Tóth Tünde
Beszámoló(k) a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról
Csak csinálni kell
Maros András: Csinálni kell
A Csinálni kell című Maros András regényt a Magvető kiadó szerkesztője, Király Levente és a szerző mutatta be a Könyvfesztiválon.
Maros András a prózán kívül drámaírással foglalkozik, dolgozott a reklámszakmában és vezetett tárcarovatot, emellett ő írta az Overnight forgatókönyvét is. Sokoldalúsága, különböző foglalkozásai többé-kevésbé hatottak írásaira: technikája a napi nyolcórás munkaidő következtében rögzült folytonosan megszakított munkamódszerként, a színház a történetformáló karakterek kiforrottabbá válásához járult hozzá. A reklámszöveg és a szépírás ellenben élesen elválik egymástól, maximum a címadást befolyásolja az esetében. Képekben gondolkodik, mint mondta, a filmszerű vágások ennek tudhatók be szövegeiben, nem a filmezésnek.
Maros András és Király Levente
A szerző a Kapufa című novella felolvasásával kezdett, amit a bemutató időkorlátaira való tekintettel megszakított. Király Levente a sikertelenségük által meghatározott karakterek gyakorlatilag kizárólagos jelenlétének okát firtatta ezután. Antihősökről beszélt, de Maros elutasította ezt a megjelölést, aki rokonszenvez a fogódzók nélküli világban bolyongó emberekkel, úgy véli szerepeltetésükkel sikerül felkelteni az együttérzést az olvasóban, és ezáltal bele tudnak helyezkedni annyira a szövegvilágba, hogy drukkoljanak hőseinek. A kötet témáját autentikusan tükrözi a borítón látható, darabokban lévő húsdaráló, hiszen a hősök kezében van a döntés: összeállítják saját húsdarálójukat, vagy nem, kézbe tudják venni az életüket, vagy nem. Tizenhét történetből tizenkettőben sikerrel járnak a szereplők, a többi esetben vagy nem élnek a megoldáshoz szükséges lehetőségekkel vagy egyszerűen nem találják - kissé közhelyes szólammal élve - az értékválságtól sújtott világban a kiutat.
Király Levente a hasonlatnál maradva értelmezi a novellákat. Hogy nyertes vagy vesztes történet kerekedik ki a végén, azon múlik, rossz helyre teszik-e csavart a húsdarálóban, összeérnek-e az alkatrészek. Hozzáteszi, egy-egy elem beillesztése nélkül is működhetnek a szövegek.
A szerző a záró felolvasás előtt még elmondta, eddig körömhegynyi ihletből bontotta ki szövegeit, azonban jelenleg személyiségekben gondolkozik, rájuk bízza a történetek alakítását így egyre több párbeszédet alkalmaz.
A kimondottan népes közönség előtt felolvasott novellák egyöntetű sikert arattak. Ritka alakalom, amikor a szerző személyét és szövegeinek világát ugyanolyan mértékben bemutatják a hallgatóságnak. Ez az egy óra maradéktalanul elegendő volt ahhoz, hogy felkeltse érdeklődésünket a kötet iránt - ami olyan értékeket villant fel, mint például az együttérzés, ami sokak szerint Tar Sándor halála óta nemigen érhető tetten az irodalmi szövegekben.
Palatinus újdonságok - három az egyben
Az Örkény- és a Mándy-életmű gondozásáról híres Palatinus kiadó három teljesen különböző témakörben jelentetett meg kiadványokat az idei könyvfesztiválra. A kivételes program során Stein Aurél Ősi ösvényeken Ázsiában, Kálmán Kata A Csibe-ügy. Egy fotográfus naplója Móricz Zsigmond utolsó éveiről, valamint Darvasi Ferenc Elválik című kötetét mutatták be szombaton. Reményi József Tamás, a kiadó főszerkesztője moderálta az eseményt, a könyvekről Sári László, Felföldi Szabolcs, Varga Katalin, Darvai Ferenc és Háy János beszélgetett.
Elsőként a Körösi Csoma Sándor nyomdokaiban haladó, világhírű orientalistáról kaptunk általános képet Felföldinek, Sárinak és Reményinek köszönhetően. Felföldi, a könyv szerkesztője egyetemistaként kezdett érdekelődni a magyarság őstörténete iránt, ennek következtében fedezte fel Belső-Ázsia izgalmas világát és Stein Aurél munkásságát. Stein műveit, a Palatinus előtt, utoljára 1936-ban adták ki; külföldi elismertsége még inkább rávilágít méltatlan mellőzöttségére Magyarországon. Az Ősi ösvényeken Ázsiában a negyedik kötet a sorozatban. Sokan közönséges útikalauzként tartják számon Stein egy-egy könyvét, holott átfogó, gazdag képet nyújt művészettörténeti, politikai, kulturális és geográfiai szempontból egyaránt. Mindemellett precíz, ugyanakkor mégis olvasmányos leírást ad felfedezéséiről.
Felföldi Szabolcs, Sári László, Reményi József Tamás, Varga Katalin és Darvasi Ferenc
Felföldi szerint abban különböznek a hasonló könyvektől Stein munkái, hogy az információdömpingtől elbizonytalanított olvasónak, nézőnek gondolkodásmódbeli sorvezetőt adnak. Felföldi az életrajzot, biográfiát nem a száraz életrajzi adatok alapján, hanem az ember, a személyiség felől megközelítve szeretné megírni, és elsősorban fiatalokhoz eljuttatni. Stein születésének 150. évfordulója kiváló alkalom erre.
Ezután a Csibe-ügy bemutatója következett. Varga Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa szerkesztette a kiadást, és írta az előszót a gyakran hivatkozott naplóregényhez, ami mind a témával kapcsolatos kérdések feloldására, mind a kíváncsiság csillapítására egyaránt kiváló olvasmány. Reményi József Tamás írói erényekkel megáldott szociofotósnak nevezte Kálmán Katát, akinek írói stílusa magával ragadó, fotóiból pedig sugárzik az empátia. Varga Katalin többször hangsúlyozta, Kálmán Kata közreadott képei közismertek, még ha leggyakrabban az alkotó nevét nem is tudják az emberek a fotókhoz társítani.
Reményi kérdésére, Varga Katalin elmondta, 1936-ban kereste meg Kálmán Kata az írót - akinek műveit napi szinten olvasták férjével, Hevesy Iván művészettörténésszel -, ekkor arra kérte, írjon bevezetőt Tiborc című fotóalbumához. Móricz végül vállalta a felkérést, hiszen akkoriban ismerkedetett meg a későbbiekben Csibe néven elhíresült Litkei Erzsébettel, viszonzásképp a nő életének nyomon követésére kérte a fotográfust. Ennek következtében dokumentálta Kálmán Kata Móricz utolsó éveit és a fiatal lány iránti nyilvánvaló szerelemét.
Darvasi Ferenc dedikál
Csibe összetett, bonyolult jellem, aki, amellett, hogy részvétre szorul, hazug, rafinált nőként tűnik fel. Varga szerint a leghitelesebb képet Kálmán Katától kapjuk róla. A fotóművész azonban nemcsak a korosodó író szakmai és magánéleti eltanácstalanodását és szeretőjét ábrázolja apró mindennapi eseményeken keresztül a harmincas évek végén, hanem új oldaláról mutatja meg Bartók Bélát, Balogh Rudolfot és Szabó Lőrincet is.
Végül Darvasi Ferenc Elválik című novelláskötetére került sor, amelyről a kötet szerkesztője, Háy János kérdezte a szerzőt. A Palatinus 2009-ben különböző folyóiratok által felfedezett tehetséges pályakezdők műveit jelentette meg antológiájában, a Próbaidőben, köztük Darvasi Ferencéit is. Idén az ő novelláit adták közre önálló kiadás formájában.
Háy János meglátása szerint a Viharsarok ismét bizonyított, hiszen Grecsó Krisztián, Kiss Ottó, Kiss László és Szabó Tibor Benjamin után Darvasi jelentkezett kötettel. Darvasi elmondta, a békésiek prózában erősek, és bár kedveli az említett írókat, de a környezete nem gyakorolt közvetlen hatást írásaira, legfeljebb a Békésből rég elköltözött Krasznahorkai László könyvei. Háy szerint az Elválik három részre osztható témái szerint, a békési mikrokultúrát, Pest periférikus körzetét, valamint a pesti értelmiségieket villantja fel. A novellákban elsősorban az információk késleltetését, leplezését, a hátravetett meghökkentő információt méltatta, ezt a megoldást briliáns titokfeloldásnak nevezte. A hagyományosan regénykedvelő magyar olvasók viszont hiába várnak Darvasi-regényre, ő egyelőre kisebb struktúrákban gondolkodik. Szakmai tekintetben kifogástalanul, mégis oldott hangulatban telt el a rendelkezésre álló másfél óra, melyet Darvasi dedikálása követett a könyvfesztiválon.
Mikó Csaba, Erdős Virág, Lackfi János, Kiss Ottó és Merényi Ágnes
Senki nem ül le tabut döntögetni
a Móra Könyvkiadó Kihez írok én? című rendezvénye,
Erdős Virág, Kiss Ottó, Lackfi János és Mikó Csaba részvételével
A közelmúltban népszerűvé vált gyerekirodalom témakörét járta körül a Móra kiadó Kihez írok én? című rendezvénye a Könyvfesztiválon, április huszonegyedikén Erdős Virág, Lackfi János, Kiss Ottó és Mikó Csaba részvételével. A meghívott, új kötetes kortárs alkotók a gyerekkönyv és gyerekirodalom közti különbségről, a célközönségről, az elvárt kritériumokról, lehetséges szempontokról beszélgettek a Móra Könyvkiadó főszerkesztőjével, Merényi Ágnessel.
Kezdésképp arról kérdezte Merényi a szerzőket, hogyan fordultak a gyermekirodalom felé. Erdős kezdőnek titulálta magát, mint mondta, néhány éve csöppent bele ebbe a világba, amikor gyerekverseket írt egy bábszínházi felkérésre. Mikó pályázatra írt először gyerekverset a továbbiakban egyszerűen azért folytatta, mert gyerekírói alkat, Lackfi pedig gyermekei megszületésétől kezdve alkot ebben a témakörben.
Az alkalmazott hangnemmel és nyelvhasználattal kapcsolatban a moderátor megjegyezte, hogy Erdős verseiben - tartalmukat tekintve - szokatlan rímeket alkalmaz, pontosak, csengőbongók, de ütősek. Varró Danira hivatkozva a beszélgetőtársak rámutattak, hogy a hétköznapi nyelvhasználat már beépült a gyerekirodalomba, úgy tűnik, ez nem a fiatalok között okoz problémát. Sőt, egyetértettek abban, hogy a gyerekeknek szóló írásokból nem szabad kivonni a köznapiságot, és ez nem csak a nyelvre, hanem a valóság minden területére vonatkozik. Egyöntetűen úgy vélik, hiba volna a gyerekeket egy anyagi gondoktól mentes álomvilágban nevelni, ahol nem létezik sem veszteség, sem elmúlás. A túlzott szemérmeskedés következtében jelenleg az óvodások nincsenek felkészítve az élet legelemibb tényezőire. Példaként említették, mikor egy óvónő a Takonyhegyben a pisihez hasonló csúnya szavak használatát kifogásolta. Lackfi esetében a mások által került téma kiválasztása nem feltétlenül szándékolt, hiszen tabuledöntési szándékkal senki nem ül le gyerekkönyvet írni. Azonban kétségtelen, ha valami problematikus, arról beszélni kell, kapcsolódjon az az anyagcseréhez, a szerelemhez vagy a halálhoz.
Kiss Ottó a megjelenés előtt tizenhét évvel íródott, 2002-ben megjelent Csillagszedő Márió c. kötetét hozza példaként. Ironikusan jegyzi meg, akkoriban még Magyarországon nem létezett a halál, ugyanis a versek között a nagyszülők halálát feldolgozók is szerepelnek, ezt pedig nem díjazta a szakma. Holott a gyerekek óhatatlanul szembesülnek az elmúlással, ugyanígy a már mindennaposnak számító válás is érinti döntő többségüket, hiszen kisebb közösségekben is a házasok egyharmada elválik, s a nagyvárosokban még gyakoribb ez a probléma.
A Pimpáré és Vakvarjúcska című frissen megjelent Erdős könyvben, miután a királyi udvarban válság uralkodik, az érdekházasság van terítéken, ezen felül a történetben Vakvarjúcska, a királyfi megvakul. A meghökkentő cselekményhez, teszi hozzá a szerző, a durvaságot, sőt a brutalitást a magyar népmesék, a Grimm mesék - és még sorolhatnánk - bőségesen kiaknázták, fölösleges megkerülni a kényes témákat.
Lackfi a jelenleg íródó ifjúsági regényét említi, amiben egy cigány bácsi megformálásán dolgozik, de nehezen dönti el, hogyan jelenítse meg, hogyan beszéljen róla. Erdős fontosnak tartja, hogy amiképp a népmesékben egyesítik a különbözőségeket (például a királylány és a juhászbojtár házasságával) és szempillantás alatt orvosolják az igazságtalanságokat, azonképp a mai gyerekmesékben is kövessenek hasonló tendenciát.
Ennél tisztázatlanabb kérdésként fogalmazódik meg, hogy a gyerekkönyveket mi választja el a gyermekirodalomtól? Erdős szerint a mesékben rejlő általános igazság a lényegi különbség az egyszerű történetekhez képest. Kiss Ottó szerint léteznek könnyedén elválasztható esetek, ahogyan a verset el lehet különíteni a mesétől, mégis az alapvetően határterületen mozgó könyveket elsősorban a recepció határozza meg, noha természetesen a Sátántangót nem fogják gyerekkönyvek közé sorolni. A kereskedelmi terjesztésre vonatkozóan Kiss Ottó megjegyzi, már előfordult, hogy Szövetek című regényét a biológia részlegen állították ki a könyvesboltban.
Végül a célközönség kerül szóba. Miután a könyveket nem óvodások vásárolják és olvassák, célravezető szüleik számára is szórakoztató szellemi táplálékot nyújtani. Fontos a figyelemfelkeltő illusztráció - az ifjúsági regényekben nem kritérium, az ifjabb korosztálynál viszont elengedhetetlen. A harmadik személy, akihez szól a könyv, a gyerekekben lévő felnőtt, aki utólag érti meg, mit jelentettek a korábban olvasottak.
A rendezvény helyszíne zsúfolásig megtelt, a program még azok figyelmét is felkeltette, akiket a téma feltehetőleg nem érint közvetlenül. A szerzők mind az írások lehetséges témaválasztásával, tendenciájával, mind kivitelezésével egy hullámhosszon mozogtak.
Ellenben úgy tűnik, a gyerekirodalom továbbra sem rendelkezik meghatározott, elfogadott irányelvekkel, hozzá tartozó kritikai diskurzussal, a bírálhatósághoz szükséges kifejezéskészlettel. Nem tisztázottak a szakmai elvárások és feltételek sem, de a már zajló vitának szerves részét képezik ezek az árnyalt gondolkodásmód kialakításához is hasznos alkalmak.
Mit mutat a tükör?
Sohonyai Edit Kockacukor című regényének bemutatója
Sohonyai Edit ezen a címen futó előadása valóságos stand-up comedy. Bocsánatos bűn, hogy beszélgetőtársát, Merényi Ágnes főszerkesztőt - bár engedéllyel - nem hagyja szóhoz jutni. Vétek is volna megszakítani a körültekintően felépített és kétségtelenül begyakorolt műsort. Kockacukor című új regényét a könyvfesztivál keretében, április huszadikán mutatta be.
A szerző célközönsége a kamasz korosztály, könyveihez hasonló hangot üt meg felnőtt nézőközönségével is. Meglepő közvetlenséggel viszonyul hallgatóságához, először is végig halad a sorok között és mindenkitől pacsit kér. A szokatlan gesztust a testi kontaktus és a félelemcsökkenés ok-okozati viszonyával magyarázza, majd az érdeklődést felcsigázva megkezdi gördülékeny előadását.
Könyvei pszichológiai érdeklődése szolgálatában állnak, a tipikusan kamaszkorban kialakuló és esetenként rögzülő problémákról, szorongásról, elégedetlenségről, önbizalomhiányról beszél.
A közvetlenség, oldott hangulat érdekében személyes kellemetlen élményeire is hosszasan kitér, egybefűzve némi sajátos pszichológiai esettanulmánnyal.
Tizennyolc évesen döntötte el, hogy írni akar. Ennek történetét többszöri hangnemváltással, heves gesztusokkal, erős artikulációval és nagy adag öniróniával adja elő, lendülete kitart végig az egyórás előadás alatt. Úgy fogalmaz, sekélyes tudásával nem vették fel egyetemre, mire édesanyja személyiségtorzuláson ment keresztül, ezért elküldte dolgozni. Irodai munkája mellett, szabadidejében látott hozzá memoárja elkészítéséhez, de gazdag élményanyag híján inkább a tinédzserkori problémákról számolt be. Nővére patronálásának köszönhetően és Balassa Anna jóvoltából jelent meg első könyve, a Macskaköröm. Ezt a regényt még ő, a későbbi kiadásokat Sajdik Ferenc illusztrálta.
Interaktív programra törekszik, ezért kérdéseket szögez a nézőkhöz. Miről árulkodik a görnyedt hát? Mitől nő a nő? Szerintetek a siker összefüggésben áll a magabiztossággal? Elmondja, az Engem szeress bekerült könyvtárba, irodalomkönyvbe, ezek után a szerzővel interjút készítettek tv-ben, rádióban, újságcikkek jelentek meg róla, mégsem nőtt az önbizalma. Mindenekelőtt a küllem formálja az énképet, az ebből adódó önbizalomhiány mással leküzdhetetlen, ennek igazolásául körbemutatja tizennégy éves kori igazolványképét. Szexuális mélypontnak nevezi azt az esetet, amikor még az orvos is kisfiúnak nézte. Ebből adódóan a nővé válás folyamatáról értekezett, amihez az első szerelem intézménye szükséges fodrász, kozmetikus és miniszoknya helyett. A közönség szinte mindvégig nevetett, főként, amikor a diszkóban ismerkedést a National Geographic-kal vetette egybe, különösen a gazellák csoportban vonulását hasonlította a lányok viselkedéséhez.
Sohonyai Edit
Eddig tíz könyve jelent meg, ebből nyolc a könyvbemutatót is szervező Móra kiadónál. Ezúttal érdeklődése középpontjában az önértékelési válsághoz vezető túlsúly állt. Kockacukor megformálásához egy éven keresztül interjúzott egy túlsúlyos lánnyal - aki meg is jelent a könyvbemutatón -, hogy hitelesen alkothassa meg karakterét.
A közönségtől kérdezi, milyen az általánosan kialakult kép a nőkről, és a férfiakról. Milyen ehhez képest az ideál? A reakciókat követően a nemek egymásról alkotott véleményét rasszistának, ugyanakkor internacionálisnak nevezi. Fiúk és lányok pontosan ugyanazokkal a jelzőkkel illetik egymást világszerte, könyveiben kitér erre, két szemszögből vizsgálja a nemi viszonyokat. Keresztfia, Tamás ihlette Le a csajokkal című könyvét. Általa szembesült a fiúk lányokkal szembeni bizonytalanságával, megfelelési kényszerével, s hogy a megfogalmazott félelmek semmiben sem különböznek a Le a pasikkal című kötetben foglaltakhoz képest.
Írásaival szeretne útmutatóul szolgálni e kényes időszakban, amikor többek közt a nemek egymásról alkotott képe kialakul. Zárójelben jegyzi meg, a férfiaknak az elmúlt ötven évben a panelprogram ártott a leginkább. A gondolatmenetet inkább felskicceli, mint kifejteti, a jellegzetesen nőiesnek és férfiasnak elkönyvelt szerepek esetleges módosulásaira nem tér ki, biológiai és társadalmi szerepet nem különít el. Ennél könnyedebben, befogadhatóbban hívta fel a figyelmet a nemek különbözőségeiből adódó jellegzetességekre, s a legnagyobb hangsúlyt a kölcsönös megértés hiányára fektette. Mint kiderült, szexuálpszichológusok szakirodalomként adják meg könyveit, olvasmányos formában kétségkívül befogadhatóbb a szakanyag.
A főként a 14-15 évesek részére felépített előadás maradéktalanul élvezhető és tanulságos a felnőttek számára is. A függőségek kialakulását eredményező köztudomású folyamatokat és a hajlott testtartásban rejlő tudattalan védekezési pozíció megmutatkozását is érinteti. Bár sok esetben sarkított és pszichológiai szempontból kétségbe vonható megállapításokat tesz, könyvei példaértékűnek tűnnek s talán nem kizárólag a tinédzserek számára.
