Guildenstern és Rosencrantz szerepeiben
Gulyás Attila és Tege Antal
Fazekas Sándor
Hamlet – újratöltve
A Rosencrantz és Guildenstern halott bemutatóján egy érdekes előadást láthatott a Gyulai Várszínház közönsége. A Gyulai Várszínház, az Aradi Kamaraszínház és az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház közös bemutatója a The Tiger Lillies zenekar vendégszereplésével zajlott. Fazekas Sándor beszámolója.
Tom Stoppard a Hamlet két mellékszereplőjére építi fel a drámát: bár a király és a királyné a királyfi szívbéli jóbarátaiként jellemzik a címszereplőket, a Hamlet és Claudius közötti harc áldozatává válnak. Szándékukon kívül Claudius eszközei lesznek, így Hamlet végez velük, akárcsak Poloniusszal, majd Laertesszel is; közvetve Ophelia és Gertrud is e küzdelem áldozata lesz. Stoppardnál ez az abszurd szituáció a posztmodern létállapot metaforája: a két címszereplő üres énje, céltalan élete éles ellentétben áll Hamlet karakterével. A gyulai előadás alkotói a Hamlet szövegével dúsították fel a modern drámaíró szövegét; ezzel a darab intellektuális jellegét ellensúlyozzák a Hamlet látványosságával, akciódússágával. Az a rejtett erotikus feszültség pedig, amely a darab felszíne alatt munkál, meglehetősen nyersen kerül kifejezésre. Ahogyan ezt a plakát is mutatja, a tizenhat éves korhatár nem véletlen.
A plakát
A darab próbál különböző területek között egyensúlyozni, ám ezek tompítják egymás hatását. A sok ötlet nem állt össze egyetlen kompozícióvá, pedig a darabnak jó néhány pozitív vonása is van.
Az egyik üde színfolt Alexandra Gîtlan ihletett Opheliája. A bájos magyar akcentus mellett, amely illett a szerephez, különösen imponáló volt a záró rész gyönyörű angol kiejtéssel előadott, mélyen átélt virág-jelenete. A darab teljes játékidejében a színpadon kellett lennie, de a darab egyik biztos pontja volt. Karakterét jól formálták meg a dramaturgok és Tapasztó Ernő rendező: a fent felsorolt áldozat jellegű szereplőkkel ellentétben Ophelia mintegy részt vesz Hamlet bosszújában, így aktív, eseményformáló erővé válik.
Ophelia, háttérben a Tiger Lillies
Gertrud rideg, hatalom- és kéjvágyó olvasatot kap, és csak a mérgezéses jelenet során vált át abba az érzékeny, bűntudattól sújtott nőbe, aki végre – természetesen későn – őszintén tud és mer beszélni, ráadásul minden szereplő előtt. A két női szereplőnél sikerült ötlet volt a jelenetek sorrendjének megváltoztatása. Éder Enikő is szuggesztív alakítást nyújt, amelyből nem hiányzott egy-egy pillanatnyi humor sem, remek kontrasztot alkotva a rideg karakterrel.
Király és királyné
Mégis, túl sok a Hamletből, és túl kevés Stoppardból: a címszereplőknek, Tege Antalnak és Gulyás Attilának így kevés tér jutott, pedig többet érdemeltek volna. A modern darab intellektuális humorát, pengés párbeszédeit meghúzták, s így az abszurdot valósággal eltakarta a Hamlet, illetve a belőle előállított groteszk, burleszkszerű karikatúra. A Stoppard által írt fimadaptációban szinte megmarad az eredeti darab légköre, és arra építik rá, mint újabb metaszintet a cselekmény abszurd „körbeírását”. A két főhős tragikusan hal meg, még akkor is, ha abszurd körülmények között, és maga az eredeti darab is végig mintha Beckett és Shakespeare találkozása lenne a színpadon, szándékoltan felemás érzéseket keltve. A mostani változat azonban így adós marad mind Stoppard filozofikusságával, mind a Hamlet tragikumával. Ez sem lenne baj, ha ezek helyett valami groteszk, szatirikus, parodisztikus ábrázolásmódot kapnánk, és vannak is erre utaló vonások. A Köleséri Sándor alakította törpe-Claudius ananászevése például nagyon jól megalapozza a karaktert, és maga az ezt keretező jelenet is remekül megkonstruált, ám a király a darab során túl hosszan pufogtatja üres, hatalomféltést palástoló sablonjait, és nem tesz kellően veszedelmes benyomást, ráadásul hiányzik belőle a kételyt hordozó mélység, ami Claudiust igazán súlyos figurává teszi. A királyfi nem idealizált alak (az eredeti Hamletben is utalnak arra, hogy nem sovány, sőt), de ha ez motyogással, zavarossággal párosul, akkor nem tudjuk meggyőzni magunkat az egész konfliktus fontosságáról.
Királyi szkander
A The Tiger Lillies zenekar esete szimptomatikus: előző este még egy önálló, fergeteges Hamlet-dalfeldolgozást adtak elő (ők maguk egy híres Hamlet-előadás részesei is voltak korábban), ezen az estén azonban puszta betétszámokat adtak elő; jobban kellett volna integrálni őket a darabba.
A közönségnek tett engedmények és a sokféle közreműködő mintha megbéklyózta volna az eredeti darabok erejét és mélységét. Megyeri Zoltán Színésze, aki Opheliához hasonlóan lubickolt a szerepében, nagyon helyénvalóan teszi szóvá a nézők meghódítását; még ha ezúttal ezt nem is sikerült maradéktalanul véghezvinni, mindenképpen érdekes és provokatív előadást láttunk.
Fotók: Kiss Zoltán
