Becsy András
A hetedik
Álmomban kísértett Tamara,
ő volt a szerelem szamara,
agyilag hibádzott,
nem szólt, csak iázott,
amikor rám cuppant a fara.
Állatidomár volt a Sára,
azt mondta, csináljuk, akár a
kutyák a rakparton,
nem volt nála pardon,
hátizsákként húzott magára.
Majd jött a Négy Mancs-tól Agáta,
a biológia barátja,
mint libát, úgy tömött
két akció között
fent és lent felváltva magába.
„Kiváló Dolgozó" volt Ivett,
tárcámból mit lehetett, kivett,
mit mondjak, rászolgált,
itt volt vagy fél órát,
de az tán két hetet is kitett.
Zárdából szökött el Johanna,
a hírnévért tűzbe rohanna,
mondta, leápolna,
hogyha a kápolna
falán őt zengné egy hozsanna.
Hatodik ágyasom Franciska,
a kis liliputi artista,
bár nőtt csak apróra,
megérte a próba,
mutatványból nagy volt a lista.
Irodalmi igénnyel Klára
fülébe súgtam: kéne mára,
vállat volt, úgy mondta,
ez nem az ő gondja,
s hogy: „ A hetedik te magad légy!"
Megjelent a Bárka 2009/4. számában
