Bárka-körkérdés
Válaszol: Berniczky Éva
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
A szenvedélyes olvasók táborába tartozom, mindig az éppen soros könyvbe szerelmesedem bele halálosan. Ezért szinte bizonyos, hogy az ez évi olvasmányaimra Ulickaja fogja feltenni a koronát, lévén néhány napja az Imágóba vonulok vissza határtalan élvezettel. Egyrészt az orosz nagyregények a gyengéim. Másrészt kortárs mű, ami igencsak vonzó, alaposan megpakolva irodalmi, zenei, képzőművészeti utalással, érdekes, izgalmas és ismerős korszakot jár be. Még csak a felénél tartok, s máris lenyűgözött, képzelem, milyen lelkes leszek a vége felé! Számomra igazi csemege. De ha nyáron kérdeztetek volna, akkor ugyanilyen elragadtatással éltettem volna Grecsó Krisztián Mellettem elférszét, az év egyik legsikerültebb darabját. A telepek világa olyan meggyőző erővel kel életre benne, olyan hitelesen rajzolt figurákkal, hogy miközben olvassuk, egyből jobb embernek érezzük magunkat, megtisztít és nemesít. Kevesen tudnak olyan jóízű könnyedséggel mesélni manapság, mint G. K. Talán ez a titka annak, hogy miközben a Mellettem elférsz kimondottan olvasóbarát, egyúttal a magas irodalmat gazdagítja. Irigylésre méltóan nagy dobás.
Persze fontosnak tartom Lator László A megmaradt világát is. Már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen beszerzem, amikor részleteit hozta a Mozgó Világ. Lator László számomra minőségi etalon, minden műfajban, bármihez nyúl, abban nem csalódom. Jó érzés azzal a tudattal élni, hogy az, aki mindent tud a versről, a Versember, ahogyan magamban nevezem, ez a hamisítatlan européer, a mi vidékünkről származik. Mesél is róla múltidéző könyvében gazdagon, a legparányibb részletről sem feledkezve meg, értőn, ízesen, rokonszenves empátiával megidézve az itt élő népeket.
Erről jut eszembe, hogy a vers se maradjon ki, Jenei Gyula Az időben rend van c. kötete is helyére rakta bennem a szétszórt viszonyulásokat. Csak úgy beleolvastam, azon melegében, amikor meghozta a postás egy forró nyári napon, és nem voltam képes letenni. A maga eszköztelenségével, visszafogottságával kimondatlan mélységekig jut, s vele együtt gyanútlan olvasója is. Az egy érzés leltározhatatlansága c. ciklus versei olyan elkerülhetetlen kötelet feszítenek létezés és elmúlás közé, amelyen mindenkinek át kell egyensúlyoznia, katartikus élmény megélni, amint a tériszony őszinteséggé szelídül.
Ha már őszinteség (bár ez esetben vérlázítóan kegyetlen), akkor a Mentés máskéntot sem hagyhatom ki. Mint mindig, ezúttal is magával ragadott Kertész Imre tisztánlátása és kérlelhetetlensége. Egy ponton túl azon kaptam magam, hogy nem naplóként olvasom, hanem szépprózaként. Szerintem tökéletesen beleillik a Kertész-regények sorába.
Még egy szívemhez közel álló olvasmányomat mindenképpen meg kell említenem, aztán gyorsan abbahagyom. Farkas Péter szenvedésregényére gondolok, a Johannára. Rendkívül izgalmas szöveg, mind témaválasztásában, mind leírásaiban, mind filozófiájában, felfogásában. A test biológiáját ilyen művészi szintre emelni nem akármilyen teljesítmény.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Rossz szokásomhoz híven mindig hátulról kezdem olvasni a folyóiratokat. A Bárkánál ez szerencsére be is jön, erősnek és igen tág merítésűnek tartom a kritikarovat kínálatát. Általában végigolvasom valamennyi darabját. Aztán a szépirodalmat nem különben. Ha lehet kívánni, akkor még több Podmaniczkyt. Üdítőn friss a humora, finoman abszurd csavarjaival sajátos hangulatot visz a leghétköznapibb történetbe is. Nagyon élveztem a 2011/3. számban megjelent filmnovelláját, a Csodálatos utazást.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Semmi különös, visszahúzódó menetrendre álltam, ez az év a csöndes háttérmunka, a feltöltődés éve volt. Ez most így jó nekem. Azt gondolom, nem muszáj mindent megírni, valamit elég megélni. Aztán majd meglátjuk, mi lesz, és főleg milyen lesz a gyűjtögetés hozadéka.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Egy gyerekeknek szánt kéziratomat simogatom éppen. Hogy lesz-e belőle kötet? Ki tudná azt megmondani. Szeretem a meglepetéseket.
A 2012-es évben több empátiát, türelmet, egymásra figyelést és nagyvonalúságot várok tágabb és szűkebb környezetemtől, akárcsak magamtól.
