Miklya Zsolt
Óriáskérdés
Elképzeltem, hogy nagy leszek,
nagyobb az óriásnál.
De nem tudtam, hogyan lehet,
hogy erre óriás jár?
Láttam már egy-két cirkuszos
kocsit felénk a nyáron.
És láttam néhány maskarát
dobolni gólyalábon.
Mégsem hiszem, hogy ennyire
produkció egy óriás.
Szerintem inkább egyszerű,
kopott kabátú postás.
Vagy utcaseprő, aki már
levélszippantót használ.
Egyet-kettőt lép, s nincs levél,
levélszemét az utcán.
Vagy lehet biztonsági őr,
aki csak akkor szól rád,
ha dől a joghurt és a méz.
„Ne lépj bele! Ugord át!”
Darukezelő, akinek
a karja égig érő,
felemel mindent, amitől
az épület fölé nő.
Pizzafutár, ki városon
száguldozik keresztül,
illatot hord, és úgy rohan,
szempillája se rezdül.
Utcazenész, ki téren áll,
poharakkal csilingel,
s a hang, akár a sok madár,
téren-időn átlibben.
De nem tudom, ha nagy leszek,
nagyobb az óriásnál,
lesz-e barátom, akivel
együtt az óriás jár?
Kicsi vagyok még, egyszerű
így óriásnak lenni.
Ha nagy leszek, az óriás
hogyan fog összemenni?
