Szávai Krisztina
Gyulai írók estje
Könyvek. A falakon, a karcsú galéria polcain, a kezekben. A fejekben. A Mogyoróssy János Városi Könyvtárban három gyulai íróé a 80. Ünnepi Könyvhét első estéje. A tágas olvasóteremben hat órára minden szék birtokossal bír, az utolsó pillanatban érkező szerzetes karfámra ereszkedik. Hát te, kérdem súgva, miközben az est vendégei, Ambrus Lajos, Elek Tibor, Szabó Tibor Benjamin, és beszélgetőtársuk, Kiss László elfoglalják helyeiket. Ünnepre jöttem, válaszol halkan. Hozzánk? A csendesség kiveszi hangomból a hökkenést. Igen. Veled.
Emlékezéssel nyitja a rendezvényt Krasznahorkai Géza könyvtárigazgató, emlékezéssel Simonyi Imrére, kettejük lassan kialakuló baráti kapcsolatára, azon időkre, mikor csak egyetlen író volt Gyulán. Számomra, a könyveken túl, az élő irodalmat, az élő költőt Simonyi Imre jelentette - beszélt Krasznahorkai Géza arról a különleges viszonyról, amikor az alkotás mellett maga a szerző is jelen lehet az olvasó életében. Milyen jó dolgunk van ma, folytatta, hiszen sorjáznak az írók Gyulán, akik egy valamiben közösek. Belső érzelmi kapcsolatuk van a várossal. És a gyulaiság minőség is, hangsúlyozta a könyvtárigazgató. Most már tudod. Ezért is jönnöm kellett, mondta a szerzetes. Ugyanily szellemi műhely az otthonom. Egy távoli, apró kolostor. A távolság nem számít, de a nyolcszáz esztendő, ami elmúlott fölötted, néztem föl a tekintetét keresve. Az idő nem számít. Nem lehet mértékegysége a szónak, válaszoltak a szemek.
Kiss Ottó József Attila-díjas íróé a taps a teremben. A történelmi múlt, a hagyományok Gyula szellemi gazdagságát jelentik, melyre épülhet a mindenkori jelen, benne olyan emberekkel, akik már életükben fogalommá válnak, mint Kiss Ottó, köszöntötte a szerzőt dr. Perjési Klára polgármester.
Ambrus Lajossal Eldorádó című regényéről Elek Tibor beszélget. A kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb prózaírója, mutatja be Ambrust az irodalomtörténész, végigtekintve a közönség sorain, ahol szép számú fiatal figyel. A gyulai könyvhetet megnyitó író regénye 21 évvel ezelőtt jelent meg JAK füzetek 33. számában, megérett az ideje az újabb kiadásnak. Az Eldorádó után újabb regények nem születtek, viszont az esszék műfaján belül igen termékeny alkotói pálya bontakozott ki, folytatta Elek Tibor. A Szókalauz, a Szombathelyi képek, a Lugas, Az én szőlőhegyem kötetekben Ambrus Lajos az esszé műfajának sajátos, egyéni változatát alakította ki, mesterei, Hamvas Béla, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán nyomán. A regényt folytatva ezek az esszék továbbviszik történelmi érdeklődését a szerzőnek, megőrzik játékosságát, humorát, derűjét és életszeretetét. Lehet, rosszkor, rossz időben jelent meg a mű, véli az irodalomtörténész, mert a 80-as évek végének időszaka nem kedvezett a szépirodalomnak. Akkor készültünk az egész országban a rendszerváltoztatásra, és talán kevesebb figyelem jutott rá, mint amekkorát érdemelt volna.
Húsz év, változás. Talán most új utak nyílnak. Új olvasók. Újraolvasók. Az írónak nem marad más, csak a várakozás, ha szabadon engedte művét. Ahogy neked is, szerzetes. Igen vártam, ha a könyvem emberöltönyit porosodott egy könyvtár mélyén. Ha évtizedeken át nem nyitotta ki senki. S vártam akkor is, mikor ezrek és ezrek zarándokoltak el érte, hogy egy pillantást vethessenek rá.
Eldorádó, a korlátlan lehetőségek hazája, bontja ki a regény címét Ambrus Lajos, ahol bármi megtörténhet. A pusztulásnak vagyunk tanú. A történet a 19. század két időszakában, az 1848-49-es szabadságharc és forradalom idején és a 1860-as években játszódik, reflektálva saját korára és az 1956-os forradalom leverését követő időkre. Archaikus, stilizált, teremtett nyelven, ami furcsa, szokatlan lehet a mai olvasó számára, mutat rá Elek Tibor a szöveg virtuóz nyelvi világára. Nem másolom, hanem teremtem a nyelvet, mondja a szerző, meg akartam mutatni a magyar nyelv gazdagságát, ugyanakkor közlekedek is a nyelvekben, a latin, a görög, a német vagy az angol szavak, fordulatok segítségével.
Nekem csak egyetlen jutott. A minden gondolatok nyelve. Mégis hagyta meghalni a világ. Tudom, hogy fájt, szerzetes. De újaknak kellett születni, s bennük él tovább.
A Bach-korszakban jobb volt élni, mint a Kádár-korszakban, legalábbis az elején. Így érezte valaki akkor, a regény elolvasása után, melynek főhőse gyermekként éli meg a forradalmat, s csak később döbben rá, mi is történt akkor valójában a családjával. A történetre az egyetemi könyvtár olvasótermében találtam rá, avat a kezdetekbe Ambrus Lajos, Maderspach Károly, aki az első magyarországi ívhidat tervezte, feleségével együtt a temesvári csata után a magyar vezérkar tagjait bújtatta. Az asszonyt később nyilvánosan megvesszőzték a városka főterén, a férj, a hű hazafi pedig belepusztult a családját ér gyalázatba.
Dolgozol egy másik művön, ami akár regénynek is nevezhető, nyit a jövendő felé Elek Tibor. Különösen érdekel Mednyánszky, a festő és baráti köre, akik európai szellemiségek voltak, több nyelven írtak, publikáltak, végül belepusztultak utópiáikba, válaszol Ambrus Lajos. Mednyánszky az enyészetnek, a pusztulásnak is a mestere volt, mániákus, megszállott messiás. Utolsó, dekadens ág a családtörténetben, mely a magyar sorsnak, a magyar arisztokráciának csúcsokat is megmutató, mégis szomorú története.
Elek Tibort Gion Nándor írói világa című monográfiájáról Kiss László kérdezi. Aki az estre igyekezvén szám(játék)ba vette az irodalomtörténész könyvmunkásságát, tökéletes eredménnyel. Ez a nyolcadik, bólint Elek Tibor. Kiss László az indulást, irodalom és majdani-mostani irodalomtörténész egymásra találását puhatolja, a nagykállói indíttatást, könyvtárral, felolvasóestekkel és a határon túli magyar irodalommal, mely állandó és élő kapcsolatot jelent. Ismerkedünk az irodalomtörténész középiskolai világnézet tantárgyat (nem) tanító, magyar-történelem szakos tanárával, aki viszont őt segítette ismerkedni a határon túli magyar irodalommal. Ugyanis járatta az irodalmi folyóiratokat. szinte mindegyiket. Így a határon túli lapokat is. Elküldött az óra elején a postás elé, meséli Elek Tibor, akitől a számára naponta érkezett 5-6 folyóiratot kellett elhoznom. Ő pedig fölolvasott belőle. Bátyám, Elek István akkor már egyetemre járt, tőle halottam komolyabban például Székely Jánosról vagy Sütő Andrásról. Végül egyetemi éveim alatt erős kötelékké érett a vonzalom, és a gondolat, egy magyar irodalom van. Darabokra szaggattatott, de egy magyar irodalom. Mert akárhol szülessen is magyar nyelven alkotás, az a magyar irodalom része.
Már középiskolás diákként rágtad a fülünket, hogy Gion Nándort olvasni kell. Azóta tudom, mondja Kiss László, most mégis megkérdezem, miért éppen róla írtál? Fontos motiváció volt, emeli ki az irodalomtörténész, amit például Székely Jánosnál is tapasztaltam, hogy a halála után mintha elfelejtették volna. Sokakkal előfordul ez a magyar irodalomban, szoktam is mondani, kockázatos egy magyar írónak meghalni, mert pillanatokon belül eltűnhet az irodalmi közelképből. Olvasmányélményei és kutatásai alapján Gion Nándort az elmúlt évtizedek egyik fontos és meghatározó prózaírójaként tartja számon Elek Tibor. A Gion-életmű alapos ismerete gazdagíthatja az elmúlt évtizedek, alapvetően posztmodern szövegvilágra összpontosító, kortárs magyar prózájának képét. Gionnál a vajdasági magyarság sorskérdései, az egyetemes magyarság alapvető kérdései fogalmazódnak meg közvetlenül vagy áttételesen a hagyományos realizmus megújításával.
Az irodalom presztízse jelentősen zuhant a 80-as évek óta, de nem értek egyet azzal, hogy a médiakultúra, a bulvár átveszi az irodalom szerepét, ma is megvannak a nívós kortárs irodalom olvasói. És a kortárs irodalmi alkotásokról elemzési, értelmezési javaslatok is kellenek - ez a kritikusok, irodalomtörténészek dolga, így az enyém, közvetíteni olvasó és író között, ajánlatokat tenni a művek olvasására, zárja gondolatait Elek Tibor. Olyan elméleti nyelven, mely zavarba ejtően érthető és rendkívül olvasmányos, ajánlja tiszta szívvel Kiss László.
Negyven esztendőn át írtad a könyvet. S voltak éjszakák, mikor uralt a láz vagy a félelem, lesz-e erőd, hogy befejezd. Folytattad, szerzetes. Befejeztem. Minden szó új erőt adott a következőnek. És nem számított, ha bolondnak is néznek. A legjobbat akartam. Mint minden író.
Szabó Tibor Benjámint 47 Démonok ideje című regényéről Kiss László kérdezi. A kérdések- válaszok a közös osztálykirándulás emlékétől - ahonnan Kiss László Bonanza-rajongóként tért haza Tibor hatására, míg az immár háromkötetes Szabó Tibor pedig először próbált ott, akkor udvarolni egy lánynak - két irodalom-barát beszélgetésévé kanyarognak egy démoni kötetről. Valami nincs rendben, idézi Kiss László a könyvből, s a rend hiánya mellé a párhuzamosság szegődik társul. Párhuzamosság az emberi kapcsolatokban, szerelmekben, barátságokban, miközben egyik idősíkból vagy épp térből észrevétlenül a másikba csúszunk. Párhuzamosság, hangsúlyozza a beszélgetőtárs, miközben folyamatosan szétesik valami, mégis épül. Két szálon, egy összeesküvés történet és egy szerelmi kapcsolat.
Lehetetlen, hogy egy ember két lóra üljön fel, két íjat feszítsen ki, és lehetetlen, hogy egy szolga két urat szolgáljon, mondja Jézus. Tamás apokrif evangéliumában. Mottó, melyből a regény megszületett, vagy belecsomagolható. Valami olyan történik körülöttünk, ami biztosan soha nem volt még, hangsúlyozta Szabó Tibor. A tradíciókra épülő identitások teljesen szétestek. Az elmúlt 10-15 évben, a kereskedelmi televíziók térhódításának időszakában felnövekvő nemzedék tömegesen válik le hagyományairól. Nagyon egyszerű, pillanatnyi dolgok határozzák meg létüket, amit riasztónak, fenyegetőnek érzek. Érdekelt, hogy miért van ez, hát kitaláltam hozzá egy történetet. Melyben a főhős, Ádám csak nagyon egyszerű dolgokat kíván az élettől. Mint a nyugalom, a harmónia. Amit a legnehezebb elérni. És olykor választani kell. Dönteni, ahol könnyű rontani, két rossz közül a rosszabbikat választani.
Az emberek bizonyos helyzetekben ugyanúgy viselkednek. E helyzetek, mint történetek, az antik mítoszokban kristályosodtak ki sok ezer esztendőnyi mesélés után. S aki belekerül, a történetnek megfelelően viselkedik. Így az emberek viselkedése jósolható, lebbenti fel az összeesküvés-elmélet súlyos leplét a szerző, és minden, ami jósolható, az hatalmat jelent. Ezt próbálják meg valakik kihasználni. Szépirodalom, sci-fi, thriller varázslatos és abszurd ötvözete, ajánlja a kiadó nyomán Elek Tibor a kötetet, kiemelve a gyulai közönség előtt, hogy a történetek egy jelentős szelete Gyulán, a város utcáin, épületeiben játszódik, ami az itteni olvasók számára a regényt igazán érdekessé teheti.
A birka bőre barnul, mikor találkozik a fénnyel. A sötét lassan elnyeli szavaidat. Gyilkossá válik az olvasó, ahányszor nyitja a könyvedet. Tudtad, szerzetes. Tudtam. Mégis írtam. A könyv akkor halott, ha nincs, aki olvassa. Az enyémnek élete tart immár nyolcszáz esztendeje. S ünnepel.
Főlap
