Erdész Ádám, Elek Tibor
Niedzielsky Katalin Klára
Csak olyan ország lehet erős, amit a szellemi értékek irányítanak
Találkozás Erdész Ádám történésszel, a Békés Megyei Levéltár igazgatójával
Múlt és jelen volt a témája és dr. Erdész Ádám a vendége a Közéleti mozaik március 25-ei rendezvényének Békéscsabán, a Békés Megyei Tudásház és Könyvtárban. A történésszel és társadalomtudóssal, kutatóval dr. Elek Tibor irodalomtörténész beszélgetett, a művészeti illusztrációkról ezúttal Czitor Attila és Presits Tamás, a Jókai Színház két művésze gondoskodott, kiváló versmondással.
Erdész Ádám egész munkássága, publikációinak hosszú sora a történelem, a kultúrtörténet, közelebbről a polgárosodás és térségi fejlődés kutatásával függ össze; s a tudós arról is ismert, hogy rendkívül élvezetesen ír és emlékezetes előadásokat tart mindig múltunk és jelenünk összefüggéseiről. Így volt ez most is, amikor hallgatóságának kifejtette: nem annyira az az érdekes, hogy mit tudunk a múltunkról, hanem inkább az, hogy kit érdekel, kinek fontos ma, hogy átlássa és hasznosítsa az elmúlt korokról összegyűjtött ismereteket.
- A történelem az élet tanító mestere - idézte Erdész Ádám a bölcsességet, ami kétségtelenül ma is aktuális. - Ugyanakkor gyakran torz, elferdített ábrázolással találkozunk, szükség van egyfajta múltképre. Nemcsak a történészeket izgatja, hanem a szerencsésebb sorsú nemzeteket is, hogy történelmüket miként tudják hasznukra fordítani. A másik izgalmas kérdés, hogy miként működik és mit közvetít az emlékezet, s mit maga a történelem.
Példaként az előadó március 15-ét említette, mint a magyar múlt egyik legszebb, legpozitívabb emlékét, a szép, nemes, heroikus erőfeszítést a polgári fejlődésért. A forradalmi időszaknak persze számos áldozata is volt. Amikor egy esemény lezajlik, a társadalom elkezdi feldolgozni, kialakítja emlékezéshelyeit - idézte Erdész Ádám Pierre Nora tételét. Így konzerválódnak az emlékek, alakul a múltkép, s közben át is színeződik.
- A történelem fontos iránytű, kulturális igazodási pont kell, hogy legyen - mondta Erdész Ádám. - Ez a tudomány a folyamatosságot képviseli, bár a szocializmus idején megsérült, kilengett jobbra-balra.
A történészhez nem csoda, hogy közelebb áll a múlt, mint bármelyik más tudomány, hiszen ez a szakmája, elfogult is vele. Mégis fontosnak tartja, hogy az ember érezze, milyen nagyon kicsi pontja az egész történelemnek.
Elek Tibor találóan jegyezte meg, hogy Erdész Ádám - mint mindig - ezúttal is nagyszerűen, nyomdakészen fogalmazott, lenyűgöző esszét adott elő a múlt értelmezéséről.
Kányádi Sándor Előhang című versét Presits Tamás adta elő. ,,vannak vidékek gyönyörű \ tájak ahol a keserű \ számban édessé ízesül \ vannak vidékek legbelül..." Szeretet és ragaszkodás a hithez, a szakmai meggyőződéshez, a szülőföldhöz - ez csendült ki a költő szavából és a tudós munkásságából. A művész a ,,legbelül" szóra helyezve a hangsúlyt érzékeltette, milyen fontos az ember hitvallása, lelke. Elek Tibor előbb a ,,külső" vidékről, a szülővárosról, Mezőberényről, Erdész Ádám pályájáról, tanulmányairól, szakmai sikereiről, publikációinak soráról beszélt, majd feltette a kérdést: Mit jelent ez a vidék számára, és hogyan kapcsolódik a tudós munkásságához?
- Itt cseperedtem fel, ahol a protestáns többség, a fehér falú templomok nyomot hagynak az emberen. Egy publicista azt mondta, hogy ezek a templomok olyanok, mint a régi kabát, amit az ember nem tud levetni magáról. Jó dolog elmenni a nagyvárosba, tanulni, aztán visszajönni - érvelt Erdész Ádám.
Izgatta a paraszti világ feltárása, aztán a Mezőhegyesi Ménesbirtok két világháború közötti történetét írta meg, az egyetemen tanult sok mindent, de a gyakorlati munkát tartotta igazán fontosnak. Foglalkozott a népi írókkal, de legtöbb könyve a Kner család tagjainak életéről, munkásságáról, hagyatékáról, egy polgári család kalandos életéről született meg. S arról, hogy egy kisebbség a 19-20. század magyar társadalmának fejlődésében milyen szerepet tudott betölteni. Elek Tibor a nagy mű, a Kner monográfia megjelenéséről is kérdezte.
- Sok minden megvan már belőle, mellékszálak is, azért nehéz befejezni, mert nemcsak a Kner család történetét akarom megírni, hanem a prizmán át az akkori magyar társadalomét is. Szeretném bemutatni, kik voltak azok, akik hatottak a gazdasági fejlődésre, s hogy egy zsidó család, közösség mennyire tudott alkotni, teremteni egy olyan korszakban, amikor kivetette magából a nemzet ezt az értékes kisebbséget.
Tömeg és nemzet viszonyának érzékeltetésére Babits Mihály esszéjéből hallhattunk részletet. "A tömeg nem ugyanaz, mint a nemzet. A nemzet néha csak egy-két emberben él, míg az utcán ezrek is ordítoznak... A nemzet a lélek, a tömeg csak a test. Sajnos, a test uralmának korát éljük..."
Erdész Ádám nem véletlenül választotta ezt az esszét. Mint mondta, ,,erős az aktualitása", egyetért vele, beszéljen helyette. Elek Tibor szerint a magyar szellem emberei sokszor gondolták, hirdették már a történelem során, hogy vége mindennek, mégis túléltünk számos tragédiát. Erdész Ádám kiemelte, hogy Babits pontosan látta 1938-ban, mi vár hazánkra, a világra, látta előre a háborút, hogy a valódi értékeket kevesen képviselték, megérezte, hogy új barbárság lesz a nyakunkon. A történész meggyőződése, hogy minden fejlődés akkor hozhat csak erős országot, ha annak szellemi értékek vannak a hátterében. S nem optimista, mert túl kevés ember mondja a magáért, és kevesen hallhatják meg őket. Elek Tibor is úgy véli, a szellem, a kultúra, a művészet ereje eddig segített, de a mai kor a szívében támadja meg a kultúrát.
A közéleti emberről, tudósról, kutatóról kiderült, hobbija is az, ami a munkája, a történelem. Ugyanakkor nagyon közel áll hozzá az irodalom is, nem véletlenül munkatársa a Bárkának. Ennek illusztrálásául Elek Tibor mindjárt elő is kapta az aznap megjelent legújabb, 2010/2. számot, amelyben Erdész Ádám az ezúttal történelmi tanulmányokat közlő 2010-es Székelyföld Évkönyvről ír éppen recenziót. Szabad idejét legszívesebben családjával, 14 éves fiával és 6 éves kislányával tölti. Kedvence a szépirodalom, és szeret kertészkedni; bár idén jócskán lemaradt a fametszéssel, hiszen már mindenhol pattognak a rügyek...
Erdész Ádám
