miért kaptuk”-ot, azaz helyzetorientáltabban lehetett, a szép katalán szokások háza táján.
A díszvendég-ország nevében Wu Shu-lin miniszterhelyettes mondott köszöntő beszédet, aki a kínai-magyar kulturális kapcsolatok régi gyökereit említette, illetve a jövőbeli kiadói együttműködések elmélyítését hangsúlyozta, miközben meghívta a magyar kiadókat a szeptemberben kezdődő Pekingi Nemzetközi Könyvfesztiválra. Természetesen a kedveskedő udvariassági gesztus sem maradt el, miszerint Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versét Kínában is mindenki betéve fújja, ami ha kicsit jobban belegondolunk, jó pár szempontból elgondolkodtató lehet.

A Fesztivál egyik legizgalmasabb beszélgetése követte az ünnepi megnyitó beszédeket. Lévai Balázs társalgott Bret Easton Ellis-szel, a kortárs amerikai irodalom kultikus alakjával, akinek eddig megjelent hat kötete magyar fordításban is hozzáférhető (Nullánál is kevesebb, Amerikai Psycho, Holdpark, Informátorok, Glamorama és A vonzás szabályai). A Nullánál is kevesebb az író 21 éves korában jelent meg, amely közvetlensége, minimalizmusa és kíméletlen társadalomkritikai viszonyulása miatt a nyolcvanas években generációs könyvvé lett, akárcsak Sallinger Zabhegyezője. Ennek kapcsán elmondta Ellis, évekkel a kötet megjelenését követően gondolt az utólagos technikai javításokon is, azonban belátta, fölösleges, hiszen azzal pont az autentikusságot irtaná ki a regényből. Az Amerikai Psycho erőszakos jeleneteiről a szerző kifejtette, nem volt kellemes megírni, de úgy érezte, benne kell lenniük. Őt is megrázta, ugyanis felkavaró az, amikor megérzi az ember, hogy mire is képes íróként. Ugyanakkor kiemelte, hogy a szex-jeleneteket jóval nehezebb megírni, mivel egyszerűnek és simának kell lenniük, nem lehet metafora nyelvhasználat a legintimebb jelenetek leírásában, mert az már nevetségessé, hiteltelenné teheti az leírást. Meg kell találni az egyensúlyt, hiszen, ha a jelenet nagyon pornográf, akkor az is kibillenti a szöveg olvasását.
A beszélgetés során továbbá bonckés alá kerültek az Ellis-kötetek nyelvi jegyei, a stílus, cselekmény és karakterek alakításának kölcsönhatásai az egyes regényekben, azok akik elődökként hatottak rá – Ernst Hemingway, Joan Didino újságíró –, illetve a kötetei kritikai fogadtatásához való viszonyulása. Ellis az utóbbi témában kifejtette, igazából nem tartja fontosnak, hogy a kritikusokra és az olvasói visszajelzésekre figyeljen, mivel azok amúgy is a legszélsőségesebb határok között mozognak.

Szintén érdekes beszélgetés és vita bontakozott ki A kultúra metamorfózisa címmel meghirdetett, Rózsa Péter vezette pódiumbeszélgetésen, amelyen György Péter, Csepeli György és Harsányi László vettek részt. A beszélgetés alatt kulcsfontosságú kérdésekként tárgyalták a kulturális intézményi rendszerek széttartásának a veszélyeit. Elhangzott, hogy a magyar kulturális politika és intézményszervezés alapvetően sznob, mivel vagy elindít valamit vagy megállítja azt. Hiányzik a folyamatosság, a kezdeményezések „meghasadása” nem csak a választási ciklusok mentén figyelhető meg, hanem akár évente és félévente. György Péter összehasonlította a német és a magyar kulturszférát a posztnemzetállamok trauma feldolgozása szempontjából. A nemzeti identitás problematikája a magyar kultúra egyik kulcskérdése miközben az ún. nemzetállam eltűnése érzékelhető egyre inkább, ami komoly traumát jelent azok számára, akiknek fontos a nemzet. A nemzeti kulturális értékeken alapuló dolgok bizonyos értelemben marginalizálódtak, viszont nem kétséges ezeknek az elérhetősége – hangsúlyozták az előadók. Ezt kiegészítve Csepeli György a multikulturalizmus mértékét kevesellte, szintén a német kultúrához való hasonlítással élve, miszerint kiemelte, hogy elkerülhetetlen a múlt eseményei feletti gyászmunka elvégzése. A kulturális fogyasztás és intézménystruktúra szerveződésének ellentmondásai is vita tárgyaként kerültek szóba, amelyek azokat a problémákat tárták a nyilvánosság elé, amikor például szélessávú internet a feltétele annak, hogy működhessen egy könyvtári adatbázis a kistelepüléseken is. György Péter a figyelmet a copy righ kérdésre irányította, mivel valójában az lenne a fontos, hogy elérhetővé válhassanak a kulturális értékek, a kulturális kommunikáció részévé lehessen azokat tenni. Példaként hozódott elő, hogy a Bartók-örökös mennyire ellehetetlenítette a kulturális hagyaték tényleges használhatóságát, bár e témában még számos példát hozhatnának a huszadik századi irodalom neves alkotóival kapcsolatosan a kiadók. A beszélgetés izgalmas jeleneteket generált, azonban talán túlságosan is áthatotta a problémakezelési átgondolásokat az elkezdeni-gondolat, ami mintha szem elől tévesztette volna azokat a már létező kezdeményezéseket és hagyományokat, amelyek a felvetett problémákra is megoldást jelenthetnének, ha azokat folytatnák, módosítanák, miáltal jó pozícióba kerülhetnének azok is, hiszen a kultúra is tagadhatatlanul a kultúrpiac pozícióharca.

Mindent összevetve tartalmas és igen érdekes rendezvények sokaságát biztosította az érdeklődők számára a Millenáris Parkban április 24-27. között zajló Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amit az olyan (nem elhayagolható) feltételek is barátságosabbá tettek az események forgatagában elfáradók számára, hogy az élelem és kávé is elérhető áron volt hozzáférhető, na, meg a tóban virgonckodó halakat is meg lehetett közben-közben csodálni.