Pető Amy
Formák és vonalak
Gréti szeret rajzolni. Olyan jó, mikor anya elé tesz egy nagy fehér rajzlapot, és előveheti a filctollakat, a papír pedig pillanatok alatt megtelik formákkal.
Gréti lerajzolja anyát: a feje karika, a teste kerek, a szoknyája fodros háromszög, a szája, mint egy rózsaszín szívecske, de néha, ha rúzsos, akkor pirosas. A haja csupa vonal, egyenes, görbe, egyenes, görbe, ilyen is olyan is, reggel inkább olyan, mint egy csiga, mert pöndörödik, aztán este már nem annyira. A cipője sarka hosszú, magas, de van, hogy csak egy lapos csík.
Gréti lerajzolja apát is. A feje nagyobb, és ez is egy karika, teste kockaszerű, orra háromszög, szeme két pötty, a pöttyök körül kis körök, ez lesz a szemüvege. A haja pici, mert fiús, a rövid kis vonalak alig látszanak, nem pöndörödnek sehogysem. A szája pedig, ha nevet, meghajlik felfelé, mint a kifli. Apa magas, lába hosszú, egyenes vonal, cipője olyan óriási, hogy ha lép egyet, pont betelik a lap. De a másik oldalon folytatódhat minden, mert még ott nagyon sok hely van.
Diplomácia
Gréti sohasem bánt meg senkit, mindig úgy mondja el a véleményét, hogy az illető jól érezze magát utána. Anya szerint Gréti minden helyzetben diplomatikus, felnőtt korában akár hivatásos diplomata is válhatna belőle.
Apa forró csokit készít a családnak. Gréti kóstolja meg először, apa aggódva kérdezi:
– Na, milyen?
– Kicsit finom… csak nem bírom meginni, mert túl sokat töltöttél! – mutatja a bögréjét apának.
Apa egyáltalán nem sértődik meg, csak akkor, amikor anya belekortyol, és így szól:
– Drágám, ez ihatatlan! Fel kellene javítani valamivel!
Anya egyáltalán nem diplomatikus, mert apa többet nem akar forró csokit csinálni.
Egy másik napon nagyapa osztálytalálkozóra készülődik, és felveszi az ezeréves öltönyét. Elsőként Grétitől kérdezi meg:
– Na, milyen?
– Nem annyira rossz – feleli Gréti –, csak kicsit fura szaga van – mondja óvatosan.
Nagyapa elégedetten elmosolyodik, és kihúzza magát a tükör előtt. Öröme nem tart sokáig, mert amint bejön nagyi a szobába és meglátja nagyapát, összecsapja a tenyerét:
– Ez borzasztóan előnytelen! Szerencsére van még elég időnk venni egy megfelelő méretű ruhát. Máris indulhatunk!
Nagyapa már nem vigyorog, rögvest rosszkedvű lesz, mert nagyi sem diplomatikus.
Egy újabb napon anya fodrászhoz megy, hogy kipróbáljon egy új hajszínt. Amint hazaér megkérdezi Grétitől:
– Na, milyen?
– Hű, de szép vagy, mint egy királynő, csak a hajad… olyan más, mint amilyen szokott lenni – feleli Gréti, és anya egyáltalán nem veszi zokon. Csak azt, amit apa mond neki:
– És mikor indulsz a fodrászhoz? Ja, hogy már vissza is jöttél…
Kétségtelen, hogy apa sem diplomatikus, mert anya sértődötten becsapja a fürdőszoba ajtaját.
Merészség
Anya szerint merészség fehér ruhában kakaózni, lyukas zokniban vendégségbe menni, vagy ázott macskát ágyba fektetni. Apa szerint merészség mocskos szélvédővel autósmoziba menni, vagy azonnal elkölteni a zsebpénzünket.
Nagyi szerint merészség télen meleg sapka nélkül rohangálni vagy nyáron bevált recept nélkül lekvárt főzni. Nagyapa szerint merészség úgy sakkozni, hogy nem ismerjük a szabályokat, vagy úgy barkácsolni, hogy nem viselünk védőszemüveget.
Gréti szerint semmi sem merészség: mert minden, amit tesz, vicces, aranyos és magától értetődő! Vicces, mikor lecsöppen a felsőjére a kakaó, aranyos, mikor kilyukad a zoknija, és kifittyen belőle a kislábujja, és magától értetődő, hogy ha Cirmi megázik a kertben, és rettenetesen fázik, be kell fektetni az ágyba, még akkor is, ha az ágynemű frissen van mosva.
Csak öt perc!
Gréti egész nap vár. Mindig valami másra. Igaz, hogy mindig csak öt percet kell várnia, de ez akkor is végtelenül hosszú idő!
Reggel Gréti már nagyon éhes, de mindig meg kell várni, hogy anya elkészítse a kakaót, és megsüsse a rántottát.
– Anya, nagyon éhes vagyok! – nyafog Gréti.
– Mindjárt viszem, édesem, csak öt perc! – szól anya, és öt perc múlva tényleg hozza a kerek tálcát, rajta a finom reggelivel.
Délelőtt a játszótéren mindig meg kell várni, hogy üres legyen a hinta.
– Anya, mikor hintázhatok már? – toppant türelmetlenül Gréti.
– Még csak most ült bele az a másik kislány – mondja anya – Csak öt perc, és te következel! És öt perc múlva már tényleg Grétivel repül fel a hinta egészen a nagy gesztenyefa tetejéig.
Délben mindig meg kell várni, hogy kihűljön a leves, és csak utána lehet megkóstolni.
– Anya, mikor ehetem meg végre a levest? – türelmetlenkedik Gréti.
– Mindjárt, csak öt perc, és már nem lesz forró! – feleli anya, és Gréti öt perc múlva tényleg élvezettel kanalazza a kedvenc levesét.
Este mindig meg kell várni, hogy apa letegye a telefont, és bezárja a laptopot, mert csak utána jön az esti mese.
– Apa, már pizsamában vagyok, látod? Mesélj nekem abból a boszorkányos könyvből! –duruzsolja Gréti.
– Csak öt perc, és befejezem ezt a fontos levelet! – szól apa, és öt perc múlva apa odabújik Grétihez.
Ehhez hasonló sok kis várakozással telnek a napok, a hetek és a hónapok. De a sok kis várakozás mellett Gréti még folyamatosan vár valami másra, például arra, hogy nagy legyen, mert Gréti szerint a felnőtteknek sokkal jobb! Ők például csak egyetlen dologra várnak:
Apa folyton azt várja, hogy anya végre elkészüljön, és ne késsenek el.
Anya azt várja, hogy apa végre kijöjjön a fürdőszobából.
Nagyi azt, hogy kisüljön végre a piskóta.
Nagyapa pedig arra, hogy végre megehesse.
A felnőtteknek tényleg jó! Ráadásul már azt sem kell várniuk, hogy nagyra nőjenek.
