Változatos múlt

 

ErdeszAdam_meret.jpg 

 

Gömbölyű a labda,

mégsem mindig gurul

 

A Századok 2020. évi 6. száma izgalmas tanulmánysorozattal köszöntötte Gyáni Gábort. A 70 éves történész barátai és tisztelői az ünnepelt munkásságához kapcsolódó írásokkal tisztelték meg a jubiláló akadémikust. A tanulmányok között akad egy futballtörténetről, pontosabban a futballal kapcsolatos történeti kérdésekről szóló írás. Gyáni Gábor kezdeményezője volt a tömegkultúra-kutatásának, Baráth Katalin Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei című munkája az ünnepelt tömegkultúra-történeti kutatásaihoz kapcsolódik.

Amint felfedeztük, hogy itt az „angol játékról” is szó esik, azonnal engedtünk kíváncsiságunknak. Hagytuk Pach Zsigmond Pál ellentmondásos történetírói pályáját (Kövér György), a Károlyiak birtokigazgatását (Szilágyi Adrienn), de még a jelenkortörténet mibenlétéről szóló kérdéseket is (Bódy Zsombor), s elindultunk arra, amerre a labda pattogott. Sejtettük, hogy szó lesz a régi Millenáris pályáról, a századforduló nagy focitörténeteiről, s csöppet sem titkoljuk, azt reméltük, olvashatunk a Ferencvárosról is. Nem csalódtunk. Azt gondoltuk, hogy azért nem lesz ez olyan könnyű út, mint amikor Gazdag József vezetget bennünket nagy európai arénák és felvidéki kiscsapatok pályáinak rejtelmes, de mégis oly ismerős világában. S nem lesz olyan könnyed, mint amikor Esterházy Péter után megyünk a tizenhatos mélyére. Ez nem brazilos csillogás, joga bonitó, hanem mértéktartó tudomány. Ebbéli várakozásunkban sem csalódtunk, Baráth Katalin írásában a futball teoretikusan megalapozott vizsgálat tárgyaként jelenik meg. Különösen az első félidő szigorú, ugyanis a tanulmány – akár egy labdarúgó mérkőzés – két részből áll. A második felvonásban már jóval könnyedebb játék folyik.

A tanulmány szerkezetét illetően ez azt jelenti, hogy a középpontban a futball magyarországi elterjedésének első évtizedei állnak, de a konkrét kutatás eredményeit bemutató részt megelőzi egy historiográfiai áttekintés, amelynek fő kérdése az, hogy is áll Magyarországon a tömegkultúra-kutatás tematikájába illeszkedő futballtörténet. Majd következik egy áttekintés a foci globalizációjának folyamatáról, s a tanulmány az „angol játék” első magyarországi korszakának bemutatásával zárul. Az utóbbi fejezetekben az angol–magyar labdarúgó kapcsolatok kapnak legnagyobb teret. Nagyon nem lepődünk meg azon, hogy a historiográfiai mustra azzal zárul, a hazai történettudomány kevés figyelmet szentelt a tömegkultúra múltjának, és még kevesebbet a futballnak. Mellesleg a széles nemzetközi irodalomra utaló bevezető részből az derül ki, a sporttörténeti kutatások máshol is a sporttal összekapcsolódó társadalmi kérdések kutatásának köszönhetően haladtak előre. Angliában a munkásosztály történetének vizsgálata fordította a kutatók figyelmét a futball felé, Németországban, Olaszországban és egyes közép-európai országokban a szélsőjobboldali mozgalmak feltárása tolta előtérbe a futball közegét és jelenségeit. Lényegesen nagyobb figyelmet fordított a labdarúgásra a szociológia, ám, mint Baráth Katalin megjegyzi, a szociológia területén a nagy ívű teóriákat nem támasztották alá empirikus történeti kutatások.

Pontosan fogalmaz a szerző, amikor azt írja: „tévedünk, ha a futballkultúrán belül zajló eseményeket kizárólag a társadalmi-politikai kontextus következményeinek tekintjük, és ez annál inkább igaz, minél közelebb járunk a pálya kezdőköréhez”. Nem kétséges, hogy a tömegkultúrának az az ága, amely már születésekor, a századfordulót követő években több nézőt vonzott, mint a lóverseny, az ugyancsak gyorsan hódító mozi vagy a színház, megérdemli a közvetlen kutatói figyelmet.

 

valtozatos_mult_foci.jpg

 

A globalizáció felé vezető úton fontos pillanat volt 1884, amikor az angol futballszövetség az arisztokrata mintát követő, felsőközéposztályhoz tartozó úriemberek normáival szemben engedélyezte a játékosok fizetését. A gentlemanek maradtak amatőrként a fehér sportoknál, a foci pedig szép lassan a városi kispolgárság és a munkások sportja lett. A játékot egyszerűsége, küzdő- és versenyjellege népszerűvé tette. A futballt a szurkolók lokális és társadalmi azonosságon alapuló szerveződése, az értékeket és hovatartozást megjelenítő szimbólumok alkalmassá tették a különféle identitások nagy erejű megjelenítésére. A stadionok pedig a különféle identitású csoportok szimbolikus összecsapásainak színtereivé váltak. Baráth Katalin többféle példát hoz erre a jelenségre. klubszinten a korai időkben más identitást jelentett az FTC és az MTK. A Ferencváros szurkolóinak többsége a kerület „kékgallérosaiból”, iparosok és munkások közül került ki. Az MTK hívei leginkább az Erzsébet- és Terézváros magánhivatalnoki, kereskedői státusú kis- és középpolgáraiból verbuválódtak. Egy Monarchia időszakában lejátszott magyar–osztrák válogatott meccs a nemzeti identitás megjelenítésére és megélésére adott alkalmat. A következő nagy lépés  az, amikor a tömegmédia a futballt a szórakoztatóipar legjövedelmezőbb ágai közé emelte, elmosva bizonyos korábbi identitáshatárokat. Például a Barcelona katalán híveinek a klubhovatartozás nemzeti identitást is jelent, míg a csapat elkötelezett magyar, román vagy éppen japán rajongóinak klubválasztása egészen más tartalommal bír. Ugyanakkor a futball – amint azt Baráth Katalin is hangsúlyozza –, ma is tökéletesen alkalmas területileg, társadalmilag eltérő és folyamatosan változó identitások megjelenítésére.

A tanulmány záró része az angol edzők, játékosok magyarországi szerepét tárja fel. A nézőpontok ismerősnek tűnnek, megszólal a rajongás és a sajnálkozás: miért pont az angol játékos ennyire jó, s nem a magyar daliák? Az angol csapatok magyarországi látogatásait bemutató fejezet sok finom, érdekes társadalomtörténeti mozzanatot tartalmaz.

Baráth Katalin tanulmánya tükre a futball hazai társadalom- és tömegkultúra-történeti szempontú kutatásának. Ezek a kutatások egyelőre az első lépéseknél járnak, a nemzetközi irodalom kínál teoretikus közelítési szempontokat, és születtek hazai részeredmények, ám hiányoznak a szélesebb forrásfeltárások. Ezzel a hiánnyal küzdött a szerző, írásának részei kimondottan érdekesek, de nem állnak össze szerves egésszé. A tanulmány stílusában fogalmazva: az eredmény fragmentált maradt. S azzal a tanulsággal is szolgál, hogy konkrét kutatások hiányát nem lehet teoretikus közelítésű szövegekkel pótolni. Az a történet, amit ez az úttörő tanulmány ígér, akkor születik meg, ha feltárják a klubok játékosainak és szurkolótáborainak társadalmi összetételét, a mögöttük lévő gazdasági erő forrásait, a futballal kapcsolatos kommunikáció jellegzetességeit és más hasonló tényezőket. Beláthatatlanul nagy munkának látszik, de aki a focit szereti, az derűs lelkű, bizakodó ember. A Celticet meg a Dinamo Zagrebet is legyőztük, hát ez is csak meglesz majd egyszer.

 


Főoldal

2021. május 21.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA