Mostan finom csokikról álmodom...

Amiben meggy van és konyakcsermely,

lehet táblás, szeletes, Balaton,

mogyorókrémes vagy sima tej.

Miért kéne megfelezni? Miért nem vesznek

anyuék mindenből rögtön kettőt?

Miért nem lehet egyszer az, hogy egyedül

falom be mindet, és elcsapom a bendőm?

Néha még nagyit is meg kell kínálni,

vagy apát, aki nem is eszi a csokit,

lehet nekem millió táblám,

ez a dolog mégis megbolondít.

És kéne Sportszelet meg gyorsan olvadó

lila bocis Milka, mézszínű karamella

és, amiből a töltelék kibuggyan egy

harapásra, két falatnyi Melba.

És akarok még gumicukrot,

kólásat meg cseresznyést

és fekete medveszíjat, ami

megfesti a szájrést.

Anyának azért adnék mindenből

egy-egy kockát, semmi többet,

nehogy a sok csokitól úgy nézzen ki,

mint akit kitömtek.

Pizzás csiga

               Ritka állat a pizzás csiga,
               tiszta ketchup meg sajt,
               nincs háza, ahová behúzódik,
               mert imádja a gyerekzsivajt.

               Finom, puha a bele,
               bár elég nagyra nőtt,
               beleül a tenyeredbe,
               aztán kérhetsz egy zsebkendőt.

               Nem nyávog, mint egy kiscica,
               nem ugat, mint a kutyák,
               beleharapsz, egyetlen sajtforgács
               se vészeli túl a zuhanást.

               A piros ketchup akár a málnaszörp,
               vérvörösre festi a szád, bár

olyan is van, nem pizzásra, inkább
ínycsiklandó kakaósra vágysz.

               Az egy édes állat, emez meg egy sós,
               mindkettő imádja a nejlonzacskót.
               Egyik sem él soká, de ha tovább élne,

végleg megkeményedne a kérge.