Dér Adrienn
Hm
Hm, hol is kezdjem? Először is talán ott, hogy Északfölde teljesen hihetetlen megmentése csakugyan egy teljesen hihetetlen történet – de teljesen igaz! Beszámolók, szemtanúk ismerőseinek a távoli rokonainak a még távolabbi ismerőseinek elmondásai támasztják ezt alá. Másrészt meg mindannyian snöfridek vagyunk egy kicsit (csak nem annyira szőrösek – már aki): kényelmesen elvagyunk a komfortzónánk határain belül, és senki, semmi nehogy át merje lépni azt a kerítést, mert akkor morcosak leszünk, de nagyon, és lesz ám „hm”… Hát még ha minket próbál meg valaki kirángatni onnan! Hm. Hm! HM! … ami végül is annyit jelent, hogy akkor megváltozik minden.
A határainkon túllépni jó. Így jár Snöfrid is – aki a snöfrid faj egyik példánya, és snöfridéknél, az egyszerűség végett, meg azért, mert elég távol élnek egymástól ahhoz, hogy sose találkozzanak, és keverjék össze őket, mindenkit Snöfridnek hívnak. Snöfridünk is nyugodtan eléldegél otthonában, egy csodaszép, virágos völgyben – azaz Virágvölgyben –, zavartalanul az emberek szomszédságában (persze kellő távolságban tőlük), főzi a kedvenc zabkásáját egy csepp kecsketejjel (Figyelem, a mese elolvasása ellenálhatatlan zabkásavágyat kelthet az olvasóban! Érdemes előre felkészülni, és bevásárolni a hozzávalókat), és ragaszkodik mindennapi rutinjaihoz. Csakhogy a fordulópontok térülnek-fordulnak, végül úgyis ránk találnak, a mindennapi rutinjainkon keresztül is, teszem azt, amikor fáért megyünk, ami alá egy tündér, természetesen egész véletlenül beszorult. Jótett helyébe pedig jót várj, a tündér visszatér harmadmagával (De ki tudja megkülönböztetni őket? Ezek a tündérek olyan egyformák!), és arra kéri főhősünket, hogy mentse meg a királyságukat Északföldén, meg persze az elrabolt hercegnőjüket. De hát mi ez egy snöfridnek, aki csupán a zabkásakészítéshez ért (de ahhoz nagyon!), és semmi másban nem jeleskedik? Hm. Ráadásként tessék, itt egy talányos versike, ami alapján Gunilla hercegnő nyomára bukkanhat! Hát, így indul snöfridünk kalandja, ő meg az útra csak úgynekiindul, felkészületlenül, nehogy még véletlenül meggondolja magát. Tudva levő, hogy minél tovább töprengünk valamin, annál nehezebben vágunk bele. Aztán persze ahogy lenni szokott ez a való életben is, minden szükséges, ami a küldetése teljesítésében segíti, az útjába pottyan: béka, vízi nimfa (akit megment – na, nem szándékosan, de ha már így alakult…), egy kezdetben névtelen Tibald, skudde, aztán belebotlik a gyökéremberkékbe, meg a trollokba… Na, itt álljunk csak meg! Trollokról aztán végképp nem volt szó! Nem mintha gyökéremberkékről és skuddéról igen, de velük semmi gond… már leszámítva, hogy éppen az életüket fenyegetik, vagy eltűntek (és talán megették őket) – mindez az említett trollok műve… Szóval a trollokkal van probléma, nagyon is! Hiszen ők a felelősek ezért a nagy felfordulásért, ami Északföldét sújtja. De hát egy snöfrid bármire képes, és nem hagy cserben senkit, még ha ezek ellenkezőjét is állítja. Szóval lesz még itt barátság, zabkása, veszedelem, zabkása, sok-sok csipetnyi izgalom, zabkása, névbitorlás, vagy inkább -vásárlás, zabkása, meggondolatlan útnak indulás (ismét), még egy kis zabkása – többféle ízesítésben… és csak hogy biztosra menjünk, még több zabkása. A végére jóllakunk izgalommal is, nevetéssel is (meg ha kellően felkészültünk, és bevásároltunk, zabkásával is).
Snöfrid útját szemmel is nyomon követhetjük, ugyanis a szerző – akiről eddig még szó sem esett, pedig igen fontos munkát végzett –, Andreas H. Schmachtl, aki egyben a könyv illusztrátora is, elrejtett egy kis meglepetést. A rajzok meg már önmagukban is jópofák, morcos Snöfrid meg miegymás… Szóval garantált a nevetés. Ja, és az izgalom fokozására a megjelölt jeleneteknél még zenejavaslatot is kapunk!
A fejezetek a hosszuk miatt esti mesének is tökéletesen beillenek. Csak ne várjuk, hogy a gyerek elalszik utána. Vagy hogy a szülő képes abbahagyni az olvasást. Okolhatjuk a szerzőt: hogy tud ilyen izgalmas függővégeket írni? Hm? Hm! (ami itt most nagyon sok mindent jelent)
A lényeg: legyünk snöfridek (na, nem olyan szőrösek!), és vágjunk bele!
Andreas H. Schmachtl: Snöfrid Virágvölgyből, ford. Szalay Zsuzsanna, Manó Könyvek, 2024, 232 oldal, 4490 Ft
