Versek
Halmai Tamás
Báthori Csaba: Melankólia IVXLCDM
Látod? A buksi nemlét kitudódik
ma is. Pedig még horgadok tegnapban,
mint kék hold erdejében hóka vadkan,
s konyhától elpittyedek Duinóig.
Látom? Dehogy. Csak téged már, s furcsállak,
hogy kinézeted csupa belátások,
inkább a kenyérbélben beljebb ások,
és ajánlatot teszek az utcáknak.
Séta közben a lihegés is sóhaj.
Egy pöszmösz apó zsebében hajóraj,
másikban tenger, de szembe nem ő jön,
hanem egy svájci lektor. Zsenge fülpír
vall fülemre ezen a vásott őszön.
Egyszer mindenki Rilke lesz. Végül Ril.
2022. augusztus 09.
