Kiss Judit Ágnes
A Négy Folyó Törzse (2.)
Harcban
A Négy Folyó Törzse
alig pár falu.
Név szerint ismerik, és név szerint
gyűlölik egymást.
Annál jobban csak a többi
törzset, ha vadászat során
találkoznak, öklüket és lándzsáikat
rázzák, köpködnek, és iszonyatos
szitkokat kiabálnak, melyeket
rajtuk kívül senki nem ért.
Szeretik a harci énekeket, a harcot
– melyben általában megverik őket –
sokkal kevésbé.
Békeidőben egymás felé rázzák
öklüket és lándzsáikat, és iszonyatos
szitkokat kiabálnak,
háborúban elhallgatnak,
vészjósló némasággal
cipelik lándzsára fektetett,
kifestett arcú halottaikat.
Lopás
A Négy Folyó Törzse a lopást
kézlevágással bünteti.
Kivéve azét, akinek sikerült
mindenkitől lopnia.
Ezt törzsfőnökké teszik, dicsérik
leleményességét, ajándékokkal
halmozzák el – visszautasítja mindet:
„Nem fogadhatom el!”,
hogy az éj leple alatt kétszer annyit
zsákmányoljon a kunyhók falai mögül.
Aszály
A Négy Folyó Törzse éhezik.
Nem volt eső már harminchárom napja.
Aszott bogyók és zörgő csontú zsákmány.
A szoptató nők teje elapad,
és kiálló bordájú gyerekek
ténferegnek a megégett szavannán.
Nem látnak be a főnök kunyhójába,
ahol kövér kecskék és duzzadó
gyümölcsök – a fehérember adománya –
állnak halomban. A sülő hús illatáról
azt hiszik, az orruk űz játékot velük.
Míg odabenn ég a tűz, rádobva
néhány összegyűrt papír nagy betűkkel
– a fehérember nyelvén –: NE HAGYJÁTOK
ÉHEN VESZNI A NÉGY FOLYÓ TÖRZSÉT!
Megjelent a Bárka 2022/6-os számában.
