Németh Zoltán
A házasságszédelgő
Mottó:
„Vigyázat! A macskánk lop!" - ez a röpirat virít sokfelé egy svájci városban, mert
egy kleptomán macska immár vagy száz holmit vitt haza. Az állat gazdája nem
akart cinkos lenni, és kiragasztott feliratokon tudatta a tolvaj kilétét, továbbá lakcímét,
ahol átvehetők a holmik, amelyek zöme ruhaféle: kendő, bugyi, harisnya.
A gazdi, Margrit Geiger szerint az ő kamaszfiát akarja lenyűgözni az „ajándékokkal".
Állatorvosuk tanácsa szerint a legjobb tudomást sem venni az olyan állatról,
amely lopkodással próbálja felhívni magára a figyelmet.
Gyerekkorodban Te nem akartál hozzábújni
a meleget adó bundához, tollhoz, pikkelyhez?
Átölelni a kutyust, belemerülni a szénával teli
szakajtókosárba, Tyúkanyó mellé?
Melledre ölelve simogatni a lágyan doromboló Cirmit?
Mindebből logikusan következett, hogy 18 éves
koromtól a szerelmet, a Nagy Ő-t Alfred Edmund Brehm
Az állatok világa című halhatatlan remekében
kerestem, kutattam. Ez a klasszikus mű volt
az én Playboy magazinom, társkereső randihelyem,
mindentudó kézikönyvem. Például a méhészborzok.
A kevésfogú erszényesek mindig megmozgatták
a fantáziám. A gyapjas hangyászsün!
Vagy a rendszertan! Emlősök. Már a szó is mennyire
vizuális és izgató, nem? Emlősök 1. alosztálya:
Egyhüvelyűek (Monodelphia). 2. alosztály
(ki sem merem mondani): Kéthüvelyűek (Didelphia).
3. alosztály (perverzeknek?): Madárhüvelyűek.
(Ornitodelphia). Mi lehet az? Lázasan kutattam.
Puhatestűek, mohaállatok, pörgekalapúak.
Állati véglények könyve.
Ó, a mindenre kapható véglények!
Tömlősök, szivacsok. Bacillusok!
A kerekszájúakról nem is beszélek.
Kerekszájkorongúak, érted? A Földközi-tengerben
gyakori Bugula plumosa! Vagy a Tubulipora flabellaris:
„ennek a nyílása ugyanis a rekesz végén van, tág
és megszűkülés nélkül megy át a lágy elülső részébe."
Idéztem Brehm könyvét.
Azonban álmomban sem gondolhattam, hogy
valaha egy négytengelyes kovaszivacs vagy
egy kehelymedúza lehetne a feleségem.
Szállj le a földre, mondtam magamnak.
Maradt tehát egy közönséges barnamedve,
vagyis ursus arctos, akihez rendszeresen eljártam,
amikor a Humberto vándorcirkusz városunkban tartózkodott.
Állíthatom, valóban mély lelki kapcsolat
alakult ki közöttünk pár nap alatt. De vonakodott házasságtól.
Én már meg is alkudtam a főigazgatóval a lányért
fizetendő összegben, amikor hírt kaptam,
a menyasszony meglépett, s azonnal keresni kell.
Öten voltunk a csapatban, egy poprádi vadőr,
aztán a cirkuszigazgató, az idomár, a bűvész meg én.
Nemsokára nyomokat fedeztünk fel a radványi medveles
közelében, aztán negyedórás üldözés közvetkezett.
Már majdnem sikerült szemkontaktust létesítenem vele,
olyan könyörgőset, ami hatni szokott a nőkre,
amikor hihetetlen szerencsétlenségemre kiszaladt
egy erdei mellékútra, ahol épp a helyi polgármester biciklizett,
s az úgy megijedt a medvétől, mintha ördögöt látott volna,
azon nyomban lepattant a bicikliről,
s hanyatt-homlok menekülve az erdőben húzta meg magát.
A medve meg, az én medvemenyasszonyom meg
abban a pillanatban felpattant a biciklire, s már tekert is tovább.
Sóbálvánnyá meredten követtük, amíg csak el nem tűnt.
A csalódást csak nehezen tudtam kiheverni.
Bújtam a Brehm-monográfiát keményen,
böngésztem az internetes társkeresőket,
amikor végre híre jött egy házasodni szándékozó
szombathelyi csivavának. A nagytestű menyasszonyokból
egy életre kiábrándultam, ezért boldogan készülődtem
a háromszáz kilométeres autóútra a családdal.
Ó, a párom! A mexikói meztelenkutyának is nevezett
(ugye, milyen erotikus már a név is?!)
„csivava és gazdája többnyire gúnyolódások céltáblája.
Pedig ez a rendkívül harmonikus, arányos testfelépítésű
jószág igazi jellem (...)." Tovább idézem a szakirodalmat:
„Viselkedésében van valami szokatlanul emberi (...)."
„Ő a világ legkisebb termetű,
de hatalmas szívvel megáldott kutyája.
Ölebként tartják (ez izgi!!!), holott igen tanulékony,
igazi (...) temperamentumos kiskutya. (...)
Csak lakásban lehet tartani,
de télen a magányos emberek ideális társa..."
Igen, igen, ő kell nekem, ő lesz az enyém!
Izgatottan készültem az útra.
A menyasszonynak valódi divatos,
rózsaszín Trixie Fashion nyakörvet vásároltam,
kiváló minőségű, bőrhatású anyagból,
hófehér Swarovski kristályokkal díszítve.
Hazafelé boldogan ültünk a hátsó ülésen
mi, fiatalok. Terveztük a jövőt.
Aztán a gyönyörű esti szürkületben
félúton, megálltunk egy benzinkútnál,
mert a drágámnak pisilnie kellett,
s míg a többiek bevonultak a büfébe és a mosdóba,
az én kedvesem vidáman szaladgált a füvön,
pisilgetve, kaparászva, boldogan futkározott
körbe-körbe, vakkantgatva, amikor, jaj,
amikor egyszer csak egy sötét árnyék húzott el
a fejem felett, s a bagoly, mert bagoly volt, nem vitás,
hopp, egy pillanat alatt lecsapott rá, elkapta őt,
s már vitte is, rózsaszín nyakörvestül,
Swarovski kristályostul.
Mire kiérkezett a család örömapástul, örömanyástul,
már magányos farkasként ácsorogtam a kocsi mellett.
Akkor aztán nagyon elkeseredtem.
Rájöttem, fölösleges mérlegelni,
fejest ugrottam tehát az első lehetséges párkapcsolatba
egy mexikói kardfarkú hal személyében.
A villamoson ismerkedtünk össze.
Imádtam az ennivaló kis száját, nagy, fekete szemeit,
lezser, vagány kis uszonyait. Bejött nekem.
Szifó, sziffi, xiffike, így becéztem.
Minden pénzem akváriumi mohába fektettem,
vízi hortenziába, táplálékkiegészítőbe.
Jól megvoltunk.
Amikor aztán elszántam magam,
s egy tiszta kapcsolat megkoronázásaként,
mert hiszen még a kezét sem foghattam meg,
végül feleségül kértem őt,
mintha már nem az én kis Sziffikém lett volna.
Testi változás, ha értitek.
Nem, nem az elhízásra gondolok,
amely az anorexia nervosával könnyen megoldható.
Másféle testi változás.
Elkezdtem utánaolvasni a dolognak.
Az eredmény megdöbbentett.
Idézem: „Az egyik legérdekesebb,
de tenyésztésekor gyakran nemkívánatos tulajdonsága
továbbá a szifónak, hogy nemváltásra is képes.
Vagyis ivarérett, akár éveken keresztül nőstényként
funkcionáló állat szaporodóképes hímmé alakulhat át. (...)
Ez a jelenség általában akkor következik be az akváriumban,
ha nincs, vagy kevés a hím egyed,
de ezek nélkül is bármikor átalakulhat a nőstény. (...)
A rendszeresen párzó és szülő nőstények
általában megtartják eredeti nemüket."
Ó, hogy gyűlöltem őt is és magamat is, de legfőképpen
konzervatív neveltetésemet a házasság előtti nemi élet
tekintetében. Férfi lett a menyasszonyomból,
az én drágaságomból, a vízipálmákkal berendezett
lakosztály királynőjének töke nőtt!
Lelkileg teljesen összeomoltam.
Három hónap szanatórium, hegyek közt.
Állatok nélkül. Brehm nélkül.
Nemrég azonban megoldást találtam.
Továbbmegyek az úton, ha a boldogság a tét.
Nőstény bacilust keresek, házasság céljából.
A főorvost alaposan kikérdeztem, helyesli.
Brehm is sok érdekeset ír róluk,
izgatottan várom a kalandot.
Remélem, ő életem végéig nem hagy el.
Megjelent a 2011/5-ös Bárkában.
