Tari Sarolta blogja
2. csapat
író: Egressy Zoltán
rendező: Marton László
színészek: Csomós Lajos, Gulyás Attila, Kiss Ramóna, Komáromi Anett, Liszi Melinda, Presits Tamás
6. bejegyzés
A reggeli kávé mellett azon gondolkodám, vajon mi hajthatja az embert, hogy picinyke, ketyegő dobozba szorítsa az időt. Hát még, hogy meg is mondja neki, hány az óra. Óraátállítás? Nem vicces! Visszaidézve Marton László tegnap esti szavait csak a merengés, és nem az aggodalom, ami kiül a képernyőre. A csapat friss és már a szöveggel sincsenek problémák. Kezdődhet a próba a nagyszínpadon!
S ha már nagyszínpad, megragadnám az alkalmat, hogy felvezessek egy színházi kislexikont, és bemutassam a háttérszemélyzetet. A díszlet: Marton László elképzelése szerint szűk térben játszódnak az események. A színpad első felét leválasztották, a hátteret két szekrény biztosítja. Köszönjük a közreműködést Bojczán Istvánnak, valamint Dömének és társainak! A kellékeket Csatlós Viktória szerezte be a csapat számára hihetetlen gyorsasággal. Az eszközök nagy része tegnap is rendelkezésünkre állt, ma már mindent pontosan a helyén találtunk. A színészek jelmezeit Laurinyecz Klárának, a női varroda tagjának köszönhetjük, a sminket és a parókákat pedig Lakatos Károlynak és feleségének, Verának. A hangot Kohári Imre, a fényeket pedig Haász Miklós biztosítja. S aki az előadást este levezényli a háttérből: Kadelka László ügyelő. Bányai Ágota asszisztens a rendezőnek segédkezik egész idő alatt, s mint már említettem, súgóként is bekapcsolódott a munkafolyamatba, ami nagymértékben megkönnyíti a színészek munkáját.
Egy kis csúszással kezdünk, a rendező nyugalmat sugároz. Csomós Lajos fehér parókában és egy piros mellényben lép a színre. Szájából cigaretta lóg. Komáromi Anett is sokat változott tegnap óta: ősz haj, szemüveg és szürke köpeny az attribútumai. A próba gördülékeny, párszor le tud menni a darab egyben. A tegnapi instrukciókat senki nem felejtette el, s már a színészi játék is kiforrottabb. Lemértük: 32 perc. Ez még rövidül. Egyes jelenetekben már kitűnő tempóban dolgoznak a színészek, a ritmus nagyon fontos a színjátszásban, a humor egyik eszköze. Van még néhány szövegtévesztés, de ez estig minden bizonnyal kisimul. Most egy kis szünet, egy kis szövegtanulás, azután még néhányszor elölről a Vigadóban, hiszen a színpad mostantól az első csapaté.
5. bejegyzés
„Tudom, hogy fáradtak vagytok, de végigmegyünk még egyszer?"- teszi fel a kérdést Marton László rendező. - Persze! Akárki akármit mond, a legjobb mércéje annak, hogy mennyire élvezik a színészek a játékot, a munkát, az, hogy még a szünetet is megrövidítik, s szaladnak vissza a próbaterembe. Minden kétséget kizáróan bizonyíthatom: ez most így van! A próbafolyamat talán leggyakrabban elhangzó mondata (az „Adjatok végszót!" mellett - amint már megtudhattuk a Színházkomédia című előadásból is) a „Még egyszer!". Van egy olyan érzésem, hogy ezalatt a pár óra alatt megsűrűsödött az egy főre jutó „Még egyszer!"-ek száma.
Lement. Egyben. Ez már a célegyenes. Holnap nagyszínpad. A drámaíróverseny forgatókönyve szerint a második csapat kezdi a próbákat. Fél 11-kor. Óraátállítás. „Ettől most félünk, de holnap reggel könnyedén megcsináljuk. Elég időnk van. Nem lesz gond!" - hangzik el búcsúzóul a rendező szájából. Hiszünk neki. Holnap folytatjuk! Jó éjszakát!
4. bejegyzés
A drámaíróverseny talán legnagyobb kihívása a színészek számára a szövegtanulás. Gondoljunk csak bele: idézzük fel azt az időszakot, amikor pár soros memoritereket kellett a fejünkbe gyömöszölnünk. Nem könnyű. S bár az írók egy éjszaka alatt írták meg a drámákat, a 16 oldal mégsem pár sor. S ráadásul mindezt oroszul?
(Jelentem: a színpadon éppen Csehovnál tartanak - „úgy megyünk, hogy maradunk", lásd: Moszkva) No, azért nem teljesen. Liszi Melindára vár az a feladat, hogy történelmi korunk jellegzetes figuráját megformálja; hogy a szovjet - magyar barátság szimbólumaként belibegjen a mikrofon mögé, és bölcs vezérünket éltetve bemutassa a kormányfő tiszteletére rendezett kiállítást. Magyarul: orosz akcentussal. Azért majd néhány orosz mondat sem hiányozhat. De hát még annyi időnk van...
Apropó: Hogy mondják oroszul: "Beszélgessünk a két nép barátságáról!"? Megfejtéseket várjuk a Vigadóba!
3. bejegyzés
Kellékes Viki a színen. Képkeret, virágcsokor, rádió, bicikli. Már megint a bicikli! Gyerekkorom egyik meghatározó élménye, amikor Müller Júlia behajt egy kerékpárral a kocsma elé a „Tantusz" színpadán Szegeden. Portugál. Mi más? Talán valami ilyesmi lehet a színház lényege. Kép, gondolat, ami megmarad, ami formál. Most Csomós Lajos időgépévé változik a bicikli. Hogy milyen módon? Nos, azt majd vasárnap meg lehet nézni!
Szünet volt, nincs. '50-es évekbeli hangulat a Vigadóban. Andalító dallamok. Marton László válogat: „Szigorú tanító". Marton László egyáltalán nem az. Következetes, határozott elképzelései vannak, de a munka jókedvű. „Gyertek, dolgozzunk egy ugyanilyen jót!"- szól a felszólítás a pihenő után. Indul a második menet. Finoman jelzem, hogy a próbák este nyolc óráig nyilvánosak! Aki kedvet kapott hozzá, akár be is nézhet ide, a Vigadóba.
Elkezdődtek Egressy Zoltán darabjának a próbái
2. bejegyzés
Marton László rendező nyilatkozata:
Egressy Zoltánnal régi jó barátok vagyunk, ismerem és tisztelem az írói munkásságát. Örültem, hogy a véletlen, a sors itt is összehozott bennünket. Nagyon érdekes és szép, amit írt. Egy különleges időutazás történetével játszunk, amely egyszerre játszódik a jelenben és az '50-es években, a Rákosi-érában. Rendkívül mulatságos a darab, eredeti humorú és különleges írás, már az olvasópróbát is nagyon élvezték a színészek. Mint minden műnek, ennek is ki kell találni a saját stílusát, játékos lélekkel kell részt venni a munkában. A színészek részéről ahhoz hasonlítanám ezt a szituációt, amikor az ember egy magas torony tetejéről készül leugrani. Bízni kell abban, hogy van víz a medencében. Itt tartunk.
1. bejegyzés
Félrelépés az időben szovjet akcentussal
Üdvözletem a palackból - azaz a Jókai Színház Vigadó terméből. A második csapat Marton László vezetésével munkába állt. Az olvasópróbán túl vagyunk, ötletekben sem lesz hiány. Egressy Zoltán drámája „Idestova hatvan" címmel született meg tegnap éjszaka. Jelzem, ebben is szerepel Bittner. Nota Bene: két nap alatt kideríteni, miért jelenik meg szinte minden darabjában ez a szereplő. Tegnap este volt egy olyan érzésem, hogy akármennyire „Nem vicces" a téma, erőteljesen igénybe lesznek véve az arc- és rekeszizmaink az elkövetkezendő napokban. Nem csalódtam. Már az olvasópróba alatt erős izomrángás jellemezte a társulat tagjait. Humor van, kérem szépen, ez már biztos. De még mi minden! Nos, a darab középpontjában Pali bá' megvilágosodásai állnak. A nyolcvanéves időgép-kutató hirtelen rádöbben, hogy megcsalták. Jaj! Mégpedig hatvan évvel ezelőtt, a Rákosi-kiállításon. A pásztorbot... igen, igen, az az oka mindennek... Hihetetlen vehemenciával veti bele magát a múlt eseményeinek felgöngyölítésébe. Időutazás, csábítás és a múlt feltűnő darabkái. Nem vicces! Mondom, hogy nem! Tényleg!
Marton László rendező hihetetlen profizmusa már első körben megnyugtatott. Nem lesz itt, kérem, semmi baj. Másfél nap, óraátállítás ide vagy oda, biztosan jól fogunk szórakozni. Óhatatlanul felidéződött bennem A padlás című előadás, melyben szintén egy gép szerepelt Robinson néven, és melyet ugyancsak Marton László rendezésében vitt színre a Vígszínház. Ha belegondolok, milyen sikerrel, akkor már nagyon várom a vasárnapot.
A szereposztás pazar: Csomós Lajost, a nagy csábítót, a Bolha a fülbe (mindjárt bemutató!) temperamentumos spanyolját most, csak és kizárólag ezalatt a két nap alatt egy nyolcvanéves időgép-kutató szerepében láthatjuk. Felesége a szintén nyolcvan esztendős, ám ebben a korban (hát még '52-ben!) eléggé kikapós Veronika néni: Komáromi Anett. Presits Tamás pásztorbotos csábító képében... Gulyás Attila, a hatvanéves fiú... Mi lesz ebből... A díszlet és a jelmezek rövid megbeszélés után már készülnek. Én itt ülök a Vigadóban, várom a fejleményeket. A Kedves Olvasónak pedig csak egyet tudok mondani:
Egressy Zoltán: Portugál - Retek: „Figyeljél, kövessél!"