Prózák

 

 5.H__y_J.jpg

 

Háy János

 

Az új nő

Részlet a Cégvezető című regényből

 

Évek teltek és megpróbált elégtételt venni számtalan férfin, aki feltűnt az életében, de amikor előállt például ezzel az erkölcsi dumával, hogy én veled csak akkor, ha már szakítottál a feleségeddel, mert szerintem az nem tisztességes, hogy velem és közben otthon, meg amúgy is nem is tudnék, ha az jutna eszembe, hogy te egy másik napon vagy épp azon, amikor velem is voltál, leszel otthon is azzal a nővel. Na, ilyenkor a legtöbb férfi azonnal nyúlcipőt vesz, és soha többet vissza nem jön, mert épp azt nem kapja meg, amiért belement ebbe a kapcsolatba, hogy minden óra, amit a nő megszelídítésére fordított, tulajdonképpen kidobott időnek számított. Haragudott magára ez a férfi, hogy a munkahelyen nem épp egy másik nővel kezdett, vagy épp azon a szórakozóhelyen miért pont ezt a nőt szólította le, amikor volt ott egy másik is, akivel biztosan működött volna minden. Nem, a legtöbb férfi, amikor ez a mondat elhangzott, legfeljebb még azzal próbálkozik, hogy esetleg egy utcai ölelkezéssel a testet úgy fel tudják lobbantani, hogy ledőlnek a falak, és már tényleg majdnem úgy nézett ki, mert látszott, hogy ez a nő benne van a dologban, legalábbis a teste ezt a választ adta a kérdésre, hogy ugye akarod. Akarom, mondta a test. Ha akarod, mondta a másik test, akkor olyant fogok csinálni, hogy minden lélek lesz, érted, értem, mondta a nő teste, s hogy milyen különleges, hogy a test átlényegül lélekké, hogy ilyet tényleg csak Jézus tudott csinálni. Á, mondja erre a férfi teste, régen mindenki tudott ilyet, csak a szerzetesek miatt már alig tudja valaki, mert a szerzetesek, mert nekik nem lehetett szexelni, kitalálták, hogy a test az külön van, csak, hogy másoknak is rossz legyen, ami különben automatikusan jó, és úgy jó, hogy semmi más nem kell hozzá, csak két ember. Holott, mondta a férfi teste, a test a lelke mindennek, szóval az egész egy nagyon mély, a Jézus is megmondhatja, spirituális élmény, olyan, mintha feloldódnál anyád méhében. A férfi ezekből a gondolatokból szóban még párat meg is osztott a nővel, mert a cél elérése szempontjából rendkívül hasznosnak vélte, meg tudta, a nők szeretik, ha a férfi beszél. De hiábavaló volt az igyekezete, a nő nem kívánt ezen a spirituális úton továbblépni, megint behozta az erkölcsi aggályait, amely aggályoknak persze semmi köze nincs a léthez, mert olyan, hogy erkölcs, nincs, csak olyan van, hogy valami lehetővé teszi-e az életet vagy nem, s ezek az erkölcsök itt a férfi számára ezt nem tették lehetővé, mert ez épp a nő életakaratát volt hivatva szolgálni. Nem, még véletlenül se higgyünk afféle tisztasági szándéknak. Senki nem tiszta, vagy épp mindenki az, mert ilyen, hogy tisztaság, nincs, ez is csak egy olyan fogalom, amit az életakarat becsomagolására találtak ki az emberek, mint minden erkölcsi törvényt. Szóval nem, gondolta a férfi, és visszahúzta a kezét, nem akarta látványosan csinálni, de egy férfi nem tud ilyet nem látványosan csinálni, a nő rögvest látta, miről van szó, ha nem adja magát, akkor veszti ezt a férfit, és igaza lett, mert ez a férfi már másnap ridegen beszélt vele, mintha korábban nem a nadrágjában és a szájában matatott volna.

Csak te voltál olyan ostoba, aki beszopta ezt a hülye dumát, csak te voltál, aki megértette a lány nemlétező erkölcsi aggályait. Azt hitted magadról, hogy ravasz vagy, olyan, aki minden üzletet remekül lebonyolít, de nem. Egy buta vagy inkább úgy mondanám, nem túl okos lány, aki végül diplomát sem szerzett, mert a játékgyáros miatt végül ott hagyta az egyetemet, legalábbis ezt mondta, de valójában utált tanulni, csak egyszerűbb volt másra fogni a döntését, és mást hibáztatni amiatt, amit végül is a saját adottságait belátandó kellett meghoznia. Ez a nem túl okos lány túljárt az eszeden. Te elhitted és hazamentél, hogy tegyél valamit, mert mondta a nő, hogy nagyon szeret, ezt a mondatot aztán tovább fokozta, mint oly sokszor már eddig is, hogy még senkit nem szeretett így. És te ezt is elhitted, hogy te vagy az a kiválasztott, akit valaki ennyire tud szeretni. És ha ezt az apró részletkérdést, mondta, s közben megsimogatta a kezed fejét gyengéden, ahogy úgy gondoltad akkor, hogy még senki nem simogatott meg, ha azt az apró részletkérdést, hogy feleség, elrendezik, akkor örökre a férfié, vagyis a tiéd lesz. Amit ő, mármint a nő is hőn akar. Nem is akar ennél jobban semmit, minden egyéb, amit akart, az ehhez képest mellékesnek látszik. És itt nem is hazudott, mert tényleg élére állította a dolgokat, mert nem akart tovább csetleni-botlani a párkeresők seregében. Pontosan látta, ha ez most nem jön össze, milyen lépések vannak előtte, s hogy ezek a lépések miképpen fogják amortizálni az öntudatát, s ez az öntudatvesztés és az eltelő idő miképpen rontja le, egyre lejjebb a testét, egyre lejjebb és lejjebb lévő férfiak irányába, míg a végén úgy jár, hogy egy teljesen reménytelen férfitól lesz gyereke, vagy még az sem, nevelheti egy otthonról kitett férfi gyerekét vagy gyerekeit. Azokat kell majd a barátnői előtt a gyerekeimnek neveznie. A barátnők pedig, mikor elmegy a kávézóból, azt mondják, tényleg azt hiszi, hogy azok a gyerekek, akikhez tulajdonképpen semmi köze, valójában az övéi. Á, nem, mondja a másik barátnő, csak ebbe menekül, mert más nincs. Ki gondolta volna, s akkor kimondják a nevét, hogy épp ő fog így járni. A mi életünk mégiscsak, még ha a házasság, hát finoman szólva nem százas, de legalább ott vannak a gyerekek. Pedig a gimiben tényleg ő vitte a prímet. Biztos rossz szép lánynak lenni, mert nem vagy hálás azért, hogy végre valaki választott, mert azt hitted, te vagy, aki választ. Holott, mondta a másik nő, egy férfi sem akar olyan nőt, aki túl jól néz ki. Ki akarna egy ekkora kockázatot bevállalni az életében.

És akkor te gyötrődtél napokon át, és nem mertél előállni a feleségednél a szakítással. Ezerszer végiggondoltad, és minden hajnalban ezt játszottad fejben, hogy megmondod, mert már nem bírtál a feszültségtől végigaludni egy éjszakát sem. De te olyan gyáva vagy, hogy képtelen vagy magadtól egy döntést meghozni, s azzal a döntéssel előállni. Ehhez is a feleséged kellett, aki rákérdezett, hogy mi van veled, s te mondtad, hogy semmi, csak sok a gond, épp autóban ültetek. A munkahelyen, kérdezte a feleség. Hát igen, ott, mondtad, bár a munkahelyen nem volt semmi gond, hacsak azt nem vesszük, hogy ez a nő épp a munkahelyeden dolgozott titkárnőként. Annyira közhelyes minden, hogy a haverjaidnak el sem merted elmesélni, hogy a saját titkárnőddel. Ez olyan, amit már a kabaréban sem lehet mókásan előadni, mert ha meglátsz egy olyan jelenetet, ahol idősebb férfi ül egy íróasztal mellett, és bejön egy látványos nő, akit épp a minap alkalmazott ez a komoly, íróasztalos férfi titkárnőként, na akkor azonnal elkapcsolsz onnan, mert pontosan tudod, egy unalmas jelent következik, arról, hogy miképpen akarja a főnök megdugni a titkárnőt, a titkárnő pedig szétdúlni a házasságot, egy sikeres, polgári életet, na, akkor aztán még benyit a feleség is, aki persze öreg is meg kövér, mintha ez lenne a feleség princípiuma. Hát igen, olyan életúton indultál el, ami már a kabaré szintjén sem artikulálható, mert annyira unalmas és érdektelen.

A barátaidnak azt mondta, hogy egy raktáráruház parkolójában futottatok össze, oda kellett menned, mert szükség volt egy kerti szerszámra, mondjuk, sövényvágóra, hogy a túlnőtt kerítéssövényt visszavágjad, és hogy a nő segítséget kért, hogy kiálljon, mert valaki beszorította a kocsiját, úgy parkolt, hogy alig volt hely kiállni, mert persze néhányan úgy parkolnak, hogy egyáltalán nem figyelnek a másikra, mondta a nő. Ez egy ilyen ország, mondtad te a barátaidnak előadott mesében, hogy mindenki rohadt önző, ezt hozta a rendszerváltás. Én nem tudom, mi volt előtte, mondta a nő, én akkor még nem éltem. Na, mondtad te a kitalált mesében, akkor én rájöttem, hogy ez nem csak jól néz ki, de nagyon fiatal is. Kapóra jött, mondtad akkor, s nagyon szerencsés mesehősnek gondoltad magad, a barátaidhoz képest kiváltképp, hiszen ez nem velük történt meg, hanem veled. Persze tényleg volt egy ilyen esemény egyszer. Nem vetted észre, hogy a barátok illedelmesen hallgatnak, mert mindenki tudja, hogy ilyet egy nő csak azért csinál, hogy felszedjen egy férfit, vagy hogy éreztesse vele, hogy az a férfi milyen ügyes, és nélküle tényleg a világ kereke megállna, legalábbis a nő számára. Valójában a nő maga állt be úgy, hogy nehéz legyen kiállni, szóval maga módolta ki az egészet még jóval a férfivel való találkozás előtt, és ott sétálgatott a parkolóban, hogy mikor lát meg egy olyan férfit, akit érdemes volna nyakoncsípni, szóval olyat, aki egy drága kocsiba szállna be éppen. Ez az ismerkedési történet épp olyan nevetséges volt, mint a titkárnős, de te azt hitted, nagyon eredeti, mert soha nem tudtál semmi eredetit kigondolni, csak olyat, amit már valahol hallottál, de persze az eredeti forrásra már nem emlékszel. Hogy épp egyik a barátaid közül mesélte nem is olyan régen, épp azon a helyen, ahol most is ültetek, hogy így járt egy parkolóban, s hogy tudta, hogy van ez a módszer, úgyhogy csak fogta és felszedte a nőt, megdugta párszor, és lelépett. Végül is nem az ő búráját baszták át, nem igaz? A haverok meg nevettek, s gondolták, majd ezt ők is kipróbálják, mert nekik is kellene néha egy külső vincseszter. Így mondták, és ezen nevettek, de persze a többségnek nem volt olyan kocsija, ami a célnak megfelelt volna, szóval maradtak az álmodozás terepén, amúgy is annyit ittak, hogy épp elég valóság volt nekik az álom, az ágyba cipelt szeretőkről. Még jobb is volt, mert olyan volt az a nő, amilyet a leginkább akartak, s nem kellett fárasztó testmozgást végezni, nyugodtan belealudhattak a szexbe, senki nem kérte rajtuk számon az élmény elmaradását.

Ott ültetek az autóban a feleségeddel, te meg nem mondtál semmit, amikor egy parkolócédula lesodródott a feleség ölébe, mert olyan zsugori vagy, hogy nem akarsz mobillal parkolni, mert sajnálod az esemesköltséget, kiszámoltad, hogy úgy olcsóbb, ha belövöd pontosan az időt. Hiába kerested meg a többszörösét annak, ami a mindennapi életedhez kellett, képtelen voltál felszámolni magadban az elemi zsugoriságot, időnként, ha a családodban valaki feleslegesen költött, képes voltál órákon át a puritán erkölcsökről hangzatos mondatokat zengedezni, holott csak a pénzt sajnáltad, amit egy szerinted túlárazott használati tárgyra költött az a családtag. Ezen a parkolócédulán volt egy olyan helyszín, amiről a feleség nem értette, mit kerestél ott, és rákérdezett, hogy mit kerestél ott. Hol, kérdeztél vissza, mintha fogalmad sem lenne arról, hogy miképpen került oda az autód. A feleséged megismételte a helyszínt. Hát ott aztán te nem jártál, az biztos, nyomatékul hozzátetted, hogy talán soha életedben nem, mert aki Budán él, az Pestre csak vészhelyzetben téved. De mégis mit, kérdezte újra a feleség. Nem emlékszem, mondtad, én voltam ott, kérdezted magadtól is, mire a nő mondta, hogy nem is rövid időt. Te meg úgy tettél, hogy ezt már tényleg nem érted, a helyszínt sem, de a hosszú időt végképp nem, mert hogy is tölthet ott el az ember hosszú időt, ahol tulajdonképpen nincsen. Amúgy az is látszik a parkolócéduláról, hogy mennyit, kérdezted, mert kicsit idegesítő volt számodra, hogy egy ilyen kis cetli mennyi mindent képes elárulni az életedről. Igen, mondta a nő, bár valójában nem ellenőrizte, hogy mennyit, csak azért mondta, hogy végre kiugrassza a nyulat a bokorból, amely nyúl itt ugye az információt jelentette. Ez a legkézenfekvőbb női taktika az információgyűjtésre, hogy úgy tesznek, mintha sokkal többet tudnának, mint amennyit tudnak, és akkor a férfi hajlamos arra, hogy na, ha már úgyis tudja, akkor tisztességesebb előállni az igazsággal, amúgy is elege van már a hazudozásból, ő egy őszinte ember, akit csak ez a hülye szerelmi ügy kényszerített arra, hogy ne mondjon igazat, mondjuk, hazudni azért nem szokott, legfeljebb elhallgat bizonyos információkat, de bizonyos szempontból ugye az is hazugság, és kitálal a történtekkel, s persze piszkosul meglepődik, amikor kiderül, hogy a nő konkrétan semmit nem tudott, ám most a konkrét tudástól teljesen kikészül, és az egész addigi életük egy másodperc alatt romokban hever. Biztos emlékszel, ha már ennyit ott voltál, soha nem szoktál arra menni, és a férfi, aki ez esetben te voltál, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy egy új ingatlanajánlatot kaptam, s azt néztem meg, merthogy ingatlanokkal kereskedett, szóval végül is bárhol is lehetett volna a városban, rögvest előállt az igazsággal, hogy

És megnevezted a nőt, aki most a te pecséted, hogy ővele találkoztál, és hirtelen kiömlött belőled, hogy szerelmes vagy bele, s hogy mennyire megváltozott benned minden, és hogy csak azzal a nővel tudod elképzelni az életedet, s ezennel be is jelented a költözést és a válást, és akkor egy parkolás, mondjuk úgy, hogy tulajdonképpen ártatlan parkolás okán végül is lapátra tetted az addigi életedet. Mert mindent beszoptál, amit a nő mondott, és már annyira ki voltál éhezve rá, helyesebben egy bármilyen nőre, aki ez esetben konkrétan épp ez a nő volt, hogy nem vetted észre, milyen játszmába keveredtél, hogy ha majd ezt a történetet az a nő a barátnőinek elmeséli, miként fog hangzani, s abban a történetben te nem leszel egy nagy hős, aki végre megvívta a szerelemért való csatát, ráadásul becsületes keretek között. Abban a történetben te egy idétlen mesealak leszel, aki egy lovat vitt a vásárba, de végül egy tyúkkal vagy egy tojással tért haza. Igen, te vagy az a mesehős, aki elveszítette mindenét egy egyszerű, mondhatni primitív szerencsejátékon, amit te szerelemnek nevezel a feleséged előtt, s nem veszed észre, hogy semmivel sem különb a legaljasabb pénznyelő automatáknál.

 

Megjelent a Bárka 2019/2-es számában.


Főoldal

2019. április 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Balassi műfordítói nagydíj 2019Több mint 40 kiadó az őszi Margó fesztiválonPesText Fesztivál szeptember végén Géczi János kapta a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Vörös István versei Farkas Wellmann Éva: Inferno Oláh András versei Ungvári László Zsolt versei
Prózák
Kötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy volt
Kritikák
Múlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjéről
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA