Az ismerős
Fekete Vince estjéről
Fekete Vincével már találkoztunk. Hallottuk felolvasni az Irodalmi Humorfesztiválon, láttuk a székely irodalmi esten, a Bárka-díj kiosztásán. Ismerősként köszönthette ismét az, aki december 8-án úgy döntött, hogy Békéscsabán a Jókai Szalonban tölt el egy értékes másfél órát. Egyúttal örömmel tapasztalhatja a Békés megyei irodalombarát, hogy a Kárpát-medence színe-java megfordul errefelé, hiszen az idei év egyik Bárka-díjasának a kárpátaljai Vári Fábián Lászlót választották meg, ezúttal pedig, ebben a decemberi esős időben egy székelyföldi alkotót láttak vendégül, az ismerőst, aki azonban mindig tud újat mondani magáról és szövegeiről. Megtudhatta az imént említett irodalombarát például azt is, hogy Fekete Vince 7-es számmal focizott harmadosztályban, de ennél jóval értékesebb információk is elhangoztak az este folyamán…
Fekete Vince
A házigazda, Elek Tibor először költészetéről kérdezte a szerzőt, aki úgy látja: „a költészet a legnehezebb”. A fajsúlyos kijelentés indoklása szerint a kezdő versfaragó azon fáradozik, hogy verseit kiadják, míg egy érett, tudatosabb költő csak akkor akarja kiadni kezei közül alkotásait, ha azokat a tökéletességig kidolgozta. Ez az érvelés aztán jó alapot nyújtott arra, hogy Fekete Vince költészetéről a kezdetektől, a Parázskönyv című kötetétől nyújtson áttekintést egészen a jövőre elkészülő válogatott versekig. Így esett szó az „erdélyi új hullámról”, a ’90-es évek pályakezdőiről, akik között Fekete Vincén kívül László Noémit, Orbán János Dénest vagy Sántha Attilát is ott találjuk. Ez volt az a jó nevű társaság, amely polgárpukkasztó performanszaival, új hangjával felrázta a kárpát-medencei magyar irodalmat. Ha Fekete Vince nem is tartozott a leghangosabbak közé, a többiek költészete tudattalanul is hatással volt az ő verseire is. Ráadásul a Lesz maga juszt isa paródiakötetével ennek a nemzedéknek a kanonizációját is elősegítette.
Meg is lehetett nyerni Fekete Vince új könyvét.
Dedikálás a szerencsésnek
Az érett, tudatosabb költő korszakára áttérve megtudhatta az irodalombarát, hogy a legfontosabb témái Fekete Vincének ma a metafizikai kérdések, az emberi egzisztencia problémái, ez utóbbin belül pedig a magány és az ember és a másik ember mindig különös viszonya. Az istennel való kapcsolat változataira Fekete Vince három fohász-versén keresztül nyerhetett betekintést a közönség. Az Úrral perlekedő fiatal hangjától az Istenben reménykedő érett férfi megszólalásáig tart ez az út, és ezt az utat végignézve, egy nagyon szimpatikus költői mentalitással ismerkedhettünk meg. Egy olyan alkotó képe bontakozott ki itt, aki nagyon jól ismeri életművét: idéz saját költeményeiből, képes objektíven értékelni szövegeit, azaz látja alkotásainak pozitívumait és negatívumait is. Ugyanakkor nagyon sok gondot fordít verseinek csiszolására, köteteinek szerkesztésére; a ciklusokból kihagyja a „kilógó” darabokat, viszont egy költeményt akár többször is felhasznál, hogy az abban rejlő lehetőségeket kiaknázhassa.
Az est második része az idén megjelent, Udvartér című prózakötetről, a tárcanovellákról szólt. Aki ismeri Fekete Vince életművét, tudhatja, hogy ugyanilyen címmel jelentetett már meg könyvet a szerző 2008-ban. Az akkor nagy sikerű kötet most megváltozott tartalommal kerülhet újra az olvasó kezébe. A címmel kapcsolatban Fekete Vince elmondta, hogy az udvartér az a jellegzetesen kézdivásárhelyi utcatípus, amely udvarként is funkcionál, így egy sajátos nyilvánossági fórum jön létre. A könyvben megjelenő történetek közül több olyan típust ír le, mint A helyi ember, amit Fekete Vince fel is olvasott, és amit a közönség hangos tetszésnyilvánítással (röhögés) kísért. 2009-ben Pieldner Judit a kötet ismertetését úgy zárta: „a derűn, a poénokon átdereng egy régió múltja és jelene, olykor gyomorszorító, fájdalmas realitása”. Ez egyrészt azt jelentheti, hogy nem csak humorosként, de groteszkként is lehet olvasni a kötet darabjait, például A helyi embert, amelynek főszereplője egy agresszív alkoholista, akit mégis kinevetünk megkérdőjelezhetetlen mindentudása és emberi kicsinysége miatt. Másrészt annak a tisztes székely világnak a múltba merülésének is szemtanúi lehetünk, amiről Fekete Vince a Védett vidék című kötete kapcsán is beszélt.
Az estet Paulovics Tamás versmondó szavalata tette színesebbé, és a már szokásosnak mondható tombolahúzás, amin a díj az ismerős költő, író Udvartér című kötete volt.
Ajánljuk még:
