Aschenbrenner Eti
Az elnyűtt Albatrosz
Március 6-án kulináris élményben lehetett része annak, aki ellátogatott a Nyitott Műhelybe, Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényének bemutatójára.
Király Levente, a kötet szerkesztője beszélgetett a szerzővel, faggatta gasztronómiáról, nemváltásról, Kolozsvárról és még számos izgalmas kérdésről. Rögtön a köszöntő után különleges dolgot tudhattuk meg: a facebookon már fellelhető a könyvhöz készült klip, amely szerintem tökéletesen tükrözi a kötet hangulatát.
Az első kérdés nem túl irodalmi, ám annál érdekesebb: "ma mit főztél?" Cserna-Szabó András készséggel osztotta meg a velünk a lucskos káposzta készítés rejtelmeit, illetve a csombor és a kapor szükségességéről is szólt néhány szót. Ígéretéhez híven az est végén megtapasztalhattuk eme fűszerek létjogosultságát az erdélyi eredetű ételben. Levente rögtön le is csapott a receptajánlatokra, és elmesélte a szerző gasztronómiához való kötődését. Nem ez az első írása, melyben az ételek és a főzés kaptak főszerepet, étteremkritikái mellett az Ede a levesben vagy a Nagy Macskajajkönyv is tartalmaz kulináris ajánlatokat az olvasóknak.
Az est első igazán komoly témája a western műfaj körbejárása volt. A regény alapját - a gasztronómia és a szerelmi szál mellett - ez adja, hiszen a történet szerint a főhős egy western regényt ír. Azonnal felmerült a kérdés: van egyáltalán a magyar irodalomban western? András szerint teljesen nem honosodott meg, illetve eddig nem született igazi remekmű. Természetesen nem szabad elfelejteni Rejtő Jenő A néma revolverek városa című művét vagy a hazai filmgyártásban a hetvenes években megjelenő kezdeményezést, az easternt. Jancsó Miklós és Szomjas György filmjeiben érhető tetten ez a kísérletezés, melynek lényege, hogy a magyar környezethez igazították a western alapelemeit. A Szíved helyén épül már a Halálcsillag tehát nem kis feladatot vállalt: a szépirodalomba szeretne beemelni olyan műfajokat, melyek eddig nem igazán voltak jelen, mint például a krimi, a pornó, a western vagy a horror. Ráadásul mindezt egy regényben oldotta meg a szerző, ezzel – állítása szerint, melyet persze viccesen és rezzenéstelen arccal közölt – hiánypótló művet alkotott. A regény sokszínűségét tovább árnyalja a filozófia megjelenése a történetben, Spinoza és Schopenhauer komoly szerepet kaptak a cselekményben, többször felbukkannak a regény lapjain. A főhős apja vidéki állatorvos és Schopenhauer rajongó, Mókus, a pécsi barátnő pedig a filozófia doktora és Spinozát tanít az egyetemen.
A második kérdéskör az irodalomról mint befogadó közegről szólt. András szerint a kánon azért bánik ennyire mostohán ezekkel a műfajokkal, mert egészen egyszerűen az irodalom sznob. Szerb Antalt hozta fel példának, aki nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy krimit olvasni olyan, szellemi emberhez méltatlan, alantas dolog, mint utcagyerekekkel golyózni az utcán - majd írt egy zseniális detektívregényt. Aztán hallhattunk a szerző nagymamájáról is, aki gyűjtötte az Albatrosz-köteteket, mindet kiolvasta, de nem tette fel a polcra a klasszikusok mellé, hanem a konyhaszekrényben tartotta őket, eldugva.
Már maga a kötet címe is izgalmas téma, erre kanyarodott a beszélgetés az est közepe felé. Megtudhattuk, hogy a Halálcsillag motívum azért kapcsolódik a regényhez, mert a Star Wars már egy közös pont lett. Olyan, mint a Biblia vagy az antik műveltség, mindenkinek ugyanazt jelenti. Egyébként pedig a Hamis Csöcsök zenekar egyik slágerében található a könyv címét is adó dalszöveg, innen kölcsönözte a szerző. Természetesen nem ez az egyetlen különlegessége a könyvnek (a műfaji sokszínűség mellett), hanem az unortodox love story szlogen, illetve a nemváltás többszöri felbukkanása. Először az előbb említett zenekar tagjai esnek át ezen a beavatkozáson karrierjük érdekében, majd a főhős legjobb barátja, Zafír/Zafíra változik nővé. Ráadásul a korábbi ivócimbora a történetben összejön egy szatírral és rátalál önmagára. A sors – és persze Cserna-Szabó András – iróniája, hogy egyedül ő lesz igazán boldog és kiteljesedett a szereplők közül.
A lezárás előtt Kolozsvár szerepe került fókuszba. A családi szál miatt érdekes és fontos ez a város a szerző életében, de a regény formálódásához is elengedhetetlennek bizonyult, hiszen a végleges formáját itt nyerte el a szöveg. Megtudhatjuk, hogy volt egy mélypont az írás során, amikor terjedelemre már igen, de minőségre még nem felelt meg András elvárásainak a kötet. Egy kolozsvári ideiglenes kiköltözés és ritmusváltás segített a befejezésben, melynek részletei ugyancsak tetten érhetők a cselekményben.
A beszélgetés végén, kicsit fordított tematika szerint, miután már minden belbecsről szó esett, a borító történetét osztották meg velünk az est résztvevői. Baranyai Andrással már a korábbi kötetei kapcsán is együttműködött a szerző, ennek a munkakapcsolatnak legújabb gyümölcse a fedőlap. A koncepció az volt, hogy az Albatrosz-sorozatra hajazzon a kép – elnyűtt Albatroszos-könyv benyomást szerették volna kelteni, amin látszik, hogy már sokszor forgatták és ronggyá olvasták az évek során. András állítja, a vécéablakba kitett, itt-ott összegyűrt, kávé és pörköltfoltos könyvének látványánál nincs méltóbb elismerése egy írónak.
Kádas József néhány perces felolvasása alatt András rohant az utolsó simításokat elvégezni a lucskos káposztán, hiszen a habarás még hátra volt a tálalás előtt. Összességében elmondhatom, ez az est is olyanra sikeredett, mint amilyen a Szíved helyén épül már a Halálcsillag: sokszínű, izgalmas, tele ízekkel és vidámsággal.
