Pethő Anita
Mi vár a szerzőre az elefántcsonttornyon kívül?
Fontos, már-már evolúciós jelentőségű pillanatnak lehettek tanúi azok, akik 2012. május 24-én délután részt vettek a Reklám és Irodalom elnevezésű konferencián: a fiatal írók és költők végérvényesen úgy döntöttek, hogy lemásznak elefántcsonttornyukból, és az első lépéseikhez, melyeket a piaci valóság ingoványos talaján tesznek meg, szakemberek segítségét kérik.
Nagyjából erről szólt Csepregi János, a konferenciát szervező Fiatal Írók Szövetsége elnökségi tagjának megnyitó beszéde is, ami után az első felvonásában három előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Elsőként, egyfajta bemelegítésként Horváth Sándor történész beszélt a Kádár-korszak kultúrafogyasztásáról, amely - tekintve a konferencia témáját - érdekes volt ugyan, de kevésbé hasznos.
Szintai-Molnár Péter
Őt követte Huszti Gergely, a Funzine magazin főszerkesztője, aki Íróépítés magyar módra című előadásában sorra vette a legfontosabb alapelemeket („szitokszavakat") a piactól a kiadókon és terjesztőkön át az imidzsig. Bár általánosságban véve a nézők között helyet foglaló fiatalok számára a tárgyalt jelenségek bizonyára már nem hatnak idegenül, Husztinak sikerült néhány olyan összefüggésre is rávilágítania, amin mintegy házi szorgalmi feladatként komolyan érdemes továbbgondolkozni. Ilyen volt egyrészt az összehasonlítás (istálló versus tyúkól), hogy mitől hasznos illetve mitől problémás egy szerző számára egy kiadó. Pozitívumként említhető többek között az, hogy egy szakmai stáb segíti a kéziratot termékké változtatni, hogy egy kiadónak erősebb a kapcsolati tőkéje, jobb az érdekérvényesítési képessége, míg negatívumként azt emelte ki Huszti, hogy a szerzőnek rengeteg kompromisszumba kell belemennie, hiszen alapvetően a kiadó diktálja a feltételeket. Az imidzsépítés szempontjából az előadó arról beszélt, hogy a szerzőknek igenis vállalniuk kell a nyilvános szereplést, fontos, hogy a szerzőhöz is tartozzon egy felépített sztori (mindenkinek, még Esterházynak is van ilyen), ami persze autentikus is kell, hogy legyen. Ezenkívül Huszti volt az első, aki a nap folyamán említést tett arról, hogy bármilyen komplex is egy szerző mondanivalója, mégis tudnia kell azt néhány rövid és egyértelmű mondatban is összefoglalnia.
Az előadásokból álló szekció utolsó megszólalója Szintai-Molnár Péter, a PlotPoint Kreatív Ügynökség kreatív igazgatója volt, aki a közösségi média szerepéről beszélt, és mondanivalója a megosztás szó két különböző használatán alapult. Egyrészt arról volt szó, hogy az olvasás egy élmény, amit az ember szeretne megosztani másokkal, illetve az előadó beszélt a közösségi oldalakat éltető megosztások piaci erejéről is. Hangsúlyozta, hogy a fogyasztók igenis a minőségi tartalmakat keresik, pozitív példaként Nyári Krisztián népszerű, költőkről és írókról szóló, Facebookon terjedő történeteit hozta fel.
Szabó Tibor Benjámin, Kalmár András, Tsík Sándor, Tegyi Tímea és Vándor Ágnes
A második körben egy kerekasztal beszélgetés tanúi lehettek az érdeklődők. Kalmár András, a Kultúrpart főszerkesztője beszélgetett Tegyi Tímeával, a Magvető, és Vándor Ágnessel, az Ulpius-ház kommunikációs vezetőjével, Tsík Sándorral, a Csimota Könyvkiadó sajtós munkatársával, valamint Szabó Tibor Benjáminnal, az Új Könyvpiac főszerkesztőjével. A konferencia célkitűzései szempontjából elsősorban az a kiadói tanács bizonyulhatott fontosnak, hogy a fiatal, első kötetével a kiadóknál házaló szerző számára hasznosabb, ha nem a nagy presztízsű kiadóknál próbálkozik. Hangsúlyozták, hogy a szerző legyen annyira tájékozott, hogy ismeri a kiszemelt kiadó profilját és végiggondolja, hogy az ő kötete ebbe mennyire illik bele, legyen szó egy hagyományos szépirodalmi vagy speciális, egy adott korosztályra szakosodott gyermekkönyv kiadóról. Szó volt még a két fiatal írókat képviselő reprezentatív irodalmi szervezet, a FISZ és a JAK tehetséggondozó szerepéről is, arról, hogy hasznosak és fontosak, ám ugyanakkor tisztában kell lenni, hogy ennek ellenére a kiadványaik könyvpiaci értelemben nem léteznek, nincsenek jelen. A beszélgetés során ugyancsak említésre került, hogy egy szerzőnek meg kell tanulnia szerepelnie is, önmagát prezentálnia, s ha megvan a lehetősége, hogy egy tévéműsorban beszéljen saját munkásságáról, a rendelkezésére álló perceket akkor is saját hasznára kell tudni fordítania, ha a vele szemben ülő műsorvezetőnek fogalma sincs, kicsodát is kell kérdeznie.
A konferencia leghasznosabb programpontja valószínűleg a harmadik és egyben befejező rész volt, amikor a résztvevők három könyv (Molnár Illés verses- illetve Csepregi János és Szabó Tibor Benjámin prózakötetének) arculatterveit elemezték. A három felkért szakértő Perlaky-Papp József, a BKF docense, Szalai Balázs, a Kreatív vezető szerkesztője és Szintai-Molnár Péter volt, velük Varga Betti beszélgetett. Itt szintén említésre került a személyes brand építése, ami főként egy költő esetében hasznos, hogy ki az, milyen egyéniség, akinek a gondolatait olvashatjuk, s újra elmondták a megszólalók, hogy hiteles, autentikus, és minőségi tartalmat kell előállítani, ha valaki brandépítési célból blogírásba kezd vagy Facebook-oldalt hoz létre.
Varga Betti, Perlaky-Papp József, Szintai-Molnár Péter és Szalai Balázs
Végezetül szó esett a FISZ, mint szervezet lehetőségeiről is, arról, hogy kikkel érdemes kapcsolatot keresni, amikor a szűknek bizonyult közegből kilépni szándékoznak, valamint hogy a szélesebb közönség felé nyitásba mennyire érdemes vagy sem a szervezetnek profi kommunikációs szakembereket bevonni.
Tulajdonképpen ezzel kapcsolatos a konferencia végkicsengése is, hogy bár egy fiatal szerző sokat tehet maga is az önmenedzselés terén (és a konferenciát végighallgató fiatal szerzők nagy része valószínűleg már próbálkozott is egyik vagy másik lehetőséggel), ő mégiscsak elsősorban író vagy költő és nem kommunikációs szakember, az igazán nagy dobáshoz, az igazi nagy sikerhez igenis szükség van a kiadók, az ügynökök (bár ennek még nincs igazán hagyománya Magyarországon) és a további kreatív szakemberek segítségére.
(fotók: FISZ)
