Kiss László
A négymegyés játéktér
(avagy: hogyan csináljunk korszerű nemzeti lírát)
Hármasfogatot látott vendégül a Körös Irodalmi Társaság és a Békés Megyei Jókai Színház október 26-án este: a kárpátaljai Együtt folyóirat szerkesztőbizottságának két tagja, Bakos Kiss Károly és Vári Fábián László mellett a lap felelős kiadója és „igazgatója", Dupka György tette tiszteletét Békéscsabán. Az estet vezető Elek Tibornak nem volt túlságosan nehéz dolga, ami a moderálást illeti: kárpátaljai barátaink igen jó formában voltak - sokszínű, izgalmas találkozón van túl a rendesen szép számú közönség.
A tiszaháti származású Dupka György (a fent említetteken túl a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet direktora, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke) ragadja meg először a mikrofont. A nehezen átlátható, feszültségektől terhes kárpátaljai közéletről szól, arról, hogy ez a négy megyére korlátozódó kulturális közösség mennyi rendszerváltáson ment keresztül, s mennyire fontos az összetartozás kötelékeinek megtartása, a közös fellépés ereje az erősödő, de mégsem eléggé erős ukrán nacionalizmussal szemben - „mintha az elefántot megcsípné a szúnyog". A történelmi alapokat is ismertető előadás rengeteg adattal szolgál, bemutatja a főbb szervezeteket és intézményeket, a helyi kultúra bázisait: folyóirat, könyvkiadás, főiskola, színház - ezt teszi majd teljessé Vári Fábián László hozzászólása, aki a jelesebb kárpátaljai írókat-költőket egyenként említi meg, röviden jellemezve is művészetüket. Dupka György állításai közül az egyik legizgalmasabb, hogy a hazai (nyilván így kell értenünk: politikai) viszonyok tükröződnek az ottaniak életében is. S persze döbbenetes történetek hangoznak el a kisebbségi jogok sárba tiprásáról, s hiába a „nem hagyjuk magunkat" határozottsága, nehéz gyomorfájás nélkül hallgatni, mit lehet megtenni egy kisebbséggel, még inkább: hogyan lehet minderről szemrebbenés nélkül tudomást venni.
Vári Fábián László az Együttről szólva saját pályájának fontosabb szegmenseit is kiemeli. Beszél az indulás izgalmairól, amit egy 1967-es viharvert példánnyal igazol - a Stumpf Béni (a közelmúltban elhunyt S. Benedek András) gépírta lapszámot, mint a kárpátaljai magyar kulturális közösség fennmaradásáért érzett felelősség lenyűgöző, annak idején természetesen rendszerellenesnek nyilvánított dokumentumát mutatja fel. Kitér a Balla D. Károly által létrehozott fórumokra is (Hatodik Síp, Pánsíp), s - ahogy fentebb volt róla szó - afféle irodalmi körképet ad, hosszabban tárgyalva Nagy Zoltán Mihály A Sátán fattya című „balladás" regényét, ezt a korszakalkotó, lírai realizmusával (is) felkavaró művet. Vári Fábián László indulása nem lehetett könnyű; legalábbis jólesett teli szájjal röhögni a korabeli cenzúra elképesztő és elképesztően ostoba korlátoltságán - Vári Fábián László, mint „elrettentő példa". Jó, hogy vége a hatvanas éveknek, ahogy egy fiatal zenekar gondolta egykor. És a hetvenes évek elejének, tehetjük hozzá, ha a költő meghurcolása jut eszünkbe.
Bakos Kiss Károly - és az est során említett néhány nála is fiatalabb szerző - a biztosíték, hogy nem csupán küzdelmes múltja és erős jelene, de megbízható jövője is van a kárpátaljai magyar irodalomnak. A kevésbeszédű, komoly, ám megszólalásaiban gyakorta ironikus költő az Együtt kritikai rovatát szerkeszti. Ezúttal leginkább szövegeire koncentrál, ars poeticáját is első és eleddig egyetlen kötete segítségével fogalmazza meg: a hátsó borítóról olvassa föl személyes „ajánlóját". Bár Elek Tibor kérésére bemutatja a legfrissebb lapszámot, igazi élményt versei jelentenek, mondjuk, ez a másfél sor: „Az udvaron... / Édesanyám fényport söpröget".
Szép, erős est.
Vári Fábián László
Bakos Kiss Károly
