Tóth Krisztina
Lábbolt
(csikizős vers)
Lábatlanból jöttem, kérem,
néhány formás lábat venni.
Az eladót kérdem szépen:
ez a jó kis láb itt mennyi?
Lábatlanból érkeztem, hogy
vegyek néhány gyereklábat.
Pár év alatt mindig elfogy,
de itt pompás a kínálat.
Ez a láb itt jó lesz éppen!
Látom, van hozzá egy zokni,
kiválóan hajlik térdben,
össze lehet csomagolni.
Meg kell mindent mérnem rajta,
szélét-hosszát, egy-két-három.
Remélem, nem lúd a talpa,
mert a gágogást utálom.
Jut eszembe, hol a párja?
Ez a bal láb, vagy a másik?
Nincs szükségem kacsalábra,
ha a rendes most hiánycikk!
Egyáltalán, emberláb ez?
Megvizsgálom szemüvegben:
hű, de piszkos, hát hol járt ez,
még jó, hogy szemügyre vettem!
Megvan ennek minden ujja?
Tud ez lábujjhegyen járni?
Nem szeretnék jönni újra
másik lábért reklamálni!
Ne szökdössél, ne rugdossál,
mert begyűrlek a csomagba!
Látod, aki csikis, hogy jár?
Elszállítják Lábatlanba.
