Pál Marianna
Nyüt
Mi vagyok én itt, kérdezi Anya,
mert éppen meghasonlásban van
az anyaszereppel,
maga se tudja, miért mos, vasal,
főz, takarít, noszogat, hogy
tanulj, készülj, pakolj be,
és leckét ellenőriz,
este kilenc után már diktál,
felolvas, és odabújik, hogy hamarabb elaludjunk.
Mi vagyok én itt, kérdezi kiborulva.
Mariann, az vagy, mondom bátorításképpen.
Kicsit felderül.
Anya vagy.
Nyüt.
Már mosolyog.
A nyüt azt jelenti,
agresszív háztartási robot. Vagyis Anya.
Apa meg azt mondja, Mamma, az vagy,
és már kerekedsz is szépen,
mint az olaszok mammája.
Anyára nézek.
Nem tudni, melyik szeme sír és melyik nevet.
Anya meg az elvárások
Anya időnként felszólít,
hogy nőjek már fel.
Persze, jó lenne,
na, de egyszerre?
Na, most például felnőttem.
Ez úgy volt, hogy anya eltörte
a KISLÁBUJJÁT
(azért írtam csupa nagy betűkkel,
mert a méretéhez képest akkora nagy ügy volt),
és nem tudta kinyomni a kuplungot,
ezért egyedül kellett hazajönnöm a suliból.
Anya megkérdezte, milyen érzés volt,
hát, megmondom, először eléggé izgultam,
de másnap megint egyedül kellett jönnöm,
és akkor már egész jó volt,
megmondom, szabadság érzésem volt!
Anya azt mondta, látszik is rajtam,
nőttem vagy tíz centit.
Anya műtétje
Anyának fogműtétje lesz,
és az olyan, hogy feldagad az arca,
és mondta, hogy majd ne ijedjek meg,
de szerintem én azt ki se fogom bírni.
Elmélyülten
Viola faggat, hogy min gondolkozok.
Azon, hogy mikor igyam meg a narancslevet?
Most vagy csak pár perccel később?
Vagy, hogy milyen dínócsontvázat kéne rajzolnom?
Vagy azon, hogy Sakk, a cicám hol lehet?
Pedig én most azon gondolkoztam,
milyen érzés lenne,
ha nem mozognánk a Tejútrendszerben,
hanem állnánk.
Ha ez az egész mozgás nem lenne,
hogy az milyen érzés lenne…
