Aschenbrenner Eti
Stafétabot
Különleges élményben lehetett része azoknak, aki ellátogatottak 2013. március 13-án az Írók Boltjába, a 177. JAK-füzet bemutatójára. Nem csupán egy beszélgetést hallhattak az érdeklődők, ennél sokkal többről volt szó: megismerkedhettek a 2012-ben alapított JAKKendő-díj történetével és az első győztes pályaművel, a Tangrammal.
Gaborják Ádám
Gaborják Ádám, a JAK elnöke köszöntötte az összegyűlteket, és néhány szóval méltatta ezt a magánalapítású szakmai díjat, mely azért jött létre, hogy évről évre segítse a pályakezdő prózaírókat – kötethez jutással és pénzjutalommal. Békés Zoltán, a MrSale Öltönyüzlet ügyvezetője nevéhez köthető a kezdeményezés, melyre tavaly több mint hetven pályázat érkezett. A kuratórium tagjainak Garaczi Lászlót, Mikola Gyöngyit, Orcsik Rolandot, Sopotnik Zoltánt és Szvoren Edinát kérték fel. A legjobbnak Szil Ágnes bizonyult, így már kézbe vehető az első JAKKendő-díjas kötet. Ennek apropóján faggatta a szerzőt Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese.
Károlyi Csaba
Bemelegítésképpen megtudhattunk Szil Ágnesről néhány információt, például, hogy Békésen él, latin-magyar szakos tanár, édesanya. Irodalmi svédasztal elnevezéssel klubot vezet, ahol magyar és világirodalmi szerzők szövegeit elemzik, boncolgatják. A Békési Újság című helyi lapban rendszeresen publikál Egy nyelvet beszélünk címmel futó rovatában, amelynek tárcáiból nemrég jelent meg gyűjteményes válogatás. Károlyi Csaba érdekesnek találta, hogy megint a keleti országrészből bukkan fel egy tehetséges író. A szerző nem látott ebben összefüggést, csak azt emelte ki, hogy nagyon elkeserítő a gazdasági helyzet, mely rányomja bélyegét a kultúrára is. Ráadásul nemcsak a földrajzi elhelyezkedés miatt nehéz érvényesülni az irodalomban, Ágnes szerint nőként – pláne vidékiként - eleve hátrányból indult. Ezért lenne szükség több ilyen ösztöndíjra, hogy a régiók közötti különbségek feloldódhassanak.
Már maga a cím is érdekes, hiszen a tangram egy logikai játék, megadott alakzatokból kell különböző ábrákat kitenni. A kötetben található szövegek is ilyen „alakzatok”, vagyis ahogy Csaba fogalmazott, szilánkok, melyek bárhogy összerakhatók, nem létezik egységes olvasat. Lehet történetként folyamatosságot keresni benne vagy csupán a részeket önmagukban ízlelgetni. A szerkesztés sem mindennapi, nyolcvanhét kis fejezetet tartalmaz a kötet, beszámozva, fordított szögletes zárójelben, melyek a halmazokra utalnak, illetve arra a számra, mely a halmazból kimarad, ezért önmagában értelmezhető – osztotta meg velünk a különleges tagolás okát Szil Ágnes. Az egyes fejezetek különböző hosszúságúak, van három-négy oldalas, és két soros rész is. Formailag azonnal Esterházy Péter Egy nő és Bevezetés a szépirodalomba című köteteire asszociálhatnak az olvasók, és nem is tévednek - a szerző saját bevallása szerint is elsődleges minta volt, amolyan „lélekvezető” ez a két mű. Emellett hatott még rá az orosz realizmus a témaválasztásban és a mondatkezelésben, illetve az antikvitás.
Szil Ágnes, a nyertes pályamű szerzője
A bemutató második részében Károlyi Csaba útmutatásokat kért az értelmezéshez, hiszen olyan érzése lehet az olvasónak, hogy, bár sok a név, mégis mintha ez a kötet csupán két-három ember életének morzsáiból íródott volna, tudatosan elmosódottak a szerepek és a családi viszonyok. Szil Ágnes megengedő az olvasatok terén, ha valaki egy szövegnek akarja tekinteni, annak is lehet, hiszen van benne lélekvándorlás, visszatérő szereplők, de nem kötelező folyamatosságot keresni benne. Az értelmezési keretek után az elbeszélő személyére terelődött a szó, a narrátor nem mindig női hang, sokszor férfinézőpontból meséli el a történetet, ezzel még többféle lehetséges olvasatot és árnyalatot csempészve a kötetbe. Néhol határozottan tetten érhető az önreflexió, pedig a szerző állítja, kevés az életrajzi elem, inkább csak élményeket, megtörtént eseményeket szűrt egybe, és abból alakultak ki a végleges szövegek. Nincsenek egy az egyben megfelelések. Igyekezett úgy alakítani a cselekményt, mintha egy koncentrikus körön vezetne minket, olvasókat: a fontos információk után mindig jön egy kevésbé fontos, és általában nyitva marad a kérdés, így mindenki a saját gondolataival, megérzéseivel szőheti tovább a történetet.
Károlyi Csaba záró kérdései a jövőre vonatkoztak, a tervekről, fogadtatásról érdeklődött. Ágnes szerint sokan talán kitárulkozó könyvnek értékelik majd a munkáját, de remélhetőleg mindenki felismeri a fikciós elemeket, és nem azonosítják vele a szereplőket. Lezárásként szóban szimbolikusan átadta a stafétabotot a következő évek győzteseinek, akik, reményei szerint ugyanannyi segítséget és bíztatást kapnak a kezdő lépésekben.
Ezzel a kötettel egy új, izgalmas hang üstökösként tűnt fel az irodalmi horizonton, reménykedjünk, hogy a JAKKendő-díj még számtalan tehetséges írót fedez fel.
