Beretvás Gábor
Tesztésnyilvánítás
Május 21-én vette kezdetét a X. Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, a TESZT. Az egy hétig tartó fesztivál tízéves jubileumához méltó műsorkínálattal kényeztette a színház szerelmeseit. Gálovits Zoltán kurátor, a fesztivál szervezője éveken keresztül járta a különféle teátrumokat és színházi rendezvényeket, hogy egyedi és frissen ható alkotásokkal nyűgözze le a temesvári közönséget, és egyben felkeltse a szakma figyelmét. A tíznapos fesztivál javarészt a manapság oly aktuális népvándorlás és egyéb hasonló társadalmi kérdések tematikáját járta körbe, úgy, hogy a válogatás az erdélyi, magyarországi alkotásokon kívül román, lengyel, spanyol, holland és még libanoni előadást is felvonultatott. Alább néhány kiemelkedő példa következik a műsor kínálatából.
A 2017-es TESZT nyitó előadása már eleve színvonalával és témaválasztásával megadta a fesztivál kezdő impulzusát. Schilling Árpád EXIT című produkciója a rendezvénynek otthont adó temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház, illetve a szerbiai Zombori Nemzeti Színház színészeit fogta össze egy közös színpadi megmozdulás erejéig. A britek Európai Unióból való kilépése miatt mind aktuálisabbá váló történet igyekszik rávilágítani arra, hogy mennyire is összefonódó a közép-kelet-európai sors. Az előadás során felmerülő kérdések, azaz a bevándorlás, kivándorlás, önismeret, önvizsgálat lesznek azok, amelyek majd meghatározzák a későbbi produkciók egyik fő irányvonalát is.
Lenyűgöző módon nyúlt a témához a spanyol Agrupación Señor Serrano rendező is, aki három társával szoros együttműködésben több mint egy évig tervezték meg aprólékos és mérnöki pontossággal összerakott multimediális performanszukat. A Hitchcock Madarak című filmjét alapötletként felhasználó Birdie egy olyan vizuális utazásra csábítja a nézőt, mely filozófiáját tekintve összefüggésbe hozza a madarak vándorlását, az áramlatokat, a háborúkat a pszichológiai manipulációkkal és a ki- és bevándorlással. A performerek előre legyártott makettjéhez több mint kétezer műanyag állat modellje, egy elhíresült fénykép alapján készült golfpálya pontosan felépített kicsinyített mása, illetve méretarányos földrajzi térképek voltak a díszletek. Sajátos technikai trükkjeikkel pedig részint a makett-asztalon, részint pedig a vetítővásznon szolgáltattak élményt a fokozatosan épülő, egyre tágabb horizonton mozgó gondolatmenethez.
Birdie
A menekültkérdés hajótöröttjeit igyekezett felkarolni az olasz Salvatore Tramacere is, így a zenei élmény iránt elkötelezettek is egyedi hangszerelésű élményben részesülhettek a TESZT szervezőgárdájának köszönhetően. Az 1997 márciusában elsüllyedt, menekültekkel teli albán hajó halottainak és túlélőinek katasztrófáját átérző, többszólamúsággal komponált modern zenei mű, A hajótörés (Katër i Radës) megint csak egy egyedi és egyben megrázó művészi élmény során segítette a nézőben a részvét átélését.
Hajótörés
Saját tragikus történetén keresztül mesélteti el testvérével Rabih Mroué író-rendező a libanoni polgárháború viszontagságait, hogy közelebb hozza a nézőket az addig nem túlságosan ismert helyzethez. A Felhőn lovagolok valós alapokon nyugvó történet, mely szerint a darab főszereplőjét, a saját nevén jelen levő Yassert eltalálta egy mesterlövész. Yasser bár csodával határos módon túlélte a fejlövést, de sérülése következtében részben elvesztette motorikus és beszédkészségét. A színpadi tér bal sarkában, a gyéren megvilágított íróasztali homályba burkolózott Yasser magnószalagokról kölcsönzött hangon, saját videofelvételeinek kivetítése útján próbálja tisztázni a saját múltját, úgy, hogy egyben részletes történelmi térképet kapunk a hazájában dúló belviszályok okairól és okozatairól. Az előadás egyik legmegindítóbb része a finálé, mikor a két testvér szimbolikusan együtt énekel, egy közös gitáron pengetve az előadást lezáró akkordokat.
Klasszikus írók szövegei is színesítették persze a TESZT programját. A ljubjanai Margareta Schwarzwald Intézet csapata példának okáért Csehov Három nővérének adaptációján keresztül próbálta megragadni az otthonról való elvágyódás képzetét. A színház egyik raktárában berendezett környezet már eleve sejtető gesztus volt arra, hogy Maruša Kinktől és csapatától nem egy szokványos feldolgozást fogunk látni. A teret mesteri módon kihasználó szereplők nemcsak hogy látványban és szövegben is modernizálták Csehov klasszikusát, közben a szerepeket is váltogatták.
Hasonló modernizációs folyamaton esett át a házigazda temesváriak Shakespeare, Sonnet 66 című produkciója is. A szonettformába tömörülő társadalomkritikai él húsbavágó módon jelzi Shakespeare örökös aktualitását. Így az ismert színdarabokból előbukkanó szereplők, Othellók, Macbethek, III. Richárdok, Rómeók és Júliák mondandói most mintha még rafináltabb módon tekerednének az ember nyaka köré.
Shakespeare, Sonnet 66
A művészi önvizsgálat színpadán állítja pellengére alanyait a bukaresti Gianina Cărbunariu, az Artists Talk című tévéstúdiós és egyéb szakmai beszélgetős helyzeteket idéző előadásával. A színpadi talk-show során olyan etikai kérdések merülnek fel, melyek erősen érintik a szakmai értékeket, legfőképpen a művész felelősségét.
Artist Talk
A művész felelőssége szintén szóba került a Janek Turkowski által fémjelzett Margarete kapcsán is. A lengyel színházi ember kutatási érdeklődését mondhatni a véletlen szülte. Az ószerpiac forgatagában ugyanis ráakadt egy pár filmtekercsre, és kíváncsiságának eleget téve megvásárolta őket. A fellelt szuper-8-as filmszalagok egy addig ismeretlen személy, a címszereplő Margarete utazások során összegyűjtött élményanyagát tartalmazták. Turkowski a látottak hatására elhatározta, hogy újrahasznosítja az elsárgult képkockákat, és dokumentált nyomozásba kezd a képeken szereplő nő és története után. Külön megható jelenet, amikor a 99 éves Margarette egy vetítővászon előtt újraéli több évtizedes emlékeit, a rendező jelenlétében. Továbbá nem elhanyagolandó tény, hogy az újra elővett celluloid ezen kívül adekvát bepillantást nyújt a letűnt szocialista korszak mindennapjaiba is.
Szintén az emlékezés lényegiségére mutat rá Sarah Vanhee is, Feledés című egyszemélyesében. A deszkáig lecsupaszított színpadra a belga művész az egy éve akkurátusan összegyűjtött szemetét pakolja ki kartondobozokból, ráérősen, míg az előadás végére szembesülhetünk az összegyűlt tárgyak feleslegességével. Monológja során a gyűjtögetés fontosságának illúziója lesz a vezető gondolati sík. A re-szelekciós alkotási folyamatban monologizáló művész egy fordított világot teremt mind maga és mind a néző számára. A haszontalanná vált kólásüvegek, fecnik és megannyi nélkülözhető vacak visszabontása révén a tárgyi emlékek feleslegességének párhuzamában megjelennek az egyaránt kidobhatóvá vált olvasmányok, beszélgetések és zenei élmények is.
Feledés
Nem a feleslegesség volt azonban a X. TESZT fesztiválra jellemző, ugyanis színes repertoárja kitört a színház falai közül, és előadásai szerte a városban, a szállodai szobáktól kezdve a Bega folyón való hajózásig szétterjedtek. Igényes bemutatói után igen élménygazdagon távozhatott róla majd’ minden néző és színházi bennfentes.
