Windhager Ákos
„Hogy békében legyek, magam, magammal"
Térey János Protokoll című regényének
felolvasónapja (2010. 12. 03.) a Klauzál13-ban
Korunk egyik befutott fiatal (lazán negyven éves) szerzője, Térey János Protokoll - regény versekben fő- és alcímű szövegét december 3-án a KoMa, a TÁP Színház és a HoppArt művészei olvasták fel. Később Dunajcsik Mátyás beszélgetett a szerzővel. Térey a 2001-es Paulus-szal várt ismertté, amikor is Margócsy István irodalomtörténész a nemzedék várakozását és ígéretét beteljesítő nagy műnek nevezte a verses regényt.
A jelen regényt (Mátrai Ágoston, külügyminisztériumi protokollfőnök pár évét magában foglaló jeremiádjellegű Odüsszeiáját) még csak véletlenül se tessék egy 2010-es Anyeginként értelmezni - még ha mások ezt is teszik, tízszer inkább egy 2010-es Esti Kornélnak. Nemcsak Esterházy miatt.
Azok számára, akik még nem ismerik a regényt és a felolvasást sem hallgatták végig, az alábbiakban rövid beszámolót csatolok. A végén, kérem, azok is figyeljenek, akikre az előző mondat nem vonatkozott!
*
Szegény Ágoston. Akarom mondani: Mátrai Ágoston, a címben idézett vágya végül nem adatik meg neki. Sosem lesz békében sem magában, sem magával. Ez persze már az ő baja. Végül is hagyta elmenni Blankát, Dorkát, Fruzsinát. És azt az összes többi szép és kiváló nőt, akik körötte és utána...
De hát, kezdjük az elején! Mátrai egyszer így nyugtázza a véget és ezzel önmagát is: „Ez is kiment, ez a szomorú szombat, / El vele gyorsan a roncstemetőbe." A protokollfőnök, mint ez rövid megnyilvánulásából is látható, kedvelget élni, de még inkább kedvelgeti az önsajnálgatást. Kissé fanyalogva, kissé nehézkesen, de azért csak végig lendül egész el...tt életén a csöpögős, nyúlós, nyálas önsajnálgatás. Mátrai lénye is ennyi, bár az sem kevés, hogy gatgetel. Mindent csak gatgetel - leszámítva egy szexszel töltött újévi napot, de ott is inkább Dorka tette a dolgát, Mátrai csak hagyta - hagyogatta neki.
Szóval, Mátrai, elvan - illetve, hogy pontos legyek: éppen, hogy nincs el. Sőt, egyáltalán nincs el - legfeljebb el-ege. Ő olyan, olyan - jajhogyismondják? Szóval, olyan, - de nem is érdemes vele többet foglalkozni - épp eleget írt róla János, akarom mondani Térey János, kinek neve ritka véletlenszerűséggel egyezik meg egy kevéssé jelentős kortárs olasz zeneszerzőével: Giovanni Piazza-éval. De megegyezik - igaz; mégis Mátrai történetére rímelve, ez még nem jelent semmit, illetve nem jelentget semmit. Hogy ki kinek mit és mit nem, az egy másik dráma, a Kazamaták.
Mátrai minden mennyiségben előbukkan - a Fűvészkertből, a Hármashatárhegyről, az országházból, hogy a Klauzál teret ne is emlegessük. Egyébként tényleg ne emlegessük, mert ott speciel Mátrai - ellentétben Téreyvel - nem jár. Gyakorlatilag azonban mindegy, hogy hol nem jár, mert hol járogat, ott sem lát, legfeljebb látogat. Tel-Avivet, Moszkvát és Madridot megjár-ogatja, noha - csakhogy a nyelv el ne gáncsoljon bennünket - megjárja. Egy szép keleti kurtizánon kívül egyebet sem itt, sem ott nem talál - ha meg találgat, akkor sem jön össze egy találka (sem). Így kap kosarat Fruzsinától.
Hogy Mátrai éppen peches lenne? Peches Pesten? Na, de kérem! Mátrai egyszerűen csak - de, ezt már írtam elébb. Vissza tehát a könyvre, meg a könyvnapra. Gyorsan szögezzük le, Mátrai nemcsak nem járt a Klauzál13-ban, de ha tudott, sem jött volna el - őt még önmaga sem érdekelné. Nemhogy végighallgatni a TÁP Színház, a HoppArt és a KoMa színészeinek értő, együttérző, néha szövegből kikacsintó felolvasását!
Ki légyen, tehát Mátrai, túl azon, hogy az egyik legokosabb magyar matematikus nevét vindikálja magának - a pesti, akarom mondani, budapesti értelmiség egyik díszpéldánya? Egyik pintye, papagája, esetleg - ne agyisten - barma? Talán ez utóbbi, de ezt csak halkan és suttogva teszem hozzá. Mert pozícióját nézve nagyúr, minimum nagyságos úr megszólítással a KÜM protokoll főosztályvezetője. Hogy a hatalom nem jár örömmel - nem újság. Hogy a pénz nem okoz boldogságot - szintén nem újság, ami persze nem jár sem nekem, sem Mátrainak. Hogy az életet éldegélni is lehet - Közép-Európában tudjuk régen. Akkor miért is oly fontos Téreynek, hogy egy újabb bőrt lehúzzon Mátrairól (hacsak nem fázik)?
Asszem, de ez persze egyéni komment, hogy nem Téreynek fontos és még valami, nem az üzenet a fontos. Nem az olvasói horizonton elhelyezett mimetikus/hermetikus/pin kód a fontos - meg, hát Mátrainak úgyis minden mindegy -, neki semmi sem fontos. Szerintem még Fruzsina sem - pedig ebbe a nem-kapcsolatba egészen belebetegszik, olyannyira, hogy kénytelen a KÜM a Baltikumba exportálni. Persze, Mátrait. Nem is a kapcsolatot.
Van tehát Mátrai, aki nem azonos Téreyvel, bár első ránézésre igen hasonlítanak. Szóval, Mátrai egyszerűen csak bonyolultan van. És kiderül: romantikus ikonjaink, amelyeket a posztmodern gépfegyver-tűzviharok sem tudtak elfelejtetni velünk - nem működnek Mátrai esetében (és életében sem). A nők, bár eszméletlenül akarják Mátrait, lehet, hogy valóban csak eszméletlenül akarják.
Rám ordít a szomszéd, de akkor mi az Istennek kell ez a regény versben? Hagyjuk a Mórickás válaszokat, hogy miért is ne - pedig Mátrai, noha humora nincs egy szál se, ezt értékelné. Mármint, hogy őt valaki nem értékelné, azt értékelné. Ő nem egy antihős, kétséget félre, nem. Sem nem hősietlen hős. Nem, ő egyszerűen csak egy véletlen főszereplő - ami elől, bármennyire is akargat - nem tud(ogat) kitérey. Van ez így. ...vagyunk ezzel így néhányan. Legalábbis egy nemzedék az ezerkilencszázhetvenes évtizedből. Amelyből Térey, a jelen recenzens és még sokan mások vétettek.
A Klauzál13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria - amelyet Mátrai, mint tudjuk, sosem keresett fel - a Klauzál tér 13. szám alatt található, közvetlenül a pékséggel egybekötött kis éjjelnappali. A Klauzál 13 - hasonlóan az Apolló 13-hoz - egy küldetést teljesít: a Negyed6Negyed7 Fesztivál keretében hívja fel a VI. és VII. kerület, azaz az Erzsébet- és a Józsefváros értékeire, régi zsidó hagyományaira a figyelmet. A Budapesten játszódó, és Budapesttel játszódó történet így kerülhetett a listára - a mi szerencsénkre.
*
Na, mármost, milyen volt az Író-olvasó találkozó? Mint egy író-olvasó találkozó általában, Téreyt megszerettük, Mátrait megutáltuk, és a fényképen is látható csinos olvasótárs telefonszámát - a szerkesztőségnek írva lehet megszerezni.
