Partmann Tibor
Hantok kopogása
s csak kopognak
a hantok, mintha a
külvilág önkéntelenül
is visszafogott zaja
kérne bebocsátást a
gondosan gyalult
tölgyfedél mögé, az
örök csend épphogy
testszűknyi zugába.
s csak kopognak
a hantok, mint
szapora cipőtalpak
éles rikoltásai egy
fapadló hűvösén, és az
égbe kavargó tompa
nesz mintha valóban
egy végső menekülés
lábnyomait őrizné.
s csak kopognak
a hantok, és minden
egyes koppanással
tovább szűkül a jelen, míg a
létezés egyre nagyobb része
válik múlttá. S ami marad,
az csupán a szerves
valóság szervetlen
emlékké fátyolosodása.
s csak kopognak
a hantok, s így, rögönként
fedi el a szakadéknak
érzett gödörmélyt.
bár a halom alig
emelkedik a talaj szikkadt
szintje fölé, mégis egy
hegy súlyával térdel rá a
megváltoztathatatlanra.
s csak kopognak
a hantok, és vége,
s a gyászkendőként
hullámzó, olajfoltokkal
vakított óceánok sem
feszíthetnek olyan
távolságot, mint az
a végső, másfél
méternyi tömör föld
Tartósítás
A kiszárított virág nagyon
sérülékeny, könnyen eltörik,
végül elporladhat – mondod,
míg a tartósításra próbálsz
ki újabb módszereket. Most
éppen glicerin és lakk – biztos
valami botanikával foglalkozó
internetes oldalon olvastad.
Talán nem is a növényt,
hanem az adott pillanat
szirmainak múló kékjét
próbálod így konzerválni.
Nem tudom, a te egyik
kísérleti technikádnak
köszönhető-e, hogy közös
emlékeink tartósítása
tökéletesnek mondható – ezen
gondolkodom, amíg kezem
egy nylon zacskót babrál –
akár ezer év alatt sem bomlik le
pontok össze-visszasága
azt mondtad te ennek
az egésznek a végére
pontot tettél én meg
nem értettem hisz egy
pont odabiggyesztésénél
pontosabb lenne egy
felkiáltójel vagy csak
egyszerűen kiegyenesíteni
egy sarkot kitöltöd bennem
a rendelkezésre álló hiányt
pedig azt hittem hogy
szöveteim veszik fel
tárolóedény-bőröm amorfságát
ez lenne az össze-visszaság
anatómiája valójában azonban
nagyobb a rend mint egy
sorozatgyilkos agyában de
te ne lődd le előre a poént
inkább írjuk át együtt hisz
nem az a lényeg hogy valóság
legyen hanem az hogy igaz
Megjelent a Bárka 2020/2-es számában.
