Petrik Béla
ÉLETÜNK 50.
A Magyar Írószövetségben január 30-án emlékeztek meg az Életünk folyóirat 50. évfordulójáról. A folyóirat 1963-tól négy megye közös kiadványaként, kezdetben évente háromszor antológiaként jelent meg, s 1969-től számíthatjuk tényleges folyóirat jellegét, amelynek főszerkesztői székébe 1977-ben az a Pete György ült, aki ezt az addig is színvonalas helyi kiadványt országos rangú folyóirattá emelte, a Tiszatáj, az Alföld, a Mozgó Világ és a többiek mellé, s kénytelen kelletlen bekapcsolódott a belügyi és pártszervekkel vívott mindennapos harcokba, eltűrte és hárította a rendőri zaklatásokat és az elhárítás próbálkozásait. A Pete irányította Életünk szerkesztési elve három pilléren nyugodott: egyfelől a fiatal, pályakezdő írók munkáinak napvilágra segítése, Zalán Tibor, Pinczési Judit, Tóth Erzsébet, Nagy Gáspár, Esterházy Péter pályakezdésénél is ott találhatjuk a folyóiratot; a második a hetvenes években még szokatlan és ezért izgalmas kísérletező műfajok és az avantgárd előtti térnyitás a magyar irodalomban; harmadsorban pedig az Illyés-i ötágú síp eszméjének jegyében a nyugati magyarság előtti kapunyitás, Bakucztól, Vitéz Györgyön át a párizsi Magyar Műhelyen, Pappon keresztül Borbándi Gyuláig és Czigány Lórántig. A 2004-óta a folyóiratot jegyző Alexa Károly főszerkesztő ezeket a hagyományokat folytatta munkája során, Berzsenyi, Ottlik, Weöres Sándor, Hamvas Béla, Nagy Gáspár írói örökségének szellemiségében, talán ahogyan a főszerkesztő is megjegyezte, a Hitel, a Kortárs, a Pannon Tükör és a többi szolidáris lap által jelzett defenzív oldalon.
Az esten Alexa Károly és Ambrus Lajos mutatták be a lapot. A hozzászólások sorát Kulin Ferenc egy régi barát, kolléga és lapszerkesztő, főszerkesztő társ nyitotta, aki az 1983-ban betiltott Mozgó Világ főszerkesztője volt, s aki nem mellékesen a legutóbbi időkben is több jelentős írását publikálta a folyóiratban. Kulin arra hívta fel a figyelmet, hogy a Mozgó Világ folyóirat 1975-ös indulását és az Életünk 1977-es kitárulkozását talán az tette lehetővé, hogy a hitelfelvételekhez társult egy nemzetközi nyomás is, amely a nyújtandó hitelekért cserébe a kulturális-szellemi élet pártszorításának enyhítését kérte, melynek nyomát az akkori, 1974-75-ös politikai bizottsági határozatokban nyomát is találhatjuk. S nem mellesleg ezek a folyóiratok a felgyülemlett gőz kiengedésére is alkalmasak lehettek. Az 1983-as ideológiai visszarendeződés pedig talán ahhoz volt köthető – mondta Kulin – , hogy 1982-ben Magyarország a Valutaalap tagjává vált, így a gazdasági elköteleződést követően a nyugat számára a szellemi-kulturális élet liberalizálódása nem volt már feltétlenül szükséges, a magyar pártvezetés pedig a Szovjetunió felé a nyugati gazdasági nyitás ellentételezéseként a szellemi élet durva megrendszabályozását adhatta cserébe, többek között Kulin főszerkesztői menesztését és a Mozgó Világ szerkesztőségének felszámolását.
Czakó Gábor arról a szellemi közösségről emlékezett meg, amely a Mozgó Világ és a többi, így az Életünk folyóirata körül kialakult, s amelyek közös értékek menték végezték egy új szellemi-kulturális értékrend megteremtését szolgáló tevékenységüket.
M. Kiss Sándor visszaemlékezésében – ha már a főszerkesztők voltak a gőzszelep kezelők, akkor ő maga volt a gőz – határozottan állította, hogy nem érzékelte ezt az enyhülési folyamatot. Példaként említette az 1981-ben Balogh Edgárral készített terjedelmes, majd 60 oldalas interjúját, amely sokáig nem jelenhetett meg – csupán 300 stencilezett példányban adta ki a Művelődéskutató Intézet, amely így önálló, a szerzőkön túlmutató, határon túli életet kezdett élni – , s amely végül is az Életünkben jelenhetett meg két évvel később.
Tóth Erzsébet a pályakezdés után arról a gesztusról tett említést, amellyel a főszerkesztő a tavalyi évfolyamban egy egész számot szentelt költői életművének, amely oly ritka gesztus és alkalom a mai magyar irodalomban.
A megemlékezés talán nem csak visszatekintés és az emlékezés célját szolgálta, de a folyóirat történetének újabb, szellemiekben gazdag évfolyamokban megtestesülő jövőjét.
Ajánljuk még:
Petrik Béla: A "kisebbség táborában" (Pete György könyvéről)
Petrik Béla: Az elföldelt irodalom. (Görömbei András: Sors és alkalom című könyvéről)
