Zalán Tibor
Felezőszonettek
Pályaudvar
A pályaudvaron a szájában vitte ki a
restiből a pálinkát a férfinak induló
vonatához Később danolt és táncolt egyenes
úton akár a bolondok végig Zuhanását
senki sem látta Nem látta senki soha többé
A piac fölé nagy madarak szálltak Csőrükből
pálinka és vér csöpögött a bádogtetőkre
Pálinka és vér csöpögött a bádogtetőkre
csőrükből Nagy madarak szálltak a piac fölé
Nem látta senki őket Nem látta senki többé
Zuhant akár a bolondok az úton végig De
táncolt és danolt közben egyenes derékkal A
pálinkát szájában vitte ki a férfinak a
vonathoz az induló restiből Nem volt aztán
Fekete por
A fürdőszobában még évekig ott maradt a
fekete por Beszivárgott a szemhéja alá
eltömte a pórusait szétrágta tüdejét
Még évekig fölriadt a félrevert szobában
A falról verejték pergette le a festéket
mikor meztelen háttal dőlt neki a hajnalnak
Odakint világít a dér Hajában az ezüst
Odabent világít a haja Dér és hajnali
ezüst benne Háttal dől a meztelen falnak A
festéket lepergeti a másik verejtéke
Még évekig félreverten riad a szobában
pedig a rohadt por a szemhéj alá csak később
pórusait tüdejét nem tömi el még magány
A fürdőszobában évekig sötét illatok
Zsák krumpli
A padról akár egy zsák krumpli Úgy fordult le hogy
kezével nem fékezte a zuhanást Az arra
szédelgő homelessek éhesen figyelték merre
gurulnak szét a holmijai Hosszú hajába
vér keveredett és a hideg terasz kosza Még
egy pálinkát kért neki Majd fölemelte és a
mentőket kérte Keze szája remegett Nincs baj
Keze szája remegett Baj van ha pálinkát kért
Mentőt inkább és közben a pálinkát emelte
Kosz keveredett hosszú hajába és némi vér
Holmijai elgurultak amerre homlessek
figyelték éhesen az arra gurulót De nem
fékezte kezével a zuhanást Akár egy zsák
krumpli fordult le a padról Utána kapott sírt
Kik maguk
Nem értette mi történik körülötte Csak állt
Tűrte hogy a falhoz vágják és beleüvöltsék
az arcába a kurva anyádat hogy dögölne
meg az ilyen mind a rohadt kibaszott gyilkosok
Valakit kivittek és nem hozták vissza Hanyatt
esett mikor kicsapódott a szekrényajtó Hol
találunk törülközőt Kik maguk Mit akarnak
Kik maguk és mit akarnak Beszélj törülközőt
hol találunk Kitépik a szekrényajtót hanyatt
esik tőle Közben valakit kivisznek Halott
a teste Hozzák vissza Kussolj rohadt kibaszott
gyilkos Mind ilyenek vagytok Dögöltetek volna
bent az anyátokban Ordítanak az arcába
Nem érti a szerepét ebben a történésben
A korláton
Pálinka és vér csöpög a bádogtetőkre Nincs
megállás ha kivérezni akar egy élet Ha
a halál látogat a hetedik emeletre
Az etetőben döglött madarak csipegetnek
jégdarát Kiül a korlátra a mélységbe néz
Nem ugrik Zokniban mégse illendő meghalni
Kifogás Nem mer ugrani még Ahogy élni se
Nem mer meghalni. Kifogás Nem mer már élni se
Zokniban mégse kellene a mélybe ugrani
Halott madarak gyűlnek melléje a korláton
Belemarkol a jégdarába Kabátja zuhan
helyette le a mélybe Ha kivérezni akar
egy élet nincs megállása a halál előtt Úgy
vér és pálinka szitál hideg bádogtetőkre
Rettenetes tűk
Rettenetes tűk Jó helyen a bordák rései
közé szúrva fölnyársalhatná velük a szívét
Eszében sincs Inkább a hülye eszét nyársalná
föl Kezet emelve magára kisebb bűnt követ el
mint ha másra Nem mentsége hogy ártatlan amaz
A tűk itt maradtak Fölemeli egyiket és
átszúrja vele a csomagolópapír eget
Föltépi csontja a csomagolópapír eget
Nem is a csontja Az itt maradt nagy tűk egyike
Nem mentsége hogy ártatlan A másikra gondol
A kisebbik bűnt követte el magán A földön
üres gyógyszeres dobozok Nagy tűk mindenfelé
A hülye eszét nyársalná föl Teátrálisan
a szívére tör A bordák rései közé szúr
Bocsánatkérőn. Részegen
Ujjával megérintette az ablak üvegén
a jégvirágokat Csak képzelte nem engedte
a kórházba vele a mentős És nem volt tél sem
Akkor már javában tavaszodott és a tavak
szeméről leolvadt a hályog Később kopogott
csak be hozzá Halkan mint írók szellemi kávé
házak ablakain Bocsánatkérőn Részegen
Bocsánatkérőek a részegek A szellemi
kávéházak ablakán kopogtatott be később
Hozzá is bekopog majd Ha a tavak szeméről
leolvadt a hályog Együtt lélegzik a réttel
Még nem volt tél És nem vitte magával a mentő
a kórházba Elképzelte később a kórházban
őt. Jégvirágot rajzolt az ablaka üvegére
Megjelent a Bárka 2022/1-es számában.
