Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

Zebra_az_aut__mos__ban.jpg

 

Kovács Jolánka

Amikor a zebra átkel a zebrán

 

Különös borító, mindenképpen: egy zebra habfürdőben, ahol láthatóan jól érzi magát. A könyv címe ugyan magyarázatot ad arra, hogy a zebra nem fürdőszobában tisztálkodik, hanem autómosóban (van ebben valami logika, hisz egy zebra mégiscsak jobban elfér egy autómosóban, mint egy fürdőkádban). A cím maga annyira különös, hogy az olvasó máris arra vár, hogy eljusson valamelyik versig, amelyikből majd kiderül, hogyan kerülhetett erre sor.

Fellinger Károly immár másodszor örvendezteti meg olvasóit skandináv típusú gyermekverseket tartalmazó kötettel – két évvel ezelőtt jelent meg a Mindjárt gondoltam (Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2018.) s most pedig ez, a Kabóca-könyvek sorozatban.

A versek tulajdonképpen gyermekmonológok, melyekből kiderül, hogy a gyerekek megfigyelőképessége messzemenően élesebb, mint ahogyan azt a felnőttek gondolnák. A gyerekek olyan dolgokról mondanak itt véleményt, amilyeneket a felnőtteknek valószínűleg nem mondanának el egyenesben. A versekben a gyerekek csodálkoznak, derülnek, eltöprengenek a felnőttek viselkedésén, vagy „megértik” őket, de saját kis világukról, érzéseikről, társaikról alkotott meglátásaikról is őszintén „nyilatkoznak”. Ami a kötet verseit összefogja, élénkké és színessé teszi, az a humor, a derű és mindenekelőtt Fellinger Károly gyermekszeretete, empátiája: mindahány vers arról a meggyőződéséről tanúskodik, hogy (sokkal többször, mint ahogyan azt tesszük) meg kellene őket hallgatni.

 

Kov__cs_Jol__nka.jpg

Kovács Jolánka

 

Maga a zebra mint jelenség, akár a kötet poénja is lehet (ezt Bálint Mariann színes rajzai is bizonyítják, hisz a zebra nemcsak a róla szóló versikéket kíséri, hanem többször is felbukkan a könyvben), ám rajta kívül még számos poén került a kötetbe, melyek tartalmilag és jelentésbelileg nem maradnak alul. Ám itt a zebra a menő, a csíkos pizsamás lovacska, aki minden bizonnyal sok gyerek fantáziájában szerepel, hisz vadállat ugyan, de inkább a „szelídek” közül való, és akár háziállatként is szerethető lehetne.

A kötet két fejezete, a Tükör előtt és a Kockás ing egyformán izgalmas, hisz bármi is a témája a gyerekmonológoknak, azok végig ébren tartják a figyelmet. Kiderül például, hogy a gyerekek mennyire felfigyelnek a szokásokra, a felnőttek szájából elhangzott babonákra – és ha nem is tartják mindezt logikusnak, titokzatosnak annál inkább, éppen ezért veszik őket komolyan. Tudják például, hogy a gyógyszert nem illik megköszönni, „mert akkor nem használ” (Aszalt szilva); a tükör előtt fésülködő kislány, nagyanyja intésére, hogy ne nézze magát sokáig a tükörben, mert kihullanak a fogai, zsémbesen jegyzi meg: „Ő beszél, akinek egy / foga sincs.“ (Tükör előtt); vagy: „Bánatos a fekete cicánk, / ha kéményseprőt lát, mert / nincs gombja, amit megfoghatna“ (Babona).

Az állatos versek közül kiemelhető az Állatkertben és a Zebra az autómosóban című, melyek nem véletlenül kerültek a kötetben egymás melletti oldalakra, hisz itt a kis- és a nagytestvér fantáziája kalandozik a zebra körül, mégpedig olyan szinten, hogy a gyerekolvasó el is hihetné, hogy mindez megvalósítható. Mert mitől olyan csíkosak a zebrák? Hát attól, hogy „meghemperegtek / az utakra frissen / mázolt zebracsíkokban“, a vadlovak meg azért nem, mert „a sárban futkároznak“, vagy „más / öltöztetőnőjük van.“. A Zebra az autómosóban versből egyértelműen kiderül, hogy az iskolás testvér továbbviszi a kistesó gondolatait – ő hagyná, hogy a zebrája kedvére henteregjen a pocsolyában (mert az jó, neki is jó lenne, ha lehetne), aztán elküldené, hogy „mosakodjon le végre / egy autómosóban / és aztán nézzen tükörbe.“ Ezen a két oldalon nemcsak a legteljesebb az illusztráció, de az egybe is fogja a két zebrás verset. Hogy a gyerekek milyen magától értetődően veszik „emberszámba“ az állatokat, bizonyítja a Foltos nyakorján című vers is, amelyből kiderül, hogy a zsiráfot régen éppen így akarták elnevezni, „de ő ezt a nevet / kikérte magának.“

A felnőttek elejtett szavai, megjegyzései gyakran kész kihívást jelentenek a gyerekek számára, és ha nincs, aki megmagyarázná őket, hát találnak rá maguk magyarázatot (Seprű, Lókötő, Ágy alatt):  „valaki / az egész világot / alánk söpörte“ , mondja a gyerek a Seprű versben, míg álmában repülő szőnyegen utazik az anyjával. És ezzel megvan, mit jelent az: szőnyeg alá söpörni a dolgokat. A kötetet olvasva csavaros eszű gyerekek  mondásai, filozofálása derít jókedvre (Nem szeretem, Egyenes, London, A jó oldal), és megállunk egy pillanatra: valóban ilyen furcsák lennénk némely helyzetekben, hogy a gyerek így ránk csodálkozik (Stokedli, Kiégett villanykörte)? Némely versnek a gyerekszerelem a témája (Szelfi, Kockás ing, Platánfa, Zsepi), s ezekben, főleg az óvodások meg a kisiskolások igen felnőttesen vállalják a szerelmet: „Nekem ő már a negyedik csajom, / de nem akartam megbántani“ (Szelfi); vagy: „Ezután mindig a kockás ingemben / fogok járni suliba, / mert az tetszik Tamarának“ (Kockás ing).

Az igazi szeretet, az összetartozás, az egymásért való kiállás, a szerető családban élő gyerek verse a Ha én című, mely nem mondható egyértelműen skandináv típusúnak, ám jó, hogy a kötetbe került, hisz tiszta líraiságával külön színfoltja a könyvnek: „Ha én lóvá változom, / a mama friss mező lesz, / az apu pedig forrás. / Ha én eső leszek, / és annyit esem, hogy / a folyók is kiöntenek,  / elárasztva a szántóföldet, / vagyis anyut, /  apu bárkává változik, / és felvesz minket a fedélzetre.“

A Zebra az autómosóban negyvenhét verset tartalmaz, és ennyi elég is ahhoz, hogy a felnőtt olvasók (hisz a versek zömét tulajdonképpen nekik „címezték“ a gyerekek, azaz a szerző) elgondolkodjanak azon, hogyan látják őket a legkisebbek, a gyerekeik, az unokáik – ha beszélnek, ha tesznek valamit, vagy nem tesznek, ha viselkedésüket pillanatnyi érzéseik vagy indulataik irányítják. Mert a gyerek figyel, töpreng, következtetéseket von le, próbálja megérteni, ami számára érthetetlen ugyan, de érdekli, megérinti.

 

(Fellinger Károly: Zebra az autómosóban; Anser Társaság, Hetény, 2020.)


 

Főoldal

2021. május 18.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA