Simon István
Ezerkilencszáznyolcvanegy december tizenhárom
Disznóölésen voltunk nagyszüleimnél
aznap hatkor keltem bár gyerekként
rám még nem számítottak
az ablakból néztem
a névtelen disznó haláltusáját
az ólból kieresztették
próbált elfutni
de leteperték
nyakon szúrták
visított vergődött
de fogyott ereje
vérét tálba eresztették
reggelire sütik majd meg hagymán
kész is lett mire megperzselték
öregember volt a hentes
vékony s beteges
nem olyan amilyennek szakmája alapján elképzelnéd
nagydarab zsírtól fénylő arcú hústoronynak
lassan dolgozott de jó kolbászt csinált
ezért ragaszkodtunk hozzá
délre ebéd is lett már a friss húsból
pörkölt és sűrű leves
azt kanalaztuk
félretettük addig a munkát
a rádióban a déli harang szólt
majd elmondták a híreket
Lengyelországban Jaruzelski tábornok
szükségállapotot vezetett be
a felnőttek elhallgattak
megállt kezükben a kanál
valaki végre megszólalt
okoskodva mondta
erre számítani lehetett
várható volt
az oroszok nem hagyják
olyan volt már a helyzet
mint a cseheknél hatvannyolcban
felhozhatta volna persze
akár ötvenhatot
de akkoriban nagy társaságban
arról nem beszéltek
és szűk körben se nagyon
volt ugyan de túlélte az ország
az okosabbja otthon várta mi lesz
aki belekeveredett de volt esze
Nyugatra ment
mindenki tanult az ügyből
az emberek és a hatalom
Kádárnak köszönhetően
most zsíros disznóhúst eszünk
aki akar boldogulhat
nem söprik már le a padlásokat
mint Rákosi alatt
egy ideig csend volt
majd megszólalt a hentes
a beteges öreg
a háborúról beszélt
amikor katonaként
vitték őket a frontra
vagy már vonultak vissza
lerombolt szláv városokon át
ahol szomorú szőke anyák
a pályaudvarok mellett
élelemért testüket árulták
szörnyű oda nem illő történet volt
szerencsére hamar abbahagyta
inkább a tajgáról
a végtelen erdőről mesélt
hol hadifogolyként a fát irtotta
válogatott epizódok voltak
derűs pillanatképek
a rosszról akkor beszélni
nem lehetett
pedig azóta beteg
tönkrement mindene
valójában még most sem
túl öreg
véget ért az ebéd
maradt még
munka jócskán
este lett mire minden kész lett
tepsiben sült a hurka a kolbász
a következő nyáron meghalt a hentes
mikor télen öltünk
új ember jött
fiatalabb
aki délre elvégzett mindent
Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.
