Miterkó Pál
Apróbetűs részek
Végre eljött az indulás napja. A szüleid szomorúak, hogy elköltözöl, de érzed, a művészi kiteljesedésedhez új ingerekre van szükséged. Anyád nagy tejfölös dobozokba ennivalót csomagol neked, majd leszakad a hátad, amikor felveszed. A vonat kigördül az állomásról, te pedig elindulsz új életedbe.
A város lenyűgöz. Imádod, hogy az emberek felülnek a Szabadság híd széles korlátjára, sörrel a kezükben állnak a villamoson, és keresztbe tett lábakkal beszélgetnek a kávézók teraszán színes zoknikban. Nem tudsz betelni azzal a megannyi újdonsággal, amit a város kínál. Új barátokat is szerzel, akik segítenek a beilleszkedésben. Találsz egy remek Vintage boltot, aminek a kirakatában meglátod álmaid kabátját, egy Burberryt, ami remekül passzolna új, városi életedhez. Itt az ideje régi éned levetkőzni, az új barátaid folyton kinevetnek, amikor megkérdezed tőlük, hogy jösztök-e a romkocsmába. Jöttök, javítanak ki.
A tejfölös dobozokból elfogyott a kajád, eljött a boltba járás ideje. Most kezdődik a nagybetűs élet, gondolod magadban. Amíg anyád főzött rád, csak egy lábjegyzet voltál a lap alján, ám már egy szuverén személyiség vagy saját bevásárlólistával. Bolyongsz a sorok között. Sokadik próbálkozásra sem találod meg a kukoricakeményítőt, és nem tudod eldönteni, kilencszáz forint egy kiló paradicsomért sok vagy kevés. Eddig apád intézte a bevásárlásokat. Sajnos te nem örökölted azt a képességét, amivel megtalálja a leárazott termékeket. A nagybetűs életnél nem volt szó arról, hogy a szabadidődből kell áldoznod a boltban, majd a konyhában. El kellett volna olvasnod az apróbetűs részeket is.
Az új barátaid lelkesen mesélik, hogy a Peti is fog jönni este a romkocsmába. Nem érted, a nevek elé miért tesznek névelőket, nyelvtanilag nem helyes.
A lakásban, ahol élsz, fent a másodikon, minden zaj átszűrődik a szomszédoktól. Hallod, mikor húzzák le a WC-t, zuhanyoznak, vagy élnek házaséletet. Hallgatod őket, és szinte nosztalgiával gondolsz vissza a falura, ahol reggel hatkor fűkaszálni kezdenek a közmunkások, vagy a postást megugatják a kutyák. Ott a zajoknak volt arca, neve, de a második emeleten a lárma a falakból jön, alaktalanul dübörög a fejedben. Anyád üres tejfeles dobozaihoz szorítod a füled, akár egy kagylót, abban reménykedsz, hallhatod benne az otthon morajlását, apád csoszogását, amikor lemegy a lépcsőn megrakni a kazánt, a ceruza sercegését, amikor anyád keresztrejtvényt fejt, vagy amikor a kutya kaparja az ajtót, mert be akar menni.
A Vintage bolt kirakatában továbbra is ott van a Burberry kabát, városi életed szimbóluma. Ha felvennéd, te is névelőket raknál a nevek elé, figyelmezteted magad. Inkább tovább sétálsz.
Végre eljött az indulás napja. A vonat kigördül az állomásról, te pedig magad mögött hagyod a várost. Míg távol voltál, a szüleid felújították a házat. Új járólap került az előszobába. A postás is más lett. Apád lelkesen meséli, hogy vett akciósan túró rudit. A régi barátaid folyton kijavítanak, hogy ne rakj névelőt a nevek elé. Anyád pedig leszid, mert nem hoztad haza a tejfölös dobozokat.
Miterkó Pál 1988-ban született Nyíregyházán, Biriben él.
