Szabó Tibor Benjámin
Számok − betűkről
Képes beszámoló a XX. Könyves Vándorgyűlésről
Amiről itt szó lesz, az nem irodalom. Van köze hozzá*. A magyar könyvszakma június 29-30-án tartotta (ebben az évben Rácalmáson) Könyves Vándorgyűlés nevü összejövetelét. Kereskedők, kiadók, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) vezetői adtak egymásnak találkozót a Jankovich Kúriában, hogy megbeszéljék, értékeljék, megvitatassák a könyves közösség eredményeit, a szakma előtt álló kihívásokat. Az idei volt a huszadik Könyves Vándorgyűlés (a rendezvény szervezője hagyományosan a Hatágú Síp Alapítvány).
A formális tanácskozás nyitó programja Kocsis András (a MKKE közelmúltban megválasztott elnöke, a Kossuth Kiadó tulajdonosa) áttekintő előadása a szakma helyzetéről.
Néhány megfontolás az elnöki elemzésből:
- A tavalyi év közel hatvanmilliárdos könyvpiaci forgalmából huszonhétmilliárd volt a kiskereskedelmi teljesítmény. Ezt a forgalmat szinte teljes egészében a három nagy lánc (Alexandra, Libri, Líra Könyv Zrt.) hozta létre, a független könyvkiskereskedelem volumene ma Magyarországon gyakorlatilag nem mérhető. (Az online értékesítés besorolása bizonytalan, ezért eredményei a kiskereskedelmi elemzésben nem jelentek meg.)
- Az aktuális megasikerek (az olyan, kiugró példányszámban értékesített címek, mint a Harry Potterek, Twilightok) fontos motivációt jelentenek a szakma képviselői számára, hatékonyan népszerűsítik az olvasást is - ám a könyvpiac egésze szempontjából az ezekből származó forgalom elenyésző. A könyvpiac nem a néhány nagypéldányszámú címet jelenti, hanem az évi kilencezer friss kiadványt együtt. Csak a sok cím közösen képes jelentős gazdasági teljesítményt produkálni.
- A teljes könyvpiaci forgalomnak a lektűrrel, a ponyvával együtt számolva is (tehát ebben benne az említett blockbusterek) csak húsz százalékát teszi ki a szépirodalom (illetve, könyves megközelítéssel a fiction szcéna). Ha ehhez még hozzávesszük a sajátos esztétikai helyzetű ifjúsági és gyerekkönyvek tizenegynéhány százalékát, a forgalom kétharmadát akkor a non-fiction adja.
- A könyvszakmában viszonylag lassú a tőkevisszaforgás. A nyomdai megvalósítású kiadványokba fektett pénz jellemzően tizenegy-tizenhárom hónap alatt termeli vissza önmagát a kereskedelemben, ezután képes csak profitot előállítani. Az elmúlt években tapasztalható piacszűkülés és a lassú megtérülés miatt a könyvkiadás/könyvterjesztés kiemelt kockázatú gazdasági tevékenység.
- Ezt a magas rizikójú tevékenységet ma Magyarországon jellemzően forráshiányos gazdasági társaságok végzik, ezért a szakma számára életbevágó jelentőségű, hogy az állami kamattámogatással nyújtott könyvkiadói hitelprogram megmaradjon. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a minisztérium kultúráért felelős államtitkársága) által idén kiírt, huszonötmilliós keretből gazdálkodó kamattámogatási pályázat közel négyszázmilliós hitelhez segítheti a könyvpiaci szereplőket. Ennek minimum a duplájára lenne szükség (a korábbi években ötvenmillió volt a keret). Hitel nélkül a könyvpiac életképtelen.
- A mai magyar könyvkiadást három társágazati túlkínálat határozza meg. 1. A könyvkereskedelmi láncok versenyében hatalmas könyvesbolti alapterület jött létre (a budapesti összesített könyvesbolt-alapterület közel kétszerese a bécsinek). 2. A EU-csatlakozás után, részben nemzetközi pályázati forrásokból, egy bővülő piacon (2007-ig konjunktúra volt a könyvpiacon is) hatalmas nyomdai kapacitás épült ki, amelyet a jelenlegi dekonjunktúrában képtelenség teljes egészében munkával ellátni. 3. A nyomdákat és a könyvkiadást (jellemzően beszállítóként) ellátó papíripart nemzetközi vállalatok uralják, amelyek profitjuk jelentős részét a csomagolástechnikai üzletágból termelik, a könyvészet egy nagyságrendekkel kisebb terület - a tőkeerős papírvállalatok így viszonylag könnyen elérik (időleges kínálatszűkítéssel, akár), hogy a könyvpapír ára a túlkínálat (valamint az egyre fejlettebb technológiákból adódó alacsonyabb előállítási költség) ellenére se csökenhessen.
- A szabad nyomdai kapacitás mögötti érdekérvényesítő tevékenységnek direkt hatás is van a könyvkiadásra. A könyvpiac bizonyos szegmensei gyakorlatilag csak nemzetközi együttműködésben képesek működni. Jellemzően ilyen a művészeti albumok piaca. Ezeket a kiadványokat kizárólag co-editionként (nemzetközi együttnyomásban) lehet versenyképesen kiadni. Nyolc-tíz európai kiadó összefog, és egy nyomdában, egy lemezről készítik el a könyveket (az egy példányra vetített nyomdai költség így csökken), csak a kiadvány szöveges elemei különböznek. Az ilyen nemzetközi könyves projektekben a nyomdai megvalósítást mindig arra az országra bízzák, ahol a nyomás a legköltséghatékonyabban oldható meg. Értelemszerűen a magyrországi nyomtatás ritkán érhető el ezekben az együttműködésekben. Azonban a magyar állami mecenatúra (vélhetően a nyomdaipari lobbinak engedve) kiköti, hogy kizárólag magyar előállítású könyv kiadására nyújtható be pályázat. A nemzetgazdaság védelme fontos - ez a merev szabályozás azonban direkt módon veszélyezteti a művészeti albumok kiadását. Előállhat az a helyzet, hogy egyszerűen nem lesznek új, magyar nyelvű albumok.
- Kocsis András külön, hangsúlyosan felhívta a figyelmet a szakmai lojalitás fontosságára. Az esztelen árversenyt, az aránytalan vállalásokat a könyvszakma szereplőinek önkorlátozással kell megszüntetniük. Miközben a verseny elengedhetetlen dinamizálója a piacnak, a licitálásban határokat kell szabni. Egyrészt nem szabad a nemzetközi versenytárgyalásokon felelőtlenül (vállalhatatlanul) túlígérni egy-egy cím jogdíjaira, mert ez (nemzetkozi viszonylatban) már most jelentősen drágítja a Magyarországon megjelenő, de külföldi copyrighttal rendelkező könyveket. Másrészt a kereskedelemnek ésszerű határok között kell tartania az árengedményeket, mert a túlhajtott akciózás tovább rontja a címek profitabilitását (tovább nyújtja a megtérülési időszakot).
Kocsis András
Kocsis András könyvszakmai stratégiai elemzését egy üdítő, kultúrhistóriai előadás követte. Bor és irodalom találkozásának számtalan találkozását mutatta be Tarján Tamás, pazar történetek, sok felolvasás (bővérű szövegek) - a felszabadult szellemi kalandtúra Murányi Sándor Olivértől Hajnóczy Péteren és Sajó Lászlón keresztül Csokonai Mihályig vezette vissza a múltba a hallgatóságot. Tarján szépen olvas, nagyon okosan válogatott, és remekül mesél anekdotákat. A teremben bor sehol, az előadás mégis nagy siker.
Tarján Tamás
Csapody Kinga, a Manó Könyvek Kiadó szerkesztője az aktuális hazai és nemzetközi gyerekirodalmi trendeket mutatta be, értékelte, sok vetített fotóval, frappáns elemzésekkel. Az előadás legegyértelműbb novuma számomra az volt, hogy a szociális problémákra érzékeny gyerekkönyveknek egész Európában óriási, nagyon dinamikusan fejlődő piaca van, Magyarországon azonban a kiadók egyelőre rétegérdeklődésre számot tartó kiadványokként kezelik ezeket, így a hazai kínálat meglehetős hiányos. A válás, a krónikus beteg testvér, a rákos nagyszülők, a családon belüli szexuális zaklatás, a rasszizmus gyerekirodalmi tematizálása idehaza még nagyon gyerekcipőben jár - miközben, vélhetően ez lesz a következő évek egyik legfontosabb dealje a gyerekkönyvek piacán. Csapody a gyerekkönyves közösség teljes termékspektrumát bemutatta, a bölcsiseknek készült lapozóktól, az olvasátanulást segítő folgalkoztatókönyveken keresztül egészen a gyerek-/ifjúsági regények szegmenséig. Izgalmas fejlemény utóbbi szcénában, hogy fontos téma lett a Balaton, két jelentős cím is megjelent a közelmúltban - a tó legendája, úgy tűnik, újraéled.
Csapody Kinga
Gazda István kultúrtörténész Huszár Gál vándornyomdász, Bod Péter lelkész és könyvkiadó, valamint Szántó Tibor könyvművész munkásságáról tartott előadást, Péterfi Rita olvasáskutató egy korlátozott lehetőségek között megvalósított, ezért kevéssé általánosítható eredményeket produkáló olvasásszociólógiai felmérésről számolt be.
Péterfi Rita
Figyelem, önmérséklet, együttműködés - ha jól értettem, ezek voltak a vándorgyűlés kulcsszavai. A könyvszakmában is van élet a dekonjunktúra után (sőt, alatta is). A tisztességtelen eszközökkel dolgozó piaci szereplőket pedig ki kell rekeszteni. Ők nincsenek itt, mondta Kocsis András, Ők sose jönnek el.
Fontos körülmény továbbá, hogy az éves könyvszakmai tanácskozásból egy van. Nem kettő, nem szekértáborokban, nem elkülönülve többfelé, még ha a résztvevők érdekei ütköznek is sok tekintetben/esetben. Jó, ha ezt is megjegyezzük.
* Legyen világos minden irodalmár számára: az alkotók létrehozta szellemi értéket (a műveket) csak egy jól működő könyvszakmai környezet tudja az olvasókhoz eljutó, és így hatni képes élő irodalommá tenni. Ezért a könyvszakma működésének megismerése és megértése az alkotó részéről nem udvariasság - hanem szigorú önérdek. Mert szerzői sikerességének (olvasóhoz jutásának) szükséges (ha nem is elégséges) feltétele, hogy műve a megfelelő helyen, időben és módon kerüljön be a könyves körforgásba. Orientare necesse est.
Fotók: Csapody Kinga, SzTB
Kocsis András
A Jankovich Kúria
A Jankovich Kúria
Könyvesek
