Zalán Tibor
Cook kapitány macska,
a gyáva kandúr
Cook kapitány macska a kandúrok
leggyávábbik kandúrja. Jó oka van
őkelmének erre,
vagy inkább igen rossz
oka. Régi történet, de elővenni
érdemes, hogy megérthessük e nemes
állat olykori oktalan riadalmát.
Még kölyökmacska volt,
amikor az egyik szomszéd,
a kettő közül természetesen
a gonoszabbik, meglehet,
hogy éppenséggel boszorkány,
egy seprűt vágott a kertjét épp
felfedezni induló kölyökhöz, akinek
kis híján megállt a szíve ettől a
rémtettől s a rémülettől.
Oka erre a rémséges tettre a
szomszédnak nem volt, hacsak nem
az eredendő gonoszsága, de még
az is elképzelhető, hogy mindösszesen
nem szívelte a macskákat.
Ó, a szív,
az a macskaszív!
Cook kapitány szíve tehát
szerencsére nem állt meg a
rémülettől, csak hevesebben
kezdett el dobogni. És hát, ha már
itt tartunk, ez a szív,
a Cook kapitány féle macskai szív
nem felejt! És többé már
sosem felejt. Minden hirtelen
mozdulatra, váratlanul kinyíló vagy
becsapódó ajtóra-ablakra,
nem várt idegen érkezőre, vagy
épp egy ki tudja honnan előkerülő
ártatlan söprűre összerezzen,
sőt, egyenesen összerándul,
és hanyatt-homlok menekül
valamelyik fotel mögé, asztal alá,
függöny takarásába,
nyitott szekrény odvába.
Csak nagy sokára dugja elő csinos
és lázas kis cirmos fejét,
s ha úgy ítéli, tiszta a levegő,
könnyed léptekkel, mintha
mi sem történt volna, ismét birtokba
veszi a birodalmát. Cook kapitány macska
még körömélesítésben is jeleskedik.
S bár erre a célra a gazda asszonya
mindenféle kaparó-eszközt és szerkezetet
beszerzett az állatboltokból, sőt,
a gazda még egy igazi fatörzset
is rendszeresített a nappaliban erre
a célra, kandúrunk ezeket
véletlenül sem veszi igénybe. Leginkább
a rekamié és a nagyfotel oldalának
szövetét kaparja, tépi, szálazza
nagy műgonddal, élesítendő a körmeit,
ebből adódóan a két bútordarab
már úgy néz ki,
mintha valamelyik lomtalanításkor
guberálta volna a gazda az utcán,
mert valami nyomortanyán megunták.
Cook kapitány macska
ráadásként a szőnyeg felfejtésének
nem kevéssé bonyolult munkálataiba is
minduntalan belefog, olyan sikerrel,
hogy a valaha pompás, kézi szövésű
alföldi szőnyeg
– a gazdaasszony maga tervezte hajdanán –
mára a rongyszőnyegben is
elegáns rokont vél felismerni,
és előre köszön neki.
Mondanom se kell, Cook kapitány macskának
a legjobb barátja Chaplin macska,
aki bár nem kandúr, de kandúrmód
megvédi a gyáva kandúrt idegen
kutyáktól, egyéb agresszív macskáktól,
ismeretlen lépcsőházi alakoktól, s teszi
ezt önzetlenül, ahogy igazi baráthoz illik.
A csínytevésben is jól egymásra
találtak. Leginkább a tetőre szeretnek
együtt kiszökni,
és lépcsőház vékony korlátján
táncolni két emelet magasságban,
és jót vihorognak,
ha ilyenkor a gazda a szívéhez kap.
Ó, a szív,
az a gazdai szív!
Egyébként pedig, csak hadd
kapkodjon oda olyankor! Hiszen azért gazda…
