Uhrin Erzsébet

 

A valamikori szlovák településből

többnemzetiségű, multikulturális város?

Nemzetiségek Békéscsabán^⁎[1]

 

Békéscsaba ebben az évben, 2018-ban, ünnepli újratelepülésének 300. évfordulóját. A várost a 18. század első felében túlnyomórészt szlovákok népesítették be, s jelenlétük a 19. század végéig meghatározó volt. Csak ekkor kezdett gyorsuló ütemben magyarosodni a város a bevándorlás, a vegyes házasságok és az asszimiláció révén. Békéscsaba ma a magyarországi szlovák nemzetiség egyik legjelentősebb települése, a szlovákság pedig napjainkban is a legnagyobb hagyományú és a megyeszékhely életében a legnagyobb szerepet játszó minoritás. Békéscsaba napjainkra többnemzetiségű településsé vált, a magyarokon kívül mind a 13 nemzetiség képviselői élnek itt. Szervezett közösségi, kulturális és közéleti tevékenységet a cigányok, lengyelek, németek, románok és szlovákok folytatnak. A tanulmány célja a Békéscsabán élő szlovákok és más nemzetiségek bemutatása.

 

Az etnikai sokszínűség kialakulásának történeti előzményei

Csaba települést első ízben egy 1332-ben készült pápai tizedjegyzék említi, a város határából előkerült régészeti leletek azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a terület már jóval a honfoglalás előtt lakott hely volt. A honfoglaló magyarok a 9. század végétől szállják meg és birtokolják a Körösök vidékét. Szlovákok a mai Magyarország területén a 17. század végétől élnek. Tömeges letelepedésük a törökök kiűzése utáni időszakra, a 18. századra (1711–1740) tehető, amikor is a szabad vallásgyakorlás és jobb megélhetés reményében a történelmi Magyarország túlnépesedett északi megyéiből sokan kerestek itt új lakóhelyet. A 17. század végén a törökellenes harcok idején Csaba is lakatlanná vált, a lakosság elmenekült, a vidék elvadult, a település és a megye elpusztult. Békés megyében a gyulai uradalomhoz tartozó Békéscsaba volt az első szlovákokkal benépesülő település, amely 1718 után gyakorlatilag folyamatosan töltődött fel a továbbvándorlók okozta veszteségek ellenére is. A Békéscsabára legkorábban letelepedő szlovákok között találunk Hont, Zólyom, illetve Nógrád megyéből, valamint Kishontból érkezetteket egyaránt, a 18. században összesen huszonnégy vármegyéből érkeztek szökevények a településre. Az újratelepítés munkájából az impopulátorok (telepítők) vették ki oroszlánrészüket. Az 1720-at megelőző években az első önkéntes telepítésszervezők a Duna, Valent ás Szekerka nevű jobbágyok voltak. 1720-től kezdődően már Thúróczy Miklós jószágigazgató vállalta el Harruckern János György földbirtokos megbízásából az impopulátori munkát. Békéscsabát evangélikus szlovákok telepítették újjá, így a csabai ágostai hitvallású evangélikus egyház születése időben egybeesik a település újratelepítésének a dátumával. Az elfogadott hagyomány szerint a nevezetes év: 1718. A katolikusok mintegy három évtizeddel később jelentkeznek ezen a tájon. 1740-ben indult meg a katolikus szlovákok betelepülése Békéscsabára, nagyobb létszámban 1746–1747 között érkeztek a településre.

A zömében szlovák ajkú evangélikus és katolikusok után főként az 1816. évi éhínség miatt jelentek meg a településen a görögkeleti vallású románok. Őket a többség jelentős részben magába olvasztotta, asszimilálta, előbb nagy részük elszlovákosodott, később elmagyarosodott. A görögkeleti egyház Békéscsabán tipikusan nemzetiségi egyház. Első tagjai görög nemzetiségű kereskedők voltak, akikről 1769-től vannak adataink. Később délről szerb, bolgár, északról, Kárpátaljáról ruszin családok is érkeztek. A görögkeleti egyház tagságának zömét mégis a románok jelentették, akik 1800 körül előbb csak szórványosan, magányos béresként, majd az árvizek és más természeti csapások okozta megélhetési gondok miatt 1816-tól már egész családokkal tömegesen érkeztek Csabára. Gyülekezetük 1820–21-ben alakult.

A Csabát körülvevő református magyarság fokozatosan szivárgott be a településre. Amíg számuk elenyésző volt, addig asszimilálta őket az evangélikus egyház és szlovákság. Amikor már nagyobb mérvűvé vált a Békéscsabára történő betelepülésük, önálló egyházat alapítottak. A békéscsabai református egyház örököse a 17. század végi, 18. század eleji harcokban elpusztított Csaba falu minden bizonnyal református vallású közösségének. Egyházukról, papjukról, közösségi életükről nincsenek biztos híradások, 1720–1907 között nem volt Békéscsabán református egyház. A református vallású lakosság létszámának növekedésében jelentős szerepe volt a trianoni békediktátum miatt Erdélyből, a Tiszántúl keleti feléről, a Bánátból menekülésre kényszerült családok városban való letelepedésének.

A 19. században jelenik meg a településen jelentősebb számban az általában németül beszélő zsidó vallású iparos és kereskedő réteg. A város gazdasági, társadalmi és kulturális életében addig meghatározó szerepet játszó zsidóságnak azonban alig 20%-a tért vissza a II. világháború után. 1944-ben több mint 2000 helybéli zsidót vagoníroztak be, és indítottak útnak Auschwitz felé, nagyobb részük rövid időn belül gázkamrákba került.

A többi nemzetiségről, köztük a lengyelekről, nem tesznek említést a város történetét is elemző monográfiák, tanulmányok. A cigányokat és németeket is csak a népszámlálási adatok között szerepeltetik. A cigány és lengyel közösség képviselői azonban rendelkeznek ismeretekkel a múltjukról, sőt a lengyelek a témának egy kiadványt is szenteltek. Havasi Márton Lengyel gyökerek, viszonyok és helyzetek Békésben címmel jelentetett meg könyvet. Békés megye területére, Békéscsabára és a megye más településeire eszerint a 18–19. században érkezhettek először lengyelek. Él még a megyében és a városban néhány a második világháború idején ide menekült lengyel család. Következő csoportjukat az 1980-as években vegyes házasságok révén letelepedett lengyelek alkotják, akik a lengyelországi politikai és gazdasági helyzet miatt Magyarországot választották lakhelyül. Cigányok Békéscsabán a 18. századtól élnek. A kezdetben csak 10–15 családból álló közösség létszáma később folyamatosan emelkedett a környező településekről való betelepülőknek köszönhetően. A németek jelenlétéről a 19. század közepétől vannak adataink. Békéscsaba így vált fokozatosan többvallású és többnemzetiségű településsé, és maradt is az különböző mértékben a mai napig.

A szlovákok az újraalapított Csabát egy évszázad alatt a megye legnagyobb, dinamikusan fejlődő településévé változtatták. Az első világháború végéig a Kárpát-medence szlovákjai egy államban éltek, a trianoni békeszerződés után több ország, köztük Magyarország, állampolgáraivá váltak. Történelmük során sok trauma érte őket, melyek közül a legfájdalmasabb – a burkolt vagy nyílt magyarosító törekvések mellett – az 1946/47-es lakosságcsere volt, melynek során mintegy 60 ezer szlovák hagyta el Magyarországot, Békéscsabát egyes források szerint 7 408 fő, míg más források szerint 11 743 fő, köztük a nemzetiség legöntudatosabb képviselői.

 

Demográfiai és etnikai viszonyok

Hazánkban először II. József rendelte el a népesség összeírását, addig csak a vagyont és a felnőtt férfiakat írták össze, adózás céljából. A 19. században már foganatosítottak összeírásokat, de szakszerű és pontos népszámlálást ismét csak az abszolutizmus korában, 1857-ben végeztetett az osztrák kormány. Az első népszámlálási adatok Békéscsabán is ebből a korból származnak. (Lásd 1. sz. táblázat.)

 

1. sz. táblázat: Az 1857. évi népszámlálás anyanyelvre vonatkozó csabai adatai

 

 

Forrás: Čabianska čítanka/ Csabai olvasókönyv

 

A 2011-es népszámlálás összevont adatai alapján az ország népességének 6,5%-a (644 524 fő) tartozik valamelyik nemzetiséghez. Összehasonlítva a 2001. évi cenzus adataival (3, 2%, 314 060), ez 145,6 %-os növekedés. Ezeket az eredményeket azonban a kisebbségek képviselői mégsem tekintik objektívnek, ezért fenntartással fogadják őket. Véleményük szerint a magyarországi nemzetiségek jóval többen vannak, sokan nem vallják be nemzetiségüket. Az okok összetettek (a közelmúlt történelmének traumái, félelem, előítéletek, belpolitika, szomszédságpolitika stb.), kifejtésük egy másik dolgozat tárgya lehetne.

A szlovák nemzetiségű lakosok száma országos viszonylatban 1980 és 2011 között progresszíven növekszik. Míg 1980-ban 9101 fő vallotta magát szlováknak, 2001-ben 17 693, 2011-ben pedig már 29 647-en. Az összevont adatok alapján azonban a magyarországi szlovákok száma összesen mégis visszaesést mutat: 35 208 fő. Összehasonlítva a 2001. évi cenzus adataival, ez 89,7%-os csökkenés, ami az anyanyelvi és a nyelvhasználati mutató csökkenésének az eredménye. A szlovák anyanyelvű lakosság száma 2001-ben 11 817, 2011-ben 9 888 volt; a szlovák nyelvet családi, baráti körben 2001-ben 18 057, 2011-ben 16 266 fő használta. A magyarországi szlovákok esetében a nemzetiségi hovatartozás nincs összhangban az anyanyelvi bevallásokkal, a két mutató nem fedi egymást. A legutóbbi négy népszámlálás adatait figyelembe véve a nemzetiségi hovatartozás esetében emelkedő, az anyanyelvi bevallásokat illetően csökkenő tendencia figyelhető meg. A 2011-es népszámlálási adatok szerint Magyarországon 35 641 román, 315 583 cigány, 7001 lengyel és 185 696 német él. Valamennyiük esetében – szemben a szlovákokkal – növekedést tapasztalhatunk az előző népszámlálási adatokhoz képest.

A Békéscsabán élő szlovákság azonban – annak ellenére, hogy létszáma a több mint 300 éves történelme során drasztikusan csökkent – napjainkig megőrizte szellemi és tárgyi kulturális örökségét, nyelvét, hagyományait, kultúráját, a többi nemzetiséghez hasonlóan. A városban élő nemzetiségi lakosság mérésére több, de egyaránt pontatlan mutató létezik: a népszámlálás (lásd 2. sz. táblázat), a becsült adatok, a kisebbségi önkormányzati választásokon leadott szavazatok száma, illetve 2006-tól a választási listákra jelentkezők, regisztráltak száma.

2. sz. táblázat: A 2011-es népszámlálás békéscsabai nemzetiségi adatai

 

Magyar	Cigány (Romani, Beás)	Lengyel	Német	Román		Szerb		Szlovák		Ukrán				Hazai nemzetiségek együtt		Összesen/ Népesség
52 700	441	68	387	396		54		2 513		55				4021		57 318/ 62050

Forrás:KSH

A táblázatban az önkormányzattal nem rendelkező nemzetiségi közösségek közül csak az 50 főt meghaladó kisebbségek szerepelnek.

A becsült adatok szerint a város mai lakosságának közel 1/3-a szlovák származású legalább az egyik nagyszülője ágán, a cigányok 2000–3000-en, a románok kb. 1000-en, a németek több mint 500-an, a lengyelek pedig 100 körül vannak.

 

Nemzetiségi intézmények Békéscsabán

A társadalmi átalakulás korszaka fontos fordulópont volt a magyarországi kisebbségek életében is. Az asszimilációnak kitett, a nyelvcsere állapotában található nemzetiségek aktivitása a 80-as évek végén láthatóan megnövekedett. A cigányok, lengyelek, románok és szlovákok sorra hozták létre a városban az új civil szervezeteiket, intézményeiket, később önkormányzataikat. A szlovák, román és a cigány testület a kezdetektől, 1994-től működik, a lengyel 2002-től. 2014-ben az itt élő németek is megalapították önkormányzatukat.

A dolgozat következő részében a kisebbségi lét szempontjából meghatározó intézményeket mutatom be, ezek a következők: az iskola, egyház, egyéb kulturális, tudományos intézetek, szervezetek.

 

Iskolák

A magyarországi nemzetiségek fennmaradásában, az asszimiláció lassításában a család mellett döntő szerepe van a pedagógusoknak, az oktatási intézményeknek. A nemzetiségi származású tanuló az iskolában kap felnőttkori életét is befolyásoló viszonyulás- és magatartásmintát saját közössége kultúrájához, nyelvéhez. Mivel a nemzetiségi családok döntő többsége nem – vagy csak részben – képes továbbadni gyermekeinek nyelvi, kulturális örökségét, így az iskolára hárul a nyelv elsajátíttatásának, a kultúra ápolásának a feladata és felelőssége. Békéscsabán a lengyel, német, román és szlovák közösség rendelkezik nemzetiségi oktatási intézményekkel, illetve oktatással.

A békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános iskola, Óvoda és Kollégium a város egyik legjelentősebb, legrégebbi hagyományokkal rendelkező nemzetiségi intézménye. A szlovák oktatás és kultúraközvetítés területén országos a jelentősége. Az intézmény 2019-ben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. A szlovák oktatás története azonban Magyarországon, így Békéscsabán is a 18. századi migrációig nyúlik vissza. A letelepülő első szlovák telepesek papot és tanítót is hoztak magukkal, s rövidesen templomot építettek és iskolát alapítottak. Békéscsabán az első evangélikus iskolát, sárból és vesszőből, már a város újratelepítésének évében, 1718-ban felépítették a szlovákok, az első katolikus iskolát pedig 1756-ban alapították.

A békéscsabai szlovák iskola kétnyelvű oktatási intézmény, ahol a humán tantárgyakat szlovákul, a természettudományi tantárgyakat magyar nyelven tanítják. 2005-től az intézmény fenntartója az Országos Szlovák Önkormányzat. Az iskolai munka eredményességének egyik mutatója a továbbtanulók aránya. Az általános iskola végzettjeinek 70 %-a gimnáziumban folytatja tanulmányait, az érettségizettek több mint kétharmada felvételt nyer a hazai, illetve szlovákiai felsőfokú oktatásba.

Az intézmény megalapításától kezdve kiemelt figyelmet fordít a szlovák nyelv elsajátítása mellett a nemzetiségi kultúra és hagyományok ápolására, fejlesztésére. Szlovák szakköröket, színjátszó szakkört, néptánc, népi díszítőművész szakköröket, mandolin- és citerazenekart stb. működtettek/működtetnek. Rendszeresen szerveznek táborokat, kirándulásokat Szlovákiába, ahol a diákoknak lehetőségük van élő nyelvi környezetben a szlovák nyelv gyakorlására, a modern szókincs elsajátítására, az ország kulturális és természeti szépségeinek a megismerésére.

Az iskolában 1989 óta folyamatosan dolgoznak vendégtanárok. Az iskola pedagógusai közül többen elismert tankönyvírók. Az intézmény kiadóként is jelentős, az iskola évkönyvei mellett több kiadványt is megjelentetett. Az iskola tanárai alapították meg a Slovenčinár (Szlováktanár) pedagógiai–módszertani folyóiratot, amely napjainkig az egyetlen Szlovákia határain kívül megjelenő szlovák nyelvű szakmai folyóirat, és mára már nemzetközivé vált.

Jelenleg Békéscsabán a szlovák iskolán kívül még egy nyelvoktató iskolában és három óvodában folyik szlovák nemzetiségi iskolai és óvodai nevelés, a szlovák kisebbség nyelvének tanítása, kultúrájának megismertetése, a kulturális hagyományok átörökítése. A békéscsabai főiskolán 1993-tól jelentkezhettek az érdeklődők szlovák nemzetiségi tanító szakra, s a más szakokra járók is tanulhatták a szlovák nyelvet 2003-ig, amikor is a felsőoktatásban végbemenő integrációs folyamatok következtében a békéscsabai képzés megszűnt. Népszerűek a városban a szlovák nyelvtanfolyamok.

Román iskola nincs Békéscsabán, a románok szerint nincs is rá igény, létrehozása nem indokolt. Az 1830-as években azonban a görögkeleti egyház mellett egytanerős iskolát is szerveztek maguknak a románok. Az iskola tanítási nyelve a román és magyar volt. A magyarországi románok központja, Gyula közel van, kb. 20 km-re, ott található a román általános iskola és gimnázium is, aki szeretné, ott folytathatja tanulmányait. Békéscsabai azonban csak elvétve akad a diákok között. Békéscsabán csak egy szakközépiskolában, fakultatív oktatás keretében sajátíthatták el a közelmúltig a tanulók a román nyelvet. A lehetőséggel elsősorban a leendő vámosok, határőrök, rendészeti feladatokra készülő tanulók éltek. Románul még – Románia közelségének és az élénkülő, bővülő román–magyar kereskedelmi, gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően – néhány nyelviskolában is lehet tanulni a városban.

A lengyel nyelv és népismeret tanítása Békéscsabán 1997-ben kezdődött. 2004–2014 között Békéscsabai Lengyel Nyelvoktató Iskola is működött. A diákok heti négy órában tanultak, érdemjegyet és bizonyítványt is kaptak, lengyel nyelvből érettségi vizsgát tehettek. Számuk évente változott, általában 16–20 között mozgott. Néhányan közülük lengyel tanulmányaikat felsőfokú intézményben folytatták. 2010-től felnőtt lengyel nyelvtanfolyamot indít az önkormányzat kezdő és haladó csoportokban.

Cigány nyelvoktatást ez idáig nem sikerült a roma nemzetiségi önkormányzatnak bevezetnie egyetlen békéscsabai oktatási intézményben sem. A kezdeményezésre az önkormányzat vezetői szerint nem voltak fogadókészek sem az iskolák, sem a fenntartó. A cigány nyelv és kultúra megőrzése érdekében a kisebbségi önkormányzat rendszeresen szervez gyermekek részére ingyenes nyári táborokat Békéscsabán. 1993-ban az önkormányzat alapítványt hozott létre a roma származású gyerekek tanulásának, társadalomba való integrálódásának segítése céljából. Az „Alapítvány a Rajkókért” anyagilag támogatja az általános iskolai és középiskolai tanulókat, illetve főiskolásokat, egyetemistákat. A cigány (lovari) nyelvtanfolyamokra évek óta van igény a városban, ami elsősorban a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga-követelménnyel van összefüggésben. A német önkormányzat fontos feladatának tartja a német nyelvoktatás támogatását. Németül a város általános és középiskoláiban, valamint nyelvtanfolyamokon tanulhatnak az érdeklődök.

 

Egyházak

A vallás meghatározó szerepe a nyelv és etnikum megtartásában vitathatatlan. Békéscsabán napjainkig sikerült megőrizni a nemzetiségi egyházi kultúra néhány elemét, a magyar mellett rendszeresen vannak szlovák nyelvű istentiszteletek és román nyelvű misék. Az evangélikus egyházközség az 1717–18. évi megalakulása óta biztosítja a hívők számára a szlovák nyelvű hitéletet. A közel 100 évig egynyelvű egyházban azonban a szlovák nyelvű istentiszteletek száma folyamatosan csökken. Napjainkban Békéscsabán minden vasár- és ünnepnap van szlovák nyelvű istentisztelet a belvárosi evangélikus Nagy- vagy Kistemplomban, hétfőn reggel pedig áhítat a gyülekezeti kisteremben. A külvárosi egyházkerületben, Erzsébethelyen/Jaminában is biztosítja az egyház a lehetőséget a vasárnaponkénti szlovák nyelvű istentiszteleten való részvételre, mellyel azonban már nem minden vasárnap, inkább az úrvacsorás alkalmakkor élnek a hívők. A résztvevők száma azonban az istentiszteleteken és az úrvacsoraosztáson rendkívül alacsony. A katolikus templomban a közelmúltig minden hónap utolsó vasárnapján szlovák nyelvű szentmisén vehettek részt a katolikus hívők, ahol a város lengyel közössége is tartott alkalomszerűen lengyel nyelvű szentmiséket. A görögkeleti román egyház 1820–21-ben alakult. Az 1837-ben épült templomuk felújítását a 90-es évek közepén végezte sok-sok társadalmi munkával a Békéscsabai Románok Szövetsége. Az 1995-ös újraszentelés óta minden vasárnap celebrálnak román nyelvű misét. A résztvevők száma 30–60 fő, ünnepi alkalmakkor több.

 

Új intézmények

A nemzetiségek klasszikus, hagyományos alapintézményeinek – mint a család, az iskola és az egyház – elsődleges a szerepe a nemzetiségi kultúrák megőrzésében, továbbfejlesztésében. Annak ellenére, hogy meghatározó, pótolhatatlan a szerepük, nem lehetnek e közösségek kizárólagos intézményei, hatásukat minél sokoldalúbban és folyamatosan kell, hogy erősítsék az egyéb intézetek, szervezetek.

Békéscsabán kiépült intézményhálózattal a szlovákság rendelkezik. A városban országos jelentőségű intézmények működnek, mint a már említett gimnázium, az Országos Szlovák Önkormányzat mellett békéscsabai székhellyel működő Szlovák Pedagógiai Módszertani Központ és a – békéscsabaiak kezdeményezésére létrejött – Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete. A Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete is itt nyert elhelyezést. A békéscsabai szlovák önkormányzat elsők között vette át a Szlovák Tájház üzemeltetését. 1990-ben jött létre a Csabai Szlovákok Szervezete, mely ma közel 200 tagot számlál, 1996-ban adták át a Szlovák Kultúra Házát. A városban 1991 óta jelenik meg a Čabiansky kalendár (Csabai Kalendárium) évkönyv, 1998 óta a Čabän (Csabai) szlovák nyelvű újság (évekig havonta, ma negyedévente). Mindkét kiadvány a békéscsabai és város környéki szlovákok krónikája. Büszkén vállalt kiemelt céljuk a békéscsabai szlovák nyelvjárás megőrzése, terjesztése, ezért a megjelent cikkek egy része nyelvjárásban íródik. A Békéscsabai Románok Szövetségének 40 tagja van, az ortodox templomon kívül nem rendelkeznek saját intézménnyel. A város kulturális intézményeivel, művészeti csoportjaival kötött megállapodás alapján őrzik és ismertetik meg a román kultúrát, pl. a román táncokat. A lengyelek 2000-ben megalapították a Magyar–Lengyel Baráti Kulturális Egyesületet, melynek kb. 150 tagja van, lengyelek és magyarok egyaránt. Mára székházzal is rendelkeznek. Az önkormányzat Chopin-kórust működtet. A németek létrehozták a Stark Adolf Kulturális Társaságot.

 

Nyelvhasználat

A békéscsabai evangélikus gyülekezetben 1717-től több mint száz évig az istentiszteletek, egyházi szolgáltatások, az egyház iskoláiban a tanítás nyelve a biblikus cseh volt. A presbitériumban, a községházán a tanácskozás és a jegyzőkönyvezés biblikus cseh nyelven történt, melybe fokozatosan szlovák nyelvjárási elemek is vegyültek. A Békéscsabán élő nemzetiségek ma egyre ritkábban használják az anyanyelvüket. Az egyes nyelvhasználati színtereken a magyar nyelv használata a domináns. A cigányok kizárólag a magánszférában beszélnek cigányul, a család és a barátok, ismerősök körében, de velük nyilvános helyeken is. A lengyel édesanyák igyekeznek megtanítani gyermekeiket az anyanyelvükre. Lengyelül még a lengyel rendezvényeken kommunikálnak egymással. Az általuk szervezett programok hivatalosan is kétnyelvűek. Az egyesületük weboldala is lengyel–magyar nyelvű, hasonlóképpen a meghívóik a különböző rendezvényekre. Kiadványaik általában magyar nyelvűek, de minden esetben lengyel nyelvű összefoglalóval. A román szót a templomon kívül a piacon lehet hallani. Sok árus megtanulta jól felfogott gazdasági érdekből a kereskedéshez szükséges legfontosabb román szavakat. A román nyelv használata a zömmel vegyes házasságoknak köszönhetően a családokban visszaszorult. Ugyanez a folyamat tapasztalható a közösségi szférában is.

A békéscsabai szlovákokat sokszor megmosolyogják a szlovákok, magyarok egyaránt, mert szlovák beszédjükbe magyar szavakat kevernek, melyeket a szlovák nyelv szabályai szerint ragoznak. Ezt a kevert nyelvet jól példázza a következő idézet is: Ján Gerči/Gercsi János csabai szlovák népi költő verséből.

 

Békéscsabán napjainkban a szlovák nyelv három változata használatos. A legelterjedtebb a nyelvjárás, elsősorban az idősebbek beszélik. Ezt követi az irodalmi nyelv az iskolázottak és a fiatalabb korosztály körében, s ez volt a szentmise nyelve a katolikus egyházban. Az evangélikus egyházban az irodalmi és tájnyelv mellett az archaikus, bibliai cseh nyelvet is használják. Az irodalmi szlovák nyelv napjainkban az értelmiség munkanyelve, az iskolában, a tanórákon, a kulturális rendezvényeken használt nyelv. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban van jelen a nemzetiség közéleti–politikai rendezvényein és a tudományos és ismeretterjesztő programokon. A szlovák nyelv azonban még nem szorult ki teljesen a családból sem, generációnként azonban az egyre csökkenő szlováknyelvűség a jellemző. Figyelemre méltó az a tendencia (nosztalgia, érzelmi kötődés, a többnyelvűség piaci értékének növekedése), hogy a közép- és a fiatalabb korosztály képviselői közül egyre többen akarják átadni gyermekeiknek nyelvi és kulturális örökségüket.

 

Összegzés

 

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Békéscsaba napjainkban is többnemzetiségű település. A cigányok, lengyelek, németek, románok és szlovákok színesítik, gazdagítják nyelvi, kulturális és gazdasági potenciáljukkal, kapcsolatrendszerükkel a várost. Fontos feladatuknak tartják az anyanyelvük, hagyományaik, kultúrájuk és identitásuk megőrzését és megismertetését, a kisebbségek és magyar többség közötti harmonikus együttélést. A város lakosságának többsége értékként kezeli a másságot, bár sokukra jellemző a nemzetiségi közösségekhez való közömbös hozzáállás, érdektelenség. Békéscsaba jó példája annak, hogy a nemzetiségeket támogató politikai döntések, az ún. pozitív diszkrimináció, a kisebbségek számára kialakított kedvező társadalmi környezet, a többségi társadalom és a média toleráns és őszinte érdeklődése, s nem utolsósorban a kisebbségi közösségek aktív, felelős részvétele saját életük formálásában segítheti elő leginkább a nemzetiségek fejlődését, a multikulturalizmus fennmaradását. Ezt biztosan örömmel üdvözölné államalapító István királyunk, akinek a tiszteletére hamarosan szobrot avat a város. Az Imre fiának írt, de az utókornak is szánt Intelmekben elsőként ő figyelmeztet arra, hogy: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.”