Bár már kilencedik alkalommal rendezték meg A Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepét a várban, mégsem mondhatjuk, hogy a rendezvény a köztudatba szervesen beépült, és egységesen számon tartják a könyvszakmában. Ennek többek közt az az oka, hogy nagyon kevés kiadó képviselteti magát (kap meghívást?). Már első nap megfogalmazódott a Tokaji Írótábor utóérzés bennem, az ottani törzsgárda (fellépőinek és résztvevőinek) egy kis százaléka volt itt is jelen. Hogy mennyien látogatták a három napos rendezvényt, nagyon nehéz megsaccolni, hiszen a Mátyás templom oldalánál, a Halászbástya tövében mindig rengeteg a turista, és ugyan a japán csoportokat könnyű kiszúrni, de a békésen sétáló-nézelődőkről nem mindig egyszerű eldönteni, hogy miért is keveredtek a Budai várba. A pénteki napon alig hallgatták az előadásokat, szombaton is inkább a futószalagon zajló esküvők résztvevői és főszereplői álltak meg fényképezkedni, sokszor észre sem véve, hogy szinte beleállnak a pódiumbeszélgetésekbe.
Vasárnap gyűltek össze a legtöbben, Jókai Annát és Lackfi Jánost hallgatni. Pedig voltak táncos bemutatkozások, színészek, koncertek - Kormorán Memory Band, Jamie Winchester és zenekara (a Magyar Nyelv Ünnepén ez elég mókás választás), a Hot Jazz Band, és a Kávészünet is - és pódiumbeszélgetések egyaránt. A három nap főbb rendezvényeiből szemezgettünk.
Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester köszöntője után a rendezvényt L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke nyitotta meg.
Csontos János Delelő című kötetén túl készülő könyvéről (szonettregény?) is mesélt, amihez a vázat szintén Dante adja majd, már ezer idézetet kigyűjtött az Isteni színjátékból. Makadám makám című verse, melyet olvasott, egyszerre volt játékos és komoly.
Jókai Annát várták a legtöbben vasárnap délután, s nem csak várták, de itták szavait, jó pár mondata után tapsban tört ki a tűző napon aszalódó, de attól függetlenül roppant lelkes közönség. A Széphalom Könyvműhely gondozásában két regénye jelent meg egy könyvben. A Mindhalálig című egy szellemi kiürülési folyamatot ír le - amit 1970-es évek közepén élt át a szerző, az A feladat pedig az írónő egyetlen olyan műve, amelyben női sorskérdésekkel foglalkozik. „Én egy sarkítottan fogalmazó nő vagyok" -jelentette ki és ironikusan vázolt fel párat napjaink nőtípusaiból, és a hernyószájúvá dagasztott celebekre utalva megjegyezte, „nem minden nővel akarok egyenrangú lenni". Egy kisebb tanmese után (mely szerint hazudik, aki egyszerre sikeres a szakmájában, áll helyt a családban, és kifogástalanul ápolt) hozzátette, „a lelkifurdalástól akarom megmenteni a magyar nőket".
Nem csak az esküvők, de az írók is futószalagon, vagyis egyből következett egy másik beszélgetés Költők költőkről címmel, amely a Nap Kiadó sorozatában negyedikként megjelent kötetet mutatta be. Ezúttal Ágh István és Tóth Erzsébet beszéltek arról, hogy milyen kapcsolat fűzi őket Adyhoz - különösen néhány verséhez, például Az eltévedt lovashoz.
Lackfi János sem hazudtolta meg magát, könnyed, játékos beszélgetést hallhattunk. Erre csak rátett egy lapáttal a házigazda műsorvezető, aki a költő egy „turmix-versével", a Hagyománnal kezében a közönség sorai között buzdított mindenkit, hogy jöjjenek rá, melyik klasszikus mely sorait használta Lackfi. Nem gondoltam volna, de elképesztő lelkesen kiabálták be a megfejtéseket, találgattak és szavaltak, mintha a jutalom legalább egy álomutazás lett volna, nem pedig egy gratuláló kézfogás.
Fotó: Szabó Tibor Benjámin és Csapody Kinga
