Oláh Petra Izabella
Egy szép délutánon beúszott Mezőberénybe
(A fedélzeten Elek Tibor, Kiss László, Kiss Ottó, Szabó Tibor)
Fiatalok! Bort isztok, a zene minden percetek, egy nap hétszer meghaltok és újraéledtek. Szerelem szerelem hátán, hívjátok a szívetek vérezni, hogy tanuljatok nevetni, felejtsetek érezni, igen-igen…, de tudjátok-e, hogy létezik egy olyan… az a… tudjátok, szóval a művészet is, meg persze az irodalom.
„A tananyagot befejezitek a hetvenes-nyolcvanas évekkel bezárólag, de valójában a literatúra itt nem áll meg, napjainkban is intenzíven él”–– kezdte mondanivalóját Elek Tibor.
Mi, vagyis a diákok szintén ott vagyunk, szemünk a négy literátorra tapasztva, és hallgatunk, ahogyan ez egy hallgatósághoz illik. Hamarosan mindenki számára tisztázódik, hogy a szóban forgó Bárka nem azonos azzal a fából készült vízijárművel, amelyet már Noé is annyira kedvelt. (Vagy egy kicsit mégis?) Hm.
Elek Tibor főszerkesztő ismerteti nekünk a lapot, gondos figyelmet fordítva arra, hogy az előadás illeszkedjen a regionális kultúrára vonatkozó tétel kritériumaihoz, majd felkonferálja Kiss Ottót, hogy prezentáljon egy kis rizottót, vagy legalábbis némi ízelítőt munkái hangulat-, stílusvilágából, és bár Kiss Ottó limitje szigorúan 15 perc, mégis megismerkedhetünk költészetének gyümölcseivel.
Ekkor az eddig jegyzetekbe bújó hallgatóság hirtelen átalakul nevetősséggé. Megérkezett az élő művészet, szórakoztató kultúra. Kikötött nálunk az aulában, és élveztük, hogy mi is felszállhatunk rá.
Ezután Kiss László történelem és magyar szakos tanár frappáns szentenciáin szórakozhattunk, hisz volt ott minden: a szerelemtől a focin át a kakasig… tulajdonképpen: Kiss László. Végül pedig Szabó Tibor webszerkesztő szólt néhány szót a folyóirat online változatáról.
Majd Elek Tibor zárt, mi pedig tapsoltunk, mert egyébként a felolvasások után is így tettünk, csak ezt elfelejtettem mondani — pedig fontos.
Úgy érzem, épp ebben van a lényeg, mert ez azt jelentette, hogy mindnyájan élveztük — és tényleg! —, hogy az írók, a költők is emberi lények, hogy az irodalom nem csupán tananyag, nemcsak kötelező műveltség, hanem sokkal inkább az az eszköz, amely konvertálja az érzelmeket az ész nyelvére, az az eszköz, amely biztosítja a lehetőségét, annak, hogy az iránta érdeklődök, benne önmagukat megtalálhassák.
Főlap
