Lesi Zoltán
A ló meghal
Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek
Egyszer már angyalvért fejtem itt a csillagokból, hozzá képest szódavíz volt anyám teje. Ez egy részlet a tengernyi szövegből, amit egy kád forró vízből szavaltam el az imént. A leghosszabb magyar vers harmincnégy perc, és egyetlen levegővel kell mondani, mert a ló meghalt, és érezni kell a túláradást.
Aztán indulni kell, vagy legalább elbúcsúzni attól, aki elutazik, és várni, mint a babos szoknyájú asszonyok meg kerekfejű gyerekek. Kasikánk elmegy, emigrál, és száradjunk el a pódiumokon vagy nádler úr mázolmányain, ha megcsaljuk, amíg Bécset, Brüsszelt vagy Párizst járja. Nem Railjet viszi, és nem lesz wifi meg fullservice, csak hallgatag gyaloglás a német erdőkben. Fekete fák, fenyők és a sötéten kanyargó Duna, a véget nem érő síkság. Meg fogok dögleni, jajgat a faszobrász. Láttuk a halált, amint kétszer végigment a szobán. Jaj a rossz költőknek, eljön értük a félkrisztus, vagy a félfamentes kárhozat. Kassák Lajos egy megszállott, egy próféta. Érces, költői hangját a madarak nyelik el, de miután meghalnak, a fák tovább énekelnek. Kifulladásig.
Letekerem a hangerőt, be kell valljam, hogy én semmihez sem értek igazán, még sakkozni se tudok. Levágott testrészeim ringlispielen ülnek a kirakatokban, és már növényevő lettem a hentes kiabálásától. Legyek Párizstól keletre bárhol a 45 és a 49-edik szélességi kör között, ha most ide tudnám kapcsolni a szeretőm gyémántszemeit, fénye előtt elhajóznának a szalamanderek.
https://www.youtube.com/watch?v=smlx0hGw5U4
A vers:
http://mek.niif.hu/01400/01446/01446.htm#1
Eddigi Üzenetek a palackban
