Alekszej I. Bezgin
A kulturális és művészeti szakmenedzserek képzése Ukrajnában
A kulturális menedzselés – jelesül a színházi – 1972-ben jelent meg tantárgyként Ukrajnában. A Kijevi Állami Színművészeti Főiskolán (ma Kijevi Nemzeti Karpenko-Karij Színház- Film- és Televízió- Egyetem) vezették be, összefüggésben a XX. sz. hetvenes évtizedének elején kibontakozott társadalmi-gazdasági modernizációs kísérletekkel, illetve a kulturális irányítás területén mutatkozó kereslettel.
I. D. Bezgin – a valamikori Szovjetunió színházi főiskolái közül elsőként – itt hozta létre, majd vezette azt a színházszervezés-ismereti tanszéket, amely gyakorló menedzsereket képez, és kutatásokat végez a színházmenedzselés és a produceri tevékenység témájában, immár 40 éve.
A színházszervezés-ismereti tanszék munkájába nem csak jeles művészettudósokat vontak be, hanem a nonprofit gazdasági szféra, a pénzügyi szektor, a jogvilág és egyéb területek szakértőit is. Az oktatást korszerű technikai bázisra helyezték, a tanszék tudományos kapcsolatrendszere kibővült. A tanszék nyújtotta ismeretek birtokában, az itt végzettek előkelő pozíciókba kerültek Ukrajna színházi és műsorrendező intézményeiben.
A művészetszervezés tanításának tapasztalata példaértékűnek bizonyult: a következő évtizedekben átvették a programot Belorusszia, Grúzia és más köztársaságok legjelentékenyebb művészetoktatási intézményei. Ukrajnában viszont csaknem 20 éven át (az 1970-es évek közepétől a 1990-es évek közepéig), nem követték a kijevi példát a művészeti főiskolák.
Az előző század 80-as éveinek vége illetve a 90-esek eleje – a szovjet gazdasági pangás vége, a peresztrojka kezdete – a gazdasági-társadalmi élet egészének reformját indította el Ukrajnában is. Erre az időszakra esik a menedzserképzés tartalmi átalakítása, egyszersmind az ideológiai tantárgyak törlése.
A totalitárius rendszer bukása és szovjetrendszer széthullása sok változást hozott a művészeti intézmények irányítása terén. A művészet kikerült a politikai nyomás alól, az alkotás szabaddá vált, ezzel párhuzamosan azonban meredeken csökkent a kultúra állami támogatása. A költségvetési korlátozások arra késztettek, hogy tanítani kezdjék a kulturális menedzsereknek, miként lehet ésszerűen gazdálkodni a meglévő tartalékokkal, és feltárni új forrásokat. A kihívásra adott válaszként olyan új tárgyak kerültek a kulturális menedzserképzés programjába, amelyek az eligazodást segítik a szocialista rendszerből a piacgazdaságba történő átmenet időszakában.
Ukrajnában, a 90-es évek közepén megszaporodtak a struktúrán kívüli – nonprofit és piaci – kulturális társulások. A gyors fejlődésnek indult üzleti szektorból merítve tudást, az új keletű intézmények vezetői ösztönösen szakítottak az irányítási stílus beidegzett hagyományával. Tartalomkínálatuk az előadó-művészettől a képzőművészetig, a tömegkommunikációtól a show-businessig terjedt. Az ukrán kulturális közeg szerkezeti megújulása felvetette az igényt a jól képzett szakmenedzserek és szakvállalkozók iránt, következésképpen új utakat nyitott a menedzserképzésben is.
A 90-es évek vége arról emlékezetes, hogy a művészeti menedzserképzés merőben új szakaszába lépett. Olyan oktatási modellt kellett kidolgozni, amely lehetővé teszi az ukrán képesítési szintek összevethetőségét az európaiakéval. A képzési program időtartamát ötről négy évre rövidítették és a képesítést eddig fémjelző „szakértő”-fokozat (специалист) a Nyugaton elfogadott, szabványos Bachelor (BA) fokozatra változott. A későbbiekben az áttérés további változtatásokat követelt. A vizuális kultúrára összpontosító, szépművészeti menedzseri BA szakirányt például a Kijevi állami szépművészeti és építészeti főiskolán (jelenleg Nemzeti szépművészeti és építészeti akadémia) indították be; a művészet- és szabadidő-szervezési management programot a Kijevi állami művelődési felső iskolán (jelenleg – Kijevi nemzeti művelődési és művészeti egyetem) hozták létre. Ezen kívül, az új film- és televízió-vállalkozásszervezési programot a Kijevi Karpenko Kárij Egyetem részét képező filmművészeti kar bázisán 2005-ben létrehozott Képernyő-művészeti felső iskola filmtudományi tanszékén vezették be.
A 2000-es évek kezdetén, az ukrán gazdaság nagymérvű privatizációja kedvezett az üzleti alapú oktatás megjelenésének is. Szerte az országban, mind az állami, mind az egyéb felsőoktatási intézményekben tucatjával jelentek meg a különböző képzési fokozatok elérését ígérő fizetős oktatási programok, a Bachelor (BA), a Master (MA), sőt ezen belül az MBA (Master of Business Administration) is. Mindeközben a művelődésirányítás fejlesztésére irányuló programok kidolgozásának üteme kevésbé volt dinamikusnak mondható. Jóllehet, a művelődésirányítás decentralizációja, a kultúra ukrán jellegének a kommersz és a külföldi divatok miatti háttérbe szorulása a művészet és az irányítás terén a tudás egységbe fonását kívánta volna a menedzserek részéről; a felsőfokú kulturális-művészeti intézmények késlekedtek a szükséges válaszokkal.
Ez részben azzal magyarázható, hogy a művészeti management, mint külön tantárgy (tudományág) híján van a legitimitásnak. Mert nem csak a hagyományos egyetemek, de a felsőfokú művészetoktatási intézmények sem ismerik el a művészeti-kulturális menedzsert, mint sajátos képességekkel rendelkező személyt, aki meg tudja találni a helyét a munkaerő piacán. Következésképpen, az egyetemek nem szívesen áldoznak a nekik való oktatási programok kidolgozására. Ezzel egy időben az egyéb management-programok – pénzügyi menedzser, személyi menedzser – mind népszerűbbek: vonzzák a diákokat, s az egyetem komoly bevételi forrásává válnak, ha fizetőssé teszik őket.
Ukrajna felsőfokú oktatási intézményeinek katalógusa szerint, jelenleg kilenc kulturális menedzsment program fut. Négy a kilencből Ukrajna fővárosában, Kijev felsőoktatási intézményeiben elérhető:
• Kijevi nemzeti Karpenko-Karij színház-, film- és televízió egyetem;
• Kijevi nemzeti művelődési és művészeti egyetem;
• Művelődési és művészeti vezetőképző nemzeti akadémia;
• Nemzeti szépművészeti és építészeti akadémia.
Három - Ukrajna keleti területek központjaiban:
• Harkovi állami művelődési egyetem;
• Harkovi nemzeti művészeti egyetem;
• Luganszki állami művelődési és művészeti akadémia.
Ugyancsak fut művelődési menedzsment program a Lvovi nemzeti Ivan Franko egyetem művelődési és művészeti karán. Ez a legfiatalabb kar. Főtörekvésük, hogy a leendő színházi szakemberek az alkotás világát együtt ismerjék meg a színházi üzem problémáival. A leendő színházkutatók képesítése megszerzésének elengedhetetlen feltétele, hogy a gyakorlatban állják ki a repertoárkészítés és a bérletárusítás próbáját. Ehhez a színházat közvetlenül bevonják az oktatás-képzés folyamatába.
Ezeken kívül folyik művészeti management program az Odesszai nemzeti műszaki egyetem bölcsészettudományi karán is.
Bár nagyságrendjük és színvonaluk tekintetében lényegesen különböznek egymástól az Ukrajnában futó művelődési management programok, mégis vannak közös vonásaik. Ezek a programok felölelik a művészeti kultúrával kapcsolatos tantárgyak széles körét – az előadó- és szépművészettől a show-businessig és nemzetközi együttműködésig. Az elemzések azt mutatják, hogy a szociokulturális környezet változásai nem csupán új lehetőségek feltárulkozását eredményezik a kultúra piacán, hanem az előmenetelük biztosítása érdekében új ismeretek megszerzését követelik a menedzserektől is, amihez viszont nélkülözhetetlen az oktatási program korszerűsítése.
Amint korábban említettünk, az eredetileg még a szovjet korszakban, vagy közvetlenül a széthullás utáni időben keletkezett programokat struktúrájukban és tartalmukban megújították, az újítások azonban sok esetben befejezetlenek maradtak. Ennek okán, egyes esetekben a modernizált programok régiek és az újak laza logikai kapcsolatban álló keverékét alkotják.
Az utóbbi években született programok gyakran tartalmaznak ötletszerűen összeválogatott tantárgyakat, de olyan is előfordult, hogy éppenséggel a Kijevi nemzeti Karpenko Kárij film-, televízió- és színházművészeti egyetem Színházi vállalkozás tanszékén kifejlesztett programokból valót választottak, ahol történetesen egy futóprogramhoz kötötten, konkrétan volt kijelölve a BA fokozat megszerzéséhez szükséges 40 speciális tanegység teljesítése. Az oktatási intézmény profilja függvényében, ilyen programok alkotják túlnyomó többségben a kurzuskínálatot mind a művészettörténet és művészetelmélet, mind a gazdálkodás területén, kiegészülve néhány szabadon választható stúdiummal, amelyek egy-egy konkrét művészeti területhez tartoznak. A művészeti főiskolák többségében ezek a programok egy szélesebb művészetelméleti, kultúratudományi, bölcsészeti és vezetéselméleti kapcsolatrendszerbe ágyazottan jelennek meg. Amíg Ukrajnában e programok struktúrája és tartalma, illetve a terjesztésük (értékesítés) nem kerül felügyelet alá (monitoring), addig a képzés minősége kétségbe vonható marad.
Fontos, hogy tartalmuk tekintetében, ezek a programok közelítsenek a művészeti menedzserképzésben élenjáró külföldi egyetemek programjaihoz, hozzájáruljanak a fiatalok pályára kerüléséhez, és megkönnyítsék a tudományos előmenetelüket. Ha nem érzékelik a hallgatók a program közvetlen előnyeit, ha nem tudják hasznát venni a gyakorlatban, az kiábrándítja őket. Egyetlen olyan program, amely nem a valós kulturális körülményeken alapszik, ellenszenvet ébreszt minden további újító oktatási kezdeményezés iránt. Következésképpen, folyamatalapú programra (process based) van szükség, amely a működési területhez tartozó művelődési intézmények működésének teljes körű megértésén alapszik. Az adott szervezetek irányításának sikerfoka tehát nem csak a gazdasági helyzet és a törvényi/jogszabályi környezet függvénye, hanem a képzésmódszereké, és a képzésfolyamaté egyaránt. Számos hatékony művészetmenedzser továbbképzési tréning (workshop) folyik Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban, amelyeknek tapasztalatai a határaikon kívül is hasznosíthatók. Előfordul viszont olykor, hogy a szakképzett menedzser által vezetett tréning nem hozza meg a kívánt eredményt. Ez annak tudható be, hogy a tréninget nem előzte meg helyben módszertani tájékozódás. A képzési anyag elsajátításának és reprodukálhatóságának érdekében, célszerű támaszkodni a helyi kollégák ismeretére és kialakult gyakorlatára. Bármilyen pedagógiai kezdeményezés elsajátíttatása és alkalmazása érdekében, célszerű tehát a helyi művelődési szervezetek bevonása: a viszonos információcsere lehet a tartós munkahatékonyság záloga.
Az ukrán felsőoktatás csatlakozott a Bolognai képzés rendszeréhez. Az ebben rögzített szabványok, vezérelvek és metódusok bevezetése nagyban javít a helyzeten. A bolognai módszer szerint működő karokon problémát jelent azonban, hogy az oktatók nem mindig férnek hozzá naprakészen a szakirodalomhoz és az internetes adatbázishoz. A művészetmenedzsment oktatásában résztvevők munkája ezért nincs szinkronban az Európában és világszerte végbemenő változásokkal, nem látszanak tisztán számukra az oktatás legfrissebb vívmányai, pedig ezek sokszor világviszonylatban a legkorszerűbb művelődésmenedzselési szemlélet hordozói – követendő példák lehetnének.
Megemlíthető néhány tényező, amely akadályt képez Ukrajnában a művelődés-menedzsment oktatási programjainak fejlesztése terén. Ezek:
• A művelődési management Akadémia által elismert humán tantárgyként való megjelenítésének kérdése (a szakág legitimációja). Bár az ukrán művészetirányítás oktatásának első tanterve mintegy négy évtizede készült, a művelődési management akadémiai tantárggyá nyilvánításának programja még mindig a kidolgozás stádiumában van (fejlesztés alatt áll). Pozitív ellenpéldaként említhető, hogy a Kultúrakutatás ez idő alatt elfoglalta tantárgyként az őt megillető helyet Ukrajna akadémiai oktatási rendszerében: a művelődési management viszont, a hagyományos tantárgyakhoz viszonyítva, továbbra is marginális helyzetben van.
• A kormánypolitika poszt-szovjet öröksége, hogy a nemzetgazdaság olyan, úgynevezett nem-válságterületein, mint az oktatás és a kultúra, a szükséges reformokat elhanyagolják. A magánszféra megjelenése az ukrán gazdaságban előmozdította, hogy a művelődési menedzserképzésben is az üzleti alapú tevékenység kapjon prioritást. Eközben a kulturális menedzserképzés, a kulturális intézményvezető-képzés – szerencsés esetben – háttérbe szorult. A csökkenő állami hozzájárulás, illetve és a művészeti oktatóintézmények bevételszerző tevékenységének korlátozása, az általuk kínált képzésminőségre negatív hatással van.
• Az általános jogszabályok kulturális és oktatási területre vonatkoztatása és alkalmazása bonyolult feladat. E normák szerint, diploma (BA) megszerzésére irányuló management programokat kizárólag a hagyományos gazdasági, természettudományos és humán szakképzetséget nyújtó felsőoktatási intézmények hirdethetnek meg. Ez korlátozza a művészeti felsőfokú iskolák lehetőségét arra, hogy a szakterületükön szerzett tapasztalataikkal a menedzserprogramokba bekapcsolódjanak. A hagyományos tanintézetekhez képest behozhatatlan hátránnyal indulnak.
• Nem alakult ki megfelelő szakmai hálózat és párbeszéd a kulturális menedzsment kiválóságai között. Ez vezet az olyan helyzetekhez, hogy nem tájékozottak a társaik folyó munkájának állása, illetve az aktuális kezdeményezéseik felől. Régen megérett a helyzet arra, hogy az ukrán művészeti-kulturális management ágazatában tevékenykedő szakemberek és pedagógusok létrehozzák a maguk egyesületét, vagy hálózatát. Az Amerikai Egyesült Államokban például 1975 óta működik a művészeti-művelődési management képviselőiből álló társaság (АААЕ – Assotiation of Arts Administration Educators), amelynek feladata a művészeti kultúra területén dolgozó szakemberek érdekképviselete. A BA és NA szinten való teljesítmény fenntartásának érdeke közöttük az összetartó erő, egymás segítségére vannak az egyre magasabb követelményekhez történő igazodásban a művészeti management területén.
• A nemzetközi tapasztalatcserék elégtelensége. A kulturális irányítással foglalkozó ukrán és nyugati iskolák közötti együttműködés nem az egyetemek közötti csereutazások szintjén valósul meg, hanem kizárólag személyes kapcsolatokon alapul. Az információcserét nehezíti továbbá a fejletlen ukrajnai informatikai struktúra, a kutatók és oktatók idegennyelv-ismeretének hiánya, a lefordítatlan szakirodalom. Ennek okán ritkán találkozunk ukrán névvel az UNESCO-, az Európai Unió- és az egyéb, nagy szakmai hálózatok által publikált európai programkatalógusokban. Nem véletlen tehát, hogy a legutóbbi felmérések nyomán az UNESCO megbízta az Európai oktató központok művelődési igazgatóságát (ENCATC) a kulturális-művelődési menedzserképzést és továbbképzést nyújtó intézetek működésének áttekintésével Oroszországban, Közép-Ázsia országaiban (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán) és Kaukázusban (Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia). Ezzel párhuzamosan elkezdték a kutatásokat Afrikában, az arab övezetben és Dél-kelet Ázsiában. Már megtörtént a Közép- és Kelet-európai, oroszországi, Közép-ázsiai és Kaukázusi országok kultúra-managementjeinek programjait illető alapos tájékozódás beszámolója. Nemzetközi szakmai hálózatok, konferenciák és szakkiadványok – olyan hatékony eszközök ezek, amelyeknek igénybe vételével a kulturális szféra irányításával kapcsolatos elméleti ismeretek könnyen tovább adhatók – Ukrajnában, sajnos, alig élnek e lehetőségekkel.
A művelődéspolitika és kulturális irányítás területére kerülő menedzserek képzése során szükséges, hogy felkészítsék őket a globalizáció, a demokratizálódás, a világpiaci átrendeződés jelentette kihívások érzékelésére, és megadni az ismereteket ahhoz, hogy a munkájuk során ezekre érdemben reagálni tudjanak.
A szerző: Alekszej Igorevics Bezgin, a művészeti tudományok kandidátusa, professzor, a Kijevi Nemzeti Karpenko Karij Színház-, Film- és Televízió egyetem rektora, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia tagja.
Fordította: Balogh Tibor
