Versek

 

 N__gr__di_G__bor_m__ret.jpg

 

Nógrádi Gábor

 

Anya

 

Mindent neked köszönhetek,
eltört gerincű
örök látogatóm:
a kínt, a könnyeket.
Mégis majd’ szétfeszít a hála.

(Hatvan évig
inkább szerettem volna
lenni nála,
vele.
Pöröltem, átkozódtam,
mint Attila,
de nem ment bele.)

 

Apa

 

Amit én mondtam,
fiam mondja,
fiamnak meg a fia mondja,
fiam fiának fia mondja;
egymás vére, sorsa, bolondja.

Viszi fiát mind égi paranccsal,
reszket fölötte éles vassal…!

Baj van, ha késik az angyal.

 

Nem én, nem ő

 

Aki ütött, nem én voltam.
Szóval, tenyérrel: az nem én.
És nem ő volt, aki ütött,
mikor ütött, szegény.
De én voltam, ki bénultan állt,
amikor tenni kellett.
És nem én, aki kiabált
a síró gyermek mellett.
És én voltam, s nem én voltam.
És ő volt, és nem ő.
Azt tettem, mit nem akartam.
Nem tenném, de már nincs idő;
sem én, sem ő nem bújhatunk elő.

 

Megjelent a Bárka 2019/3-as számában.


Főoldal

2019. július 15.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png