Versek

 

 2._B__k_Timur_sz__nes.jpg

 

Bék Timur

 

A nemlét alakváltozatai

 

Félre se néztem, egy év elment:
idő-holtág, tao-görbület.
Kemény deszkákon egymás mellett
elbeszélgetünk mi nélküled.

S ha magam vagyok, hozzád beszélek –
így tud még lenni, látod, a lélek;
ez maradt, emlékek, egy dobozka por,
és a csalfa érzés, hogy vagy valahol.

De lesz majd, Apám, hogy emlék sem leszel,
csak történetek – ismert ismeretlen,
ez a vers (nekem is) túlélésre kell,
ha találkozunk a semmi-ligetben.

Mert előbb-utóbb, minden hiába,
átköltözünk hőenergiába:
Így leszünk, mint hunyt csillagok szoktak,
részei a kozmikus titoknak.

- - -

Nyílni, mintha szirmuk volna:
ez a dolgok végső dolga.
Illatozni az éjbe, mígnem
elillannak ébenében.



Kilincsek

 

háziorvosi rendelő
önkormányzat
temetkezési vállalkozás
otthon
egyre könnyebb lenyomni
egyre nehezebb elengedni

 

Mézga

 

Most minden jó, és olyan ritka ez!
A ráncokon mézgát növeszt a Nap,
ezentúl az égbolt nyitva lesz,
és letelepszik a pillanat:

Pókháló-mandala a fényben,
mézgát növeszt a nap a ráncokon;
Minden rendben van, csak én nem,
de ember vagyok – alkalmazkodom.

 

Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.


Főoldal

2021. október 27.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái
Hol van a világ közepe?Képek a történelem elveszett színpadáról
Miterkó Pál rövidprózája a Hajóhíd rovatbanHőnyi E. Katalin: Szükség
Boza, az újévi feltámadásitalGondatlanságból elvadult csicsóka?
Hodossy Gyula: Amikor sárgulni kezd, foltokbanTatár Sándor verseiBecsy András versei Balázs Imre József versei
Haász János: KorrepetálásPatak Márta: TetraplégiaEgressy Zoltán: TurbulenciaFekete Vince: Porlik minta…
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA