Tallér Edina
Felülír
Ha film lenne, bármelyik első osztályú pszichothrillerrel versenyezhetne. Olvasom, lepereg előttem, mint egy film. Nem a Witman fiúk, http://www.port.hu/witman_fiuk/pls/w/films.film_page?i_film_id=2724, ez is jó, de most nem erről beszélek, hanem Csáth Géza novellájáról, az Anyagyilkosságról. http://mek.oszk.hu/00600/00634/00634.htm. Ha film lenne, pszichothriller lenne, a legjobbak egyike.
Plasztikus, szinte ott vagyok a helyszínen, és látom, mit művelnek a fiúk. Pedig nincs is részletezve. Mármint a kínzások például. A főhősök állatokat kínoznak, sőt egymást is, az ilyesmiben lelik örömüket. Ez a szenvedélyük. Márpedig szenvedély, az kell. Nem? Szenvedély nélkül milyen lenne a világ? Sehol egy részletes kínzás vagy boncolás, a gyilkosság (megölik az anyjukat) is csak úgy mellékesen történik meg. A szereplők jellemrajzait kábé két-két mondattal rendezi le az író, a srácokról és mindennapjaikról is tömören ír, bár például egy ilyen mondatban elég sok minden benne van: „Nagyúri foglalkozásnak ismerték föl az élést s öntudatlanul és korán a saját szükségleteikhez formálták az időt.” Egyszerű (a szó legnagyszerűbb értelmében egyszerű) leírásokkal oldja meg a történetmesélést Csáth. Hát, igen. Elvégre orvos is volt, nem csak író, tudta, mi a lényeg.
Azt a részt ugorjuk át, hogy ki volt Csáth Géza. http://www.doksi.hu/faces.php?order=DisplayFace&id=9. Ha valakit bővebben érdekel, milyen egy zenekritikus, író, orvos jéghidegen, pontosan megírt, halálizgalmas és őszinte küzdelme, története betegséggel, drogokkal, ezt még olvassa hozzá: http://mek.oszk.hu/00600/00633/00633.htm . Ennyit róla. Illetve, csak még annyit, hogy. Nem, inkább ezt majd a végén, előbb térjünk vissza a szenvedélyhez.
Térjünk vissza a novellához. Röviden annyi, hogy van ez a két srác, szadista hajlamokkal, ráadásul nagyjából szeretetnélküliségben nőnek fel, hisz apjuk meghalt, anyjuk meg se nem verte, se nem ölelte őket. Nincs különösebb célja a fiúknak, az ébredező szexuális vágyak és az elfojtott szadista hajlamok irányítják őket. Egyre inkább ki is élik ezeket, míg végül kinyírják az anyjukat.
Megölni egy anyát? Ez borzasztó. A legsúlyosabb bűnök egyike. Miért van mégis az, hogy sokkal megrendítőbb része az elbeszélésnek az, amikor például a Witman fiúk egy baglyot kínoznak, mint az, amikor, mintegy mellékesen, egy esemény következményeként, megölik az anyjukat?
Miért lett teljesen értéktelen, érdektelen az anya? Még annyira sem érdekes, mint egy bagoly, hogy megkínozzák? Mi a megrendítőbb, a fájdalom vagy a szeretetnélküliség? A kín vagy az érzelem hiánya? Az erőszak vagy a közömbösség?
Van egy (persze több is van, csak ez az egy a személyes kedvenc) filmrendező, aki az erőszakot úgy képes belehelyezni a maga kontextusába, olyan idézőjelek közé teszi, amitől az már nem tud rombolni, vicces lesz, értéktelen, pontosabban az ellenkező értéket képviseli. Az erőszakkal tagadja az erőszakot. http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=840.
Csáthnál nem ez a helyzet. Az Anyagyilkosság, az anyagyilkosság. A kínzások megtörténnek. Nem viccel, nincsenek idézőjelek. Minden az, ami. Ő azzal írja felül a borzalmakat, hogy megírja őket. Nem ment fel senkit, nincs felmentés. Ez nem mese, ez megtörténik. Nem velem. Nem itt. A szomszédban. A borzalmak mindig a szomszédban vannak, nem? Na persze.
Ezt akartam még elmondani az elején Csáthról. Kegyetlen. Kegyetlenül jó.
Olvasd el az Anyagyilkosságot, hallgasd közben ezt: https://www.youtube.com/watch?v=Eww2Tunq41c. Aztán nézd meg ezt, akkor is, ha láttad már, csak, hogy tagadd az erőszakot. http://www.port.hu/kill_bill_kill_bill:_vol._1/pls/w/films.film_page?i_film_id=58384. Nézd meg újra, olvasd el újra, és gondolkodj a brutalitásról, közömbösségről, elfojtásról, vágyakról, igényekről, ösztönről. Pornóról és szerelemről. Művészetről, ami felülír.
