A FISZ-táborról - Bárkaonline

Helyszíni tudósítások

fisztaborheader

„A megfigyelt személyek f. hót megelőző hónap 30-án, hosszas munkaügyi egyeztetés után Agárdra vonultak, hogy idén is megtartsák a 2004 óta minden évben megrendezésre kerülő őszi összejövetelüket. Az idei koncepció szerint a megjelölt három napon az esztétikai tapasztalat mibenlétéről folyt a diskurzus, de a jelenlévők az alkotómunkára helyezték a fő hangsúlyt.

Az autós fiatal írók szövetségi csapatai péntek délután egyenesen előzetesen lefoglalt szálláshelyükhöz, a Simon Panzió és Borászat épületéhez hajtottak (figyelemreméltó információ a máig viruló Kínai-Magyar Barátság MGTSZ elnevezésű intézmény közelsége - a maga nemében unikum), ott bevárták az államvasút által meggyötört mávos különítményeket, majd gyülekezni kezdtek.

16.00-kor Bednanics Gábor, a FISZ elnöke nyitotta meg a szeánszot. Ünnepélyes megnyitóbeszédében a 2009. évben elért eredményekről adott számot. Hangsúlyozta, hogy a tábort befogadó panzió minőségileg összehasonlíthatatlanul jobb az előző évek rendezvényeinek otthont adó legendás színhelyeknél, azoknál a szocreál kísértetkastélyoknál, melyek sokak éjszakáit teszik lidércessé még ma is, bár akadtak szemükben ördögi fényekkel vigyorgó jelenlévők, akik örömmel idézték maguk elé a ködbevesző Velencei-tó partján elterülő vasbeton erődítményt, melyet nemes egyszerűséggel Ifi Szállónak neveznek, a kiégett idősotthonokra vagy a Halflife-ból ismerős terepekre emlékeztető objektumokról már nem is beszélve. A rövid előadás és a falfehér arcok meggyőzőnek bizonyultak.

A megnyitó után megindult a klikkesedés. A vers-, a kritikai- és a prózaszekció képviselői - amint az elkövetkezendő napokban is - különálló csoportokba tömörültek, az alacsonyabb számú prózások szerencséjére az örökös ellentét nem torkollt fizikai atrocitásokba.

A műhelymunkát Csepregi János mentálhigiénés író, Mészáros Márton ir. tört. és Szentmártoni János költő, szerk. vezették. A csoportosulók feszülten figyelték és jegyzetelték a szekcióvezetők és egymás szavait, szorgalmasan dolgoztak vázlataikon. A műhelymunka szigorúan titkos körülmények között zajlott, a titokban elcsípett hangfoszlányok alapján a Csepregi-csapat valami összeesküvés-elméleten dolgozott.

Vacsoránál a derűs hangulatban szeletelt rántott hús (egy vegát majdnem meglincseltek, mert párolt brokkolit kapott rizzsel és sajtszósszal) érezhetően óvatlanná tette a megfigyelteket. Néhány elkapott mondatból kiderült, hogy a prózaműhely csótány és főpincér sorsok megváltoztatására készül, mintegy tollvonással felülírva a százados rendet, és igazolva a tézist, miszerint „bátraké a vadászbélszín" (lásd 14/5 964. Nytsz.).

Ezen a ponton megszakadt a diskurzus, kezdődtek az esti felolvasások. Jómagam egy kamu-ősanyás prózával rukkoltam elő, nem kockáztathattam meg a lebukást.

Kollár Árpád költő megjegyezte, „ha a nejlonzokninál marad, talán másképp alakul minden". Kérdés, hogy megjegyzése a gondosan előkészített bűntett melyik mozzanatára utal. Kollár „jelentést tett" továbbá az „egyszemélyes törzsről", valamint arról, hogy „néha kiterjeszti a rezervátumot, olyankor övé az egész utca". A szövetkezet tagjai tehát felosztották egymás között a vadászterületet. Kollár sűrű, feszes sorai, azt sejtetik érdemes tartani tőle.

L. Simon László lírájában a szőlőbe, illetve az abból kibontakozó szerveződő emlék-álom-misztikum territóriumának területére invitált bennünket.

Szöllőssy Balázs sokat sejtető pszichedelikus utalásai az „Air Indiá"-ra és a „porfehér"-re minden kétséget eloszlatva bizonyították, hogy egy országosan is egyre nagyobb területet behálózó nemzetközi bűnszövetkezettel állunk szemben, melynek tagjai minden bizonnyal illegális hatóanyagok, tudatmódosító szerek terjesztésével és vidéki termékbemutatók tartásával foglalkoznak.

Az est további részében előkerültek a soft pingpongütők, miközben a célszemélyek mindenkor vállalható rosé-fröccsöt iszogattak, egyre oldottabb a hangulatban.

Másnap, f. hót megelőző hó 31-ére virradóra a sajtósok is megneszelték, hogy a FISZ táborában olyan dolgok történnek, melyek hírértékkel bírnak. Megérkeztek a Népszava újságírói és fotósai, a Fehérvár TV riportere és operatőrei. A hirtelen kapott nagy nyilvánosság érezhetően befolyásolta az események kimenetelét, az összeesküvők árnyaltabban nyilatkoztak terveikről, miközben gondosan ügyeltek arra, hogy megismertessék tevékenységüket leendő ügyfeleikkel. újságírói és fotósai, a

A titkos csoportok tagjai a reggeli után folytatták tanácskozásaikat.

11.00-kor Tóth István, Gárdony város polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Bengi László irodalomtörténész és Gazda Albert (alias Albert gazda) újságíró-blogger osztotta meg a hallgatósággal a „borral kapcsolatos tapasztalatait". Bednanics ugyanis mindkét előadónak „a szabad lehetőség őrjítő mámorát" kínálta még a nap kezdetén.

Bengi határozottan állította, hogy az irodalom és a bor kapcsolata színlelés, hiszen nem magától értetődő az a nyelv, amivel megfogalmazzuk közvetlen tapasztalatainkat. A fogyasztókat tudatosan orientálják. A befogadók számára a vélemények egybeesése verifikáció, legitimálja egy adott közösség létjogosultságát, erősíti az összetartozás érzését. A befogadás összefüggésben áll a piaccal. A könyv pedig úgy marad meg az emlékezetünkben, mint a bor íze. Beépül. Minden palack bor más, mégis felülírja a különbséget az a tény, hogy egy könyv esetében minden újraolvasás fölszámolja, átértékeli az előző tapasztalatot.

Albert gazda arra hívta fel a figyelmet, hogy a bor a szórakoztatóipar egyik fontos terméke, mások állítják, hogy a „szőlővesszővel a dűne aljába kapart vers", ami erőteljes túlzás. A gazda a szépírók motiválását, terjesztésbe való bekapcsolását tűzte ki célul, nyíltan felvállalta azt a sokak által szentségtörő, ám teljesen logikus álláspontot, miszerint a magyar bor elsősorban a magyar közönségnek szól. Véleménye szerint egy dologra kell figyelni, a fogyasztó az élményt keresi - a mámor mellett.

A két előadás, a közönség bevonásával, minden bizonnyal az export-import tevékenység kiszélesítését és a borcsempészet felpezsdítését célozta meg.

Az elhangzott szavak hatására Mócsai Gergő luxus-csocsóborozókról vizionált, illetve „személyesen nemzeti presztízskérdésnek" tekintette a magyar borok Frankhonban történő elismertetését.

Az előadások után megkezdődött a borkóstoló, a várományos irodalmár-dílerek rászoktató programja, L. Simon borospincéjében.

A jól kiérdemelt ebéd elköltése alatt ismerőseim viselkedésén semmi gyanúsat nem észleltem, de észrevehetően siettek az újabb műhelymunkára, ami vacsoráig tartott. A prózások kiköveteltek maguknak még egy plusz órát.

Elérkezett az újabb felolvasás, melyen kizárólag a tábor alatt született és/vagy plasztikázott művek bevállalós szerzői szerepelhettek, az Agárdra érkező irodalommal barátkozó ifjak legnagyobb örömére.

A lírások (Ágoston Csilla, Gláser Diána, Katona Gábor, Türjei Zoltán, Jahoda Sándor) Szentmártoni kapitány irányításával magukhoz ragadták a kezdeményezést. A műhelyek elkülönülését jól prezentálja, hogy a költők vonatkozásában a nevek és a személyek egyértelmű kapcsolatát nem sikerült 100%-osan rögzíteni, ennek ellenére a verselők élvezetes kis műsorral rukkoltak elő.

Aztán következett a prózaszekció. Csepregi megköszönte Neszlár Sándor műhelymunkában nyújtott segítségét, majd néhány szóban méltatta újdonsült barátait (ami nyugtalanságra ad okot, hiszen akiket ő megkedvel, azok biztos fenyegetést jelentenek békés társadalmunkra).

Következett Rojik Tamás és Varga Márk Péter. Az emberek közt már délután terjedni kezdett a hír, hogy a „főpincér" végül likvidálta a „csótányt", de igazából senki nem hitt a leszámolásban. Rojik vélhetően egy nagy múltú vendéglátóipari egység ellen tervezett merényletet készített elő. A „csótány" tehát minden bizonnyal csupán álnév, amint a „főpincér" is vélhetőleg fedőnévként szerepelt. „Csótány" kockázatos terv véghezvitelére készül, „termetes feleségével" és „rahedli gyermekével" (vagyis: bűntársával és bűnszövetkezetével), ha nem teljesítik a követeléseit. Alkut ajánl, miszerint nem zaklatják tovább irritáló jelenlétükkel, illetve nem leplezi le az alkoholista, pszichiátriai beteg „főpincér" viseltdolgait főnöke előtt, amennyiben rendelkezésére bocsátja a „miniszteri különszobát". A tárgyalás során egyik szereplő valódi kilétére sem derült fény. Az egész lelkes kompánia az ízeltlábúak túléléséért izgult, ám Csepregi korábban biztosan minden eszközt latba vetett, így a tragédia mégis bekövetkezett.

Varga Márk Péter nyomasztó hangvételű írása, mely egy árvaházban felnőtt férfi anya utáni vágya és egy fiatal férfiakat kedvelő idősebb hölgy terhes kapcsolatának érzelemvilágát, pillanatképeit tárta elénk, nem igazán hozott feloldozást és könnyed perceket.

A felolvasások után a jelenlévők egy része hajnalig tolta a bulit, míg mások az elkülönült diskurzusokat részesítették előnyben.

Az események hatására költőink egy rögtönzött dalt kántáltak órákon keresztül, melynek utolsó két sora a következőképpen hangzik, „nehogy a rím csóválja a verset". Az élmény Del Toro filmjeinek világát idézte.

Másnap, f. hó 1-jén viharvert kompánia küzdött az életben maradásért az asztalok körül, majd egy újabb tévéstáb feltűnése borzolta a kedélyeket. Lassanként mindenki eltűnt.

"Vadas Vera"

Értékelés:

"Vadas Vera" fn. tmb. megbízható, operatív szempontból értékes információkat hozott a FISZ táborban résztvevők tevékenységéről.

A FISZ továbbra is kétes üzelmeket folytat, körösödésre, szervezkedésre való hajlam fedezhető fel tagjainak tevékenységeiben.

Különös figyelmet érdemelnek a műhelymunkákon történő titkos megbeszélések. A szervezet tagjai minden bizonnyal be akarnak robbanni az „üzleti életbe", hogy tudatmódosító szereikkel kiiktassák a hatalmon levő „főpincért". Akciójuk eddig nem járt sikerrel. A „csótány" hadműveletet elveszítették, egyéb projektjeik azonban, a fogyasztói réteg támogatásával, komoly veszélyt jelenthetnek a „főpincér" pozícióját tekintve.

Döbbenetes módon a rendezvény teltházzal üzemelt. Nagy számban tűntek fel olyan személyek is, akiknek kötődése eddig sem a FISZ-hez, sem más irodalmi szervezethez nem volt. Jogos hát a félelem, vajon mi vár ránk ezután?

fisztabork2