Zólya Andrea Csilla
Kolozsvárra eveztek a Bárkások
November 30-án, csütörtök délután került sor az Erdélyi Terasz szervezésében a Bárka kettős kolozsvári bemutatkozására a Babes-Bolyai Egyetem Bölcsészettudományi Karának épületében, majd pedig rövid séta után tovább folytatódott a Kolozsvár Társaság székházában a lapbemutatóval összekötött víg kedélyű felolvasás és beszélgetés. A két, egymást időben szorosan követő rendezvény módfelett gazdag délutánt kínált a kolozsvári irodalomszerető közönségnek, ahol a hosszú hétvégébe torkolló államünnepet is figyelembe véve, meglehetősen szép számban gyűltek össze az érdeklődők.
A házigazda szerepét betöltő Egyed Emese és Balázs Imre József kérdéseire reagálva a lap főszerkesztője, Elek Tibor a lap koncepciójáról és történetéről beszélt röviden, melynek egyik fő jellemvonása – a lap nevéhez híven –, hogy olyan szerzők férnek meg benne egymás mellett, akiknek írásait ritkán lehet együtt olvasni. De hasonlóan kiemelt jellegzetességként került terítékre a Bárkának a határon túli irodalmakkal és szerzőkkel szembeni nyitottsága, amit mi sem bizonyíthatott volna hitelesebben, mint az éppen aktuális Bárka-szám, amely számos kolozsvári szerző írását foglalja magában.
Mindkét helyszínen a beszélgetést a Bárka szerkesztőinek bemutatkozása és felolvasása követte. Első felvonásként Kiss Ottó nemrég megjelent Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután című gyerekes apáknak szóló könyvét olvasta fel röpke negyedóra alatt, majd Grecsó Krisztián ízes humorral fűszerezett novellái rezegtették tovább a hasizmokat, hogy aztán a Kosztolányi Dezső kábítószer-fogyasztásáról elmélkedő Németvárosi Attila hangját megszólaltató Kiss László felolvasásánál pattanjanak az idegek és könnyekkel küzdve nevessen tovább a közönség (is:).
A kolozsvári ködön és a sajátosan szerveződő kiszámíthatatlan balkáni forgalmon átvergődve a Bárkások a Kolozsvári Társaságnál kötöttek ki. Kezdődhetett a második felvonás, újabb nézőkkel gyarapodva. Ahol a beszélgetés során Szilágyi István és Mózes Attila jelenlétének is köszönhetően felvetődődött az irodalmi lapok és csoportok közötti kapcsolattartás helyzete és kérdésköre, amelyet a Bárka-szerzők újabb felettébb tartalmas és szórakoztató felolvasása követett.
Igen színvonalas rendvénynek lehettünk részesei a Bárka kolozsvári bemutatkozása során, amely az imént említett kapcsolattartás szempontjából is roppant jelentőséggel bírhat. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy szükség van ezekre a határokon átívelő rendezvényekre a határtalanított, de ugyanakkor az elszigeteltségeit a távolságok és különböző beidegződések által mégis továbbéltető kortárs irodalomban.
Főoldal
