Farkas Wellmann Éva
Székely humor Békéscsabán
Jóízű, szívből jövő kacagástól volt hangos a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ Casino terme március 13-án délután. A Tavaszi Fesztivál keretében székely írók, Orbán János Dénes és Muszka Sándor tették tiszteletüket a nagyszámú közönség előtt, s fellépésükkel bő másfél órára megfeledkeztetették annak tagjait mindennapi gondjaikról.
Az estet vezető Elek Tibor jó érzékkel tolta el a rendezvény szerkezeti arányait a felolvasások javára – de a bemutatott könyvek hátteréről így is elegendő információ derült ki. Ugyanis apropója is volt a székely szerzők csabai jelenlétének: az elmúlt hónapokban mindkettőjüknek friss könyve(i) jelent(ek) meg. A könyvújdonságokban megjelent szövegek ismerősek voltak ugyan különböző rendezvényekről, azonban összegyűjtve most először láttak napvilágot. Lássuk, miféle rendhagyó műfajokkal ismerkedhettünk meg OJD és Muszka irányításával.
Az Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek címmel megjelent Orbán-könyv valóban meséket tartalmaz, méghozzá többfélét. A humor számos fajtája mellett a pajzánságnak is meglehetősen nagy tér nyílik – de tény, hogy a könyv szövegeinek öt percnyi olvasása/hallgatása után már nem elemezzük, hogy mi miatt csorog a könny a szemünkből a nevetéstől. Legtöbb írás valamiféle átirat: A kis herceg, a Micimackó vagy éppen Ion Creangă, híres román meseíró két, korábban gondosan titkolt darabja kerül sajátos megvilágításba. De csemegézhetnek a gyűjteményből a kezdő Erdély-járók is, felerősített sztereotípiáikkal szembesítve. És hogy miért ajánlja szerzőjük ezeket a történeteket „idegbeteg fölnőtteknek”? Mert, ha még nem lennének azok esetleg, a kötet végére érve garantáltan azzá röhögik magukat az olvasók. Ezt illusztrálták azok a részletek is, amelyeket a Véres képeslap Erdélyből című novellából olvasott fel Orbán.
Orbán János Dénes
OJD másik új könyve is, sőt, talán még inkább, mint ez, a humorra épít. A Sándor vagyok én is szerkesztői tapasztalatok kivonata, azoké, amelyek a maguk idején nem feltétlenül a legkellemesebbek közé tartoztak. Az Irodalmi Jelennél annak idején a költői-tehetséggondozó rovatot vezette, és havonta több száz kéziratot állt módjában tanulmányozni. Ezekből, illetve az ezekhez fűzött csípős szerkesztői kommentárokból adott jócskán ízelítőt Orbán a könyvben, s kisebb mennyiségben a bemutatón. A dilettantizmusnak is vannak fokozatai, tudtuk meg Orbán János Dénestől, hiszen véleménye szerint tíz profi író és tíz – szintén professzionális – humorista együttvéve sem tud olyan hihetetlen baromságot összehozni, mint mondjuk egy vidéki háziasszony, aki nappal süt-főz, ám éjszaka költőnek képzeli magát. Ezt az utat szerző-szerkesztőnk is megpróbálta végigjárni, olyan módon, hogy ő maga is gyártott néhány minőség alatti verset. Így született például a Fekete Pákó balladája meg egynéhány szerepvers a kötetben.
Közönség-részlet
Muszka Sándor legújabban a székely stand up-comedy műfajában ért el jelentős sikereket – ezeket a szövegeket lejegyezte tájnyelv-közeli módon, s kiadta a Sanyi bá című gyűjteményben. Az igényes kivitelezésű kötet CD-mellékletet tartalmaz, melyen a szerző elmondásában meg is lehet hallgatni a székely történeteket. A kérdésre, hogy miért a „székely egypercesek” műfajmegjelölés és a cím Muszka keresztnevére való rájátszása, azt a választ kaptuk, hogy rövid történetekről van szó, és „más meghatározás nem jutott eszembe”, ami pedig a nevet illeti, a legkézenfekvőbb és -veszélytelenebb megoldás volt ez. Muszka szerint ha valaki elmegy este valamelyik Kovászna vagy Hargita megyei falusi kocsmába, lehet, hogy még az ő történeteinél is érdekesebbeket fog hallani. Az amúgy költőként indult szerző is vallja, amit Orbán fogalmazott meg: a közönséget nemcsak gondolkodtatni, hanem szórakoztatni is kell – valószínűleg ezért a kitérő vagy váltás az életműben.
Mindhárom kötet magas nyomdai minőségben jelent meg, és mindegyiket Csillag István képzőművész munkái illusztrálják. A találkozó végén igen sok példány talált gazdára mindegyik könyvből. És nem kérdés: a békéscsabaiak visszavárják az alkotókat!
