Versek
„Így védett Papi a traumáktól, / és védett vele még sereg lélek-gyakornok, / éveken át tartó tréningeken / sok magasan képzett / lelki doktor.” Szuromi Pál verse.
„A huszonnégyes kórterem előtt / megtorpanok: hogy vigasztalhatnálak? / Hisz nincs erősebb s méltóbb angyal nálad, / s te haldokolsz.” Tompa Gábor versei a Bárkából.
„Letörlöm a hasamról a zselét, nyálkás, / mint halak teste, hunyorogva lépek ki az ajtón, / buszra szállok, és hazaviszem a testemben / bolyongó búvárt, hogy őrizzem tovább, mint víz / csöndjét a...
„én Veletek maradok / hűségesen, hogy a hűségesek / ‒ az irodalom, a zene, a művészetek ‒ / évszakaimba hazatérhessenek / s a szívetekre célzott fegyvercsövekből / galambok repdessenek / mert nekem az...
„Költészet és borral vegyes cukor, / Borotvahab, betegség és humor. / A kertemben nyílik ezer rózsa, / A szívembe ezer emlék róva.” Jóljárt Anita versei.
„Öngyulladáspontjához közelít, / vörös és habzik az alkonyat, / mint egy léghólyag, kitágul a tér, / szabad szemmel látni a kvarkokat.” Simon Adri versei.
„S miközben hamisan aranyló cikázásai / egy pillanatra / ámító ragyogássá / lobbantanák látszat-életünket, / a mennyboltot rozsdássá karcolva / eltakarják a csillagképeket, / s földi tükröződésükként...
„Egyre tisztább minden a sötéttel, / Megbocsátani csak így lehet, vakon, / Mást ígértem, mi lennék, középszer, / Egy tele sosem volt, címkézett flakon.” Grecsó Krisztián verse.
„mikor szakad már végre el ez a / kifeslett zubbony az utca felett, / buggyanások a pocsolyán, tócsák / a helyközin, ázott vonaljegyek, / távolsági tanár úr érkezik / – ingázások két ingovány között...
„én meg csak kiterülve feküdtem / a csendes űr egy meghatározhatatlan pontján, / és vártam, hogy végre újra / kacagjanak a bolygókon a gyerekek, / vagy legalább tűzzenek fel / az egész hátteréül...
