Dávid Ádám
A gyerek azt szereti, amihez köze van
(Kiss Ottó estje a MU Színház Műkeddvelő-sorozatában 2008. január 14.)
Kicsivel fél hat előtt érkeztem a MU Színházba, ahol rendhagyó módon előbbre tették a Műkeddvelő e havi estjét, hogy a meghívott vendég elérhesse az utolsó járatot. Kiss Ottó ugyanis gyulai érdekeltségű, és túlontúl alaposan ismeri már a hazai vonatok komótos természetét (lásd Mondta Feri című írását). Mikor beléptem, épp beszélgetőtársával, Király Leventével teázgatott, aztán – mint egy jobbfajta irodalmi szalonban – köréje gyűltek a szállingózó vendégek. Addig-addig, hogy végül mégiscsak a megszokott időpontban, hatkor vette kezdetét az est. Hangulatos, kerek asztalkákhoz ültünk le két-három fős csoportokban, szürcsöltük a teánkat és hallgattuk Kiss Ottó finom humorral meghintett történeteit kamaszkoráról, többszörös pályakezdéséről, a vers- és meseírás szépségeiről, a könyvkiadás nehézségeiről, röviden: (gyerek)élet és irodalom kapcsolatáról.
Király Levente bevezető szavaiban megjegyezte, hogy eddig sohasem léptek föl közösen, pedig régóta ismerik egymást Ottóval. Azt is bevallotta, hogy csak jóval később értesült a köztük lévő korkülönbségről, mert egyszerűen nem tűnt fel neki. Először a kezdetekről faggatta a szerzőt, aki már 16 évesen szerzett dalokat saját rockzenekara számára, amelyekre egyik tanára is felfigyelt. A spontán szerveződött banda fél éves pályafutása során a környező gimikben lépett fel, de Kiss Ottó nem érzett magában elég ihletet és kitartást, hogy „rocksztár” maradjon, így inkább a versírás mellett döntött. Friss szerzeményeit egy Gyulán élt íróembernek, Simonyi Imrének mutatta meg hétről hétre, aki tanácsaival, biztatásával és szigorral vegyes humorával nagy hatást tett rá. Három évvel később a Magyar Narancs drámaíró pályázatára Egyenes kör címmel abszurd könyvdrámát írt, amellyel díjat nyert ugyan, de el is vette a kedvét a drámától. Olyan többszereplős, hosszú folyamatként jellemezte a drámaírást, amelyre nem érzi magát alkalmasnak. Így tulajdonképp kizárásos alapon maradt a huszonéves Kiss Ottó számára a versfaragás. A ’80-as években többnyire egyetemi lapokban vagy a Nők Lapjánál publikált, első kötete a liberalizált könyvpiac hiánya miatt csak 1990-ben jelenhetett meg addigi verseinek gyűjteményeként. Egyik legnépszerűbb műve, a Csillagszedő Márió legtöbb darabja is a nyolcvanas évek közepén született, ám teljes terjedelmében csak 2002-ben (!) jelent meg. Korábbi, rövidített változata ugyan már ’97-ben napvilágot látott Visszafelé hull a hó címmel, ám azt is csak nagy nehézségek árán, baráti segítséggel, ingyenes illusztrációkkal sikerült tető alá hozni. Aztán a szigligeti JAK-táborban Janikovszky Éva felfigyelt a svéd típusú prózaversek frissességére, s az ő közbenjárásával jött ki végül a kötet, amely azóta egy folytatást is megért Emese almája címmel, sőt, hangoskönyvként is kapható. Az ezredforduló táján Kiss a kispróza felé fordult: két kisregénye (Szövetek, Javrik könyve) és egy novelláskötete jelent meg, 2006-os Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután című felnőttmeséje után pedig tavaly első ifjúsági regénye, A terepasztal lovagjai is a polcokra került.
A többé-kevésbé gyerekíróként elkönyvelt szerző évek óta tart felolvasásokat kisiskolásoknak szerte az országban, sőt, az utóbbi két évben megjárta Frankfurtot, Lipcsét és Berlint is. Király Levente kérdésére, amely a gyerekek komolyabb témákhoz való viszonyát firtatta, gondolkodás nélkül felelte: „A gyerek azt szereti, amihez köze van”. Ha egy vers megérinti őket, akkor azt szeretettel fogadják, de ha elhangzik a bűvös „fütyi-pisi-kaki”, kitör belőlük a hahota is. Bár hozzátette: „Valószínűleg előtte is nevettek volna, ha tudták volna, hogy lehet”.
Kiss Ottó figyelme az utóbbi időben újra a kötött formák felé irányult. Jelenleg új gyerekverskötetén dolgozik, amely áprilisra várható a Móránál. A Kék fonál munkacím mögött egyrészt bevett formák mesés feldolgozásai rejlenek: Kosztolányi Ilonája Szép Oláhné álnév alatt, József Attila Születésnapomra című klasszikusa Iván öt címmel született újjá. Másrészről híres-hírhedt meseszereplők mutatkoznak be az utóbbi évek gyereklírájának divatossá vált műfajában, egy-egy limerikben. A közel harminc darabból álló sorozatból hármat választott be a szerző, de szavazásra bocsátotta a kérdést. Az est házigazdája, Lárai Eszter beszavazta Holle anyó, Piroska és a Vasorrú bába limerikjeit, Király Levente szerint azonban nem illenek bele az összképbe.
Áprilisban kiderül, kinek lett igaza. Addig is vár mindenkit szeretettel a soron következő Műkeddvelőbe Halász Margit és Hargitay Andrea február 12-én, a MU Színházban.
