Szabó Tibor Benjámin, Becsy András, Kiss Ottó, Elek Tibor, Fodor György, Kiss László, Gedeon József
Kortárs irodalom a gyulai járásból
Isten hozott kortárs irodalom! Isten hozott Gyulán! - csendesül a közönség a várszínház kamaratermében, ahogy szökik a fény, s a maradék a rég várt vendégeket körbefogja. Közel két esztendő is lepergett már, hogy így, együtt hazalátogattak a Bárka folyóirat papiros és világhálós változatának alkotói.
Nyitányként egy Black Sabbath-nóta dübörög az Antovszki Band jóvoltából, a rock-vonal az est folyamán Santanán át egészen Stingig lágyul, felvillantván a zenészek nagyvonalú repertoárját. Rock és irodalom, Bárka és Antovszki Band együtthangzásának nem a mai este az első állomása, hiszen idén januárban egy mostanáig feledhetetlen ötvözetet elegyítettek Békéscsabán, a Jókai Színház Vigadótermében. Aki akkor, abból kimaradt, most pótolhatott.
Két éve jártunk Gyulán utoljára, azóta jelentős változások történtek nálunk, hiszen egy esztendeje új formátumban jelenik meg a Bárka folyóirat, nyitotta az est szórészét Elek Tibor főszerkesztő. Kezében a frissen készült, idei legújabb lapszám, amit azon melegében hozott a nyomdából s rögvest kóstolhatta is a közönség. Sokkal látványosabb, vizuálisabb, élvezhetőbb, szórakoztatóbb a megújult kiadvány, melyben szövegek és képek együttes hatására törekedtünk, folytatta a főszerkesztő, hangsúlyozva, hogy a folyóirat megjelentetése mellett évek óta járják a megye városait, középiskoláit a kortárs magyar irodalom, s szűkebben a regionális irodalom népszerűsítése érdekében.
A folytonos megújulás egyik példája, hogy önálló rovattal jelenik meg a lapban a színházművészet, megszületését a Bárka s a Jókai Színház egymásra találása eredményezte, idén januártól ugyanis a békéscsabai teátrum ad otthont a szerkesztőségnek, és egyben a lap kiadója is. Az idei harmadik lapszámban olvashatunk (Szpenátyi Katalin tollából) egy interjút Gedeon Józseffel, a Gyulai Várszínház igazgatójával, a téglavárból varázsolt teátrum múltjáról és jelenéről. Gedeon József meglepetésvendége a Bárka-estnek, és a hamarosan induló 46. évad programjaiból adna ízelítőt a publikumnak, ám a válogatásból teljesség lesz, mint a róka meg a holló esete a sajttal, csak éppen fordítva. Nehéz is lenne a fél évszázad alatt fölálló 260 bemutatón, 60 ősbemutatón túl, Latinovits Zoltántól napjaink sztárjain át az idei esztendő produkciói közül válogatni. A várszínház, emelte ki az igazgató, éppúgy, mint a Bárka, régen túlnőtt a megye határain, nemcsak egy szűk körnek, hanem az egész országnak közvetít értékeket. És a színház, köszönhetően a 2009-ben ötödik születésnapját ünneplő Shakespeare Fesztiválnak, a nemzetközi porondra is kilépett.
A színház rovatban olvashatjuk még Elek Tibor írását A kortárs magyar dráma és a rendszerváltozás címmel, a tanulmány a Magyar Írószövetség székházában hangzott el néhány hónapja, s szerzője a megkurtított idő előtt - lásd sajtfogyatkozás - fejet hajtván nem ismerteti, inkább elolvasásra buzdít, s már tovább is szökken a szó.
A Bárka legújabb számában debütáló Fodor György a haiku misztikus művészetéről írott tanulmányát ismerteti. Mint üveggolyót, gurítja a „sűrűszót" a közönség közé, csak győzzük kapkodni. No persze, tanárember tudja, mi fér az óra utolsó öt percébe, ha az első negyvenben kissé elkalandoztunk. A haiku minden csak nem regionális, mondja Fodor György, bár a Bárka regionális lenne, de most mégis úgy néz ki, túl messzire hajózott, eljut egészen a távol-keletig is. A haiku valamilyen távol-keleti szó, hallottunk már róla, de vajon tudjuk-e, hogy mit jelent, teszi fel a kérdést a közönségnek. Gyors helyzetfelmérés. Nem. Nem tudjuk. Sejtettem, jön a bólintás. A haiku nem más, mint szóösszetételében a szavak színésze. Fodor nem mellesleg finnugor nyelvész. S vonzódása a haikuhoz, saját bevallása szerint, valahol a nindzsa-filmekkel kezdődött. Toyota, Suzuki, Yamaha, eleveníti fel eddigi közös japán szókincsünket a nyelvész, mely a tanulmányt elolvasva tovább gyarapodhat majd. Haiku, a lehető legkevesebb szóval elmondani a lehető legtöbbet, épp ezért egyedi olvasástechnikát igényel, figyelmeztet Fodor György, József Attila intelmével. Lassan, tűnődve. S ha éppen foglyok vagyunk valahol, hát írjunk a körmünkre. Már ha sikerül elsajátítanunk a haikuírás mesterfogásait, melyhez Fodor Ákostól Zalán Tiborig találunk most megragadnivalót. Sőt, a következő Bárka számban újabb Fodor György-kritikát olvashatunk majd Zalán Tibor legújabb kötetéről, amely haikukat tartalmaz.
A BarkaOnline eredetileg azoknak készült, akik a papíralapú Bárkát valamilyen okból nem veszik a kezükbe, mutatta be a virtuális folyóiratot szerkesztője, Szabó Tibor Benjámin. Az indulásától eltelt két év alatt másfél milliószor nyitották ki. A hatalmas rákattintó-tábor s a két esztendő, mely a net, illetve a mikrochip világában már gépöltőnyi, igényelte az online mostani megújulását. A web-dizájner a szintén gyulai Nyisztor János képzőművész. Multimédiások vagyunk, mondta Szabó Tibor Benjámin, az új oldalon blog-rovat, képgalériák, videók és hanganyagok színesítik a kínálatot. A szerkesztő, kedves-szerényen, csak „Eleki rászólás" után beszél nemrégiben napvilágot látott kötetéről. A 47 - Démonok ideje kötet eredeti címében csak a szám szerepelt, meséli a szerző, ám a kiadó bővítést kért, nehogy matematikai könyvnek gondolják az olvasók. A borító is kijelöltetett, szemben a szerző elképzelésével Benjámin, majd megjegyzi: a kiadónak igaza lett, saját kategóriájában a könyv a sikerlistán felugrott az első helyre. A csábkülső ehhez azért kevés lenne: jegyezzük meg mi.
Becsy András limerikkel, s nem is eggyel érkezett az estre. A műfaj a 18. században Franciaországból vándorolt át Angliába, ahol kedvező táptalajt találva burjánzásnak indult. Van, aki úgy gondolja (minden angol), hogy igazi limerik csak angol nyelven íródhat. A haiku után a közönség soraiban szép számmal üldögélő diákság újabb különcverssel ismerkedhetett. Rendkívül tömör, rendkívül bájos, rendkívül bárgyú és rendkívül idegesítő vers, emelte ki Becsy András a Janus-arcú limerik lényegét. Melynek három fajtája van: nők jelenlétében is elmondható, amit nő nem hallhat, de papi személy még igen, és az igazi limerik. Kosztolányi badarnak nevezte, Kiss Ottó, Kukorelly Endre és Faludy György is játszott vele. A hetedik címmel Tamarától Sáráig, Agátától Ivettig, Johannától Franciskán át Klárával bezárólag férfi s nő kapcsolatának lényegi oldalával ismerkedhettünk Becsy András tollából-torkából - s a következő Bárka-számok valamelyikében majd nyomtatásban is. Hogy papi személy volt-e az esten, nem tudom, de a szebbik nem hangsúlyos jelenlétét tekintve igazi limeriket bizonyosan nem hallhattunk...
Kiss Lászlót arra kéri Elek Tibor, beszéljen a Bárka szerkesztéséről a saját szemszögéből, majd egy, a barkaonline-on megjelent írását olvassa fel a publikumnak. Az író úgy tesz eleget a főszerkesztői óhajnak, hogy nem tesz eleget. De azt rendesen. Hétről hétre halmozódik a beérkezett kéziratok mennyisége, s amikor volna rá időm, éppen nem azt csinálom, avat a válogatás csöppet sem egyszerű kulisszatitkaiba Kiss László, miközben a hallgatóság számára a háttérben körvonalazódik a lelkiismeretes, odafigyelős, nyitott és kíváncsi szerkesztő alakja. Az Árnyas utcából, ahonnan jöttem, ahová tartozom, sem emberként, sem íróként még nem dolgoztam fel mindent, ami a családtörténet szerves részét képezi, mondta, majd beszélt készülő ciklusáról (freudi elszólással regényéről). A nagymama halála áll a középpontban, s e köré szerveződik egy nagyon mulatságos és tragikus, tehát groteszk családtörténet, melyből egy novellát hozott, címe Zsákolás. Történet helyett hangulata van, folytatta a szerző, a furcsaságokról szól, amiket kint, a krumplin tapasztaltunk. S a halálról, melyhez a részlet végén elérkezünk. A krumplis zsákok piramisát megmászva. Együtt az íróval. A felolvasás végén hosszú pillanatokig csak a saját szívdobogásomat hallom. Aztán kitör a taps.
Tőzsér Árpád, aki Gyulán vendégeskedett januárban, a rendezvény utáni kötetlen beszélgetés közben valamiféle gyulai iskoláról beszélt, vezet át az est utolsó alkotójához Elek Tibor. Nagyon jó érzés ez nekem, nekünk, folytatta a főszerkesztő, hiszen kevés település mondhatja el magáról, hogy ennyi alkotóval árasztotta el, múltban és jelenben, az irodalmat, s remélem a jövendőben is. Ha van gyulai iskola, annak meghatározó alkotója, mestere, vezéregyénisége a József Attila-díjas Kiss Ottó. Együtt tapsolva gratulálunk. Kiss Ottó az egyetlen, aki állva olvas fel az esten. S máris sorjáznak készülő kötetéből a gyerekversek. Svéd típusú gyerekversek, mondják mások. Szabad gyerekversek, akár franciák, akár japánok, akár magyarok, mondja Kiss Ottó. Gyulán írott, eredeti szép magyar gyerekversek, mondja Elek Tibor. Mi pedig telekacagjuk a termet. Azzal az őszinte örömmel, ahogy a gyermek a kikanalazott leves után a tányér aljában megleli az odafestett tündért. Azzal az őszinte örömmel, ahogy íródtak.
Megmerítkezve a szövegfolyóban, irodaloméhségünk csökkent ugyan, de jól nem laktunk. Tömött sorok az új Bárkáért. Otthon jöhet a folytatás.
Szávai Krisztina
(Az oldalon található fotókat Rusznyák Csaba készítette.)
