Ecsédi Orsolya
Konyhai népdal
Pöszörög a szilvalekvár,
ördögvörös színe van már,
ihajla,
hömbölyög a pörköltkávé,
asztalszélig görög kábé,
ihajla.
Bőrözik a körömpörkölt,
hörpölik a szőlőtörkölyt,
ihajla,
gőzölög a tökös-mákos
töltelékes költött lángos,
ihajla.
Pöndörű a barátfüle,
bazsalyog a kölök tüle,
ihajla,
üveges a fügeszörpi,
öreganyám körbetölti,
ihajla,
nade
ihajla.
Jó reggelt!
Még tíz percet, monoton perceg a gonosz vekker, közel a reggel,
aztán csippan, riadó, itt van az idő, rajta, recsegő hangja
irtó undi, lenyomom, szundi, nekem a napfény alaki bűntény,
rázhat bárki, okosabb várni, aki ráz, fárad, hamarabb nálad.
Még öt percet, asziszed, perceg, pedig ez gyorsul, tikitakk, orvul
másodperceg, kakofón tercet csiripel széjjel, rövid az éjjel,
szörnyű álmos a gyerek, vánkos, takaró vonzza, a szunya hossza
nyúljon kissé, hiszen így frissé hogy tud válni, komolyan, bárki?
Még két percet, odakinn serceg a tojás lágyan, de az én vágyam
egy kis hömböly, ne nekem döngölj, nyomorult óra, az okos szóra
mégis trilláz, nyugalom, nincs gáz, üde az arcom, de belül alszom,
meg kell szokni, robot- és zombi-üzemű félig a napom délig.
Sorminta
Nyisd meg
de ne csak a hideget
lefagyasztja a kezed
ráadásul
rajta marad a retek
a bőröd is bereped
szóval
ne csak a hideget.
Nyisd meg
de ne csak a meleget
leégeti a kezed
ráadásul
tágítja az ereket
hidd el láttam eleget
szóval
ne csak a meleget.
Zárd el
de ne csak a hideget
leégeti a kezed
ráadásul
ha melegen szereted
a számla is meredek
szóval
ne csak a hideget.
Zárd el
de ne csak a meleget
lefagyasztja a kezed
ráadásul
aki fázik bereked
szedi a gyógyszereket
szóval
ne csak a meleget.
Bonyolult
A villamosnak
amikor sok fehér van,
akkor van piros.
Az élet, bizony ám,
őrült módon bonyolult,
de hangulatos.
Ez csak egy példa,
ráadásul versnek is
elég zavaros.
Lehetett volna
haiku, ha időben
frappáns véget ér.
Nem jött össze, de
nem is baj, így még egy jó
példa belefér:
a piros metró
az, amelyik kék volt rég,
most pedig fehér.
