Pusztai Ilona
Legyél Te is az 1848-as márciusi forradalom futára!
Valljuk be, sokak mumusa a történelemóra az iskolában. Biflázandó évszámok tömkelege, számtalan uralkodó, csata. Ahogy a kötelező iskolai ünnepélyek sem tartoznak a nagy kedvencek közé. Az évről évre ismétlődő versek, unalmas emlékbeszédek bizony nem szerettetik meg nemzeti ünnepeinket. Úgy gondolunk rájuk, mint a keserű kanalas orvosságokra. Jobb minél előbb túl lenni rajtuk. Fodor Vera új könyve, az 1848-as márciusi forradalom eseményeit feldolgozó Talpra, magyar!, alcíme szerint Forradalmi szabadulókönyv, az élő példa arra, hogy lehet a történelem is izgalmas kaland, és március 15-ére sem kell feltétlenül karót nyelt tisztelettel emlékezni. Főleg, ha belegondolunk, hogy ez az akkori fiatalok, huszonévesek forradalma volt. Akikről sok mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy megcsontosodott nyárspolgárok lettek volna.
Különleges felépítésű interaktív könyvről van szó, amely az első pillanattól bevonja olvasóit a közös játékban. Vasvári Pál és Irinyi János megbízásából futárként kell segítenünk a márciusi forradalom létrejöttét. Kalandjaink során szembe kell szállnunk a császári katonákkal, ki kell cseleznünk az osztrák udvar titkosrendőreit, lelepleznünk a forradalom árulóját. Sőt, minden rövidke fejezet végén döntenünk kell, melyik lehetőséget választjuk a kettő közül. Az egyik út továbbjuttat, és jutalmul megkapjuk a Petőfi-rajzolta fürkész-jelvényt. A másikkal viszont véget ér számunkra a játék, egy kokárdával vigasztalódhatunk. Rajtunk, olvasókon múlik tehát, hogy végül megvalósul-e a forradalom. Fodor Vera ügyes dramaturgiai érzékét dicséri, hogy ezek a választások bizony sokszor nem könnyűek, még a felnőttek számára sem. Sőt, némely esetben nem hagyatkozhatunk az előzetes tapasztalatainkra sem, mert nem feltétlenül a második lehetőség juttat tovább. Résen kell lennünk, akár egy igazi forradalmárnak. A kalandban társunk is van: Cilike, egy sütihabzsoló, örökké értetlenkedő kislány. Néha bizony idegesítő, amolyan púp a hátunkra. De azért érdemes őt is komolyan venni, mert olykor valódi segítség. Menetközben még sok játékos feladatot is meg kell oldanunk: képrejtvényeket, rajzos feladványokat, labirintusjátékot, sőt egy társasjátékban még a láthatatlan Kámfor ügynökkel is meg kell mérkőznünk. De ha elérünk a célig, rájövünk, nemcsak jót szórakoztunk, de sokat tanultunk. Ahogy bizton állíthatjuk, az ilyen játékos formában megszerzett tudást bizonyosan nem egykönnyen felejti el sok gyerek, és a nemzeti ünnepre is másként fog tekinteni, nem valami kötelező unalmas muszájalkalomra.
Pusztai Ilona
A könyv minden erénye mellett kénytelenek vagyunk megemlíteni, hogy pár apró hiba lerontja az összképet. Ezek részben a szerkesztő, részben a szerző számlájára írhatók. Nagy segítség, hogy a kötet végén a Kámfor ügynök titkos aktái című fejezetben megtaláljuk a játékos feladatok megoldásait, a régies vagy idegen szavak magyarázatát, tájékozódhatunk a forradalom helyszíneiről és szereplőiről egy-egy rövidke ismertetőszöveg erejéig. Ám sok esetben a rejtvények megoldása, hogy stílszerűek legyünk, kámforrá vált. Annyira titkos lett az akta, hogy még az olvasó számára is örök rejtély marad. Mindjárt az első feladatnál, mikor a Tízek Társasága tagjait kellene képről felismerni, hiába találjuk meg hátul a tagok felsorolását, mivel a főszövegben a képek nincsenek megszámozva, csak tippelni tudunk, melyik képhez melyik személy tartozik. Petőfit és Jókait még csak felismerjük, de a többiek, mint például Degré Alajos, Pákh Albert, Obernyik Károly legfeljebb az utcanév-táblákról rémlenek fel. Hasonlóan néhol elmarad a régies szavak magyarázata. Petőfi kedvenc itala, a tejfölös kávé a mai tartós tejen és vödrös tejfölön nevelkedett gyereknek félreérthető lehet. A költő ugyanis nem a ma ismert savanykás tejtermékkel itta kedvenc feketéjét, hanem azt a tejnek a fölével kedvelte, ami a tej tetejére felúszó zsírréteget, még pontosabban a forralt tejen képződő bőrös fölt jelentette. Deák Ferenc köztudottan nagy ínyenc hírében állt, a Deák-torta és a Deák-kuglóf viseli nevét, ám a Deák-kenyér, helyesen: deákkenyér elnevezésében a mai diák szavunk régies deák alakja van. Ez az asztalt gyümölcsökkel, olajos magvakkal ízesített sütemény a márciusi ifjaknak is kedvelt csemegéje volt. De ha már ragaszkodunk a kenyérhez, a Pilvaxban kapható volt a Kossuth-kenyér, ami egy mandulával és csokidarabokkal dúsított teasüteményt takar. A német eredetű kalucsnit sem kellett volna esőcipőre magyarítani, van erre magyar szavunk: sárcipő. Végül a jövőbeli kiadásokra gondolva szerencsés lenne a kötetet egy térképpel kiegészíteni. Hiszen a forradalom nemcsak egy történelmi esemény volt, de helyszínei szorosan kapcsolódnak a fővároshoz. Ennek segítségével akár képzeletben, akár valóságosan bejárhatnánk a nagy nap helyszíneit. Annál is inkább, mert ma már közülük csak a Nemzeti Múzeum áll az eredeti helyén. Némelyek sajnos nyomtalanul eltűntek, mint a régi Városháza, az orvosi kar épülete, a Pest-Budai Duna-híd. A szerencsésebbek helyét emléktábla őrzi, mint a Landerer és Heckenast nyomdáét, a Pesti Magyar Színházét vagy Táncsics egykori börtönét, esetleg arrébb költöztek, mint a Pilvax.
Fodor Veronika kiskamasz korosztálynak (8‒12 év) szánt könyvével végigjárni a márciusi forradalom három napját, akár otthoni családi játékként is remek időtöltés, de iskolai segédanyagként segíthet az ünnepi ráhangolódás megteremtésében, hozzájárulhat az események pontos megismeréséhez. A történelmi tények hitelességére garancia, hogy Fodor Veronika maga is történész, és a kötetet szakmailag Hermann Róbert egyetemi tanár lektorálta. A fiatalos nyelvezetű, friss humorral átszőtt történetet jól egészítik ki Lanczinger Mátyás vicces, karikaturisztikus rajzai.
(Fodor Veronika: Talpra, magyar! Forradalmi szabadulókönyv, ill. Lanczinger Mátyás, Manó Könyvek, Budapest, 2022, 160 oldal, 2690 Ft)
